Pusztításban Szerelem

3. Rész

-Szia anyu.....
Zengett át a hirtelen elhalkuló szobán Jake hangja. A fiú lassú, és megfontolt léptekkel közeledett a hosszú körasztal felé, miközben szemeivel a körülötte állók reakcióját figyelte. Ahogy a távolság csökkent ő, és anyja közt, úgy kezdte érezni a torkában növekvő gombócot. A hab a tortán a mellette lévő magas fekete hajú, borostás férfi volt, aki lenéző, és csalódott tekintettel éreztette, hogy nincs szívesen látva. Majd hirtelen megállt..... percek teltek el, és még senki egy árva szóra sem méltatott..
-Jake! - szólalt meg ellágyult hangon a nő, aki az asztalt kikerűlve fiához sietett, majd karjai közé fonta. Jake nem tett semmit. Végig csak a férfi tekintetét leste, majd amikor az megkőnnyebbűlni látszott, ő is behunyva szemeit visszaölelt.
-Merre jártál? Tiszta kóc a hajad! - mondta idegesen a nála egy fejjel kissebb nő, miközben kezeivel a kamasz haját igazgatta.
-Csak egy kicsit időt szerettem volna tölteni Harry-vel-
-Már megint azzal a mitugrász haveroddal vagy! - vágott közbe egy harmadik fél, aki nem volt más mint Kane, Jake édesapja, ki a éppen a falnak dőlve figyelte a jelenetett, és úgy gondolta hogy talán ideje lenne okítani egy hangyányit a fiát.
-Ő nem egy mitugrász, nem is ismered!
-Nem kell ahoz ismernem hogy gyarapíthassam vele a gyűjteményemet, mit gondolsz Jakey? - kacagot harsány, amire a nő egy gyilkos pillantást rávetve próbálta nyugtatni fiát.
-Ne merészelj hozzáérni te mocsok! És az én nevem Jake, tudnád ha itt lettél volna! - vágta hozza a tőrként szúró szavakat, amire még Kane is egy kicsit meglepődött. Jake nem volt hajlandó egy légtérben tartózkodni apjával, így hamar elhagyta a helységet.
Ugyan ebben a pillanatban Andrew ismét megtiszelte a jelenlévőket azzal, hogy megint arcát mutatja az éppen újrakezdendő összejövetelen. Most viszont nem volt semmi mondanivalója, csak elsétált a neki kijelölt székig, majd helyet foglalt.
Matild körbenézett az elötte ülő három társán, majd megköszörűlte a torkát.
-Ha lenyugodtak a kedélyek, akkor rátérhetnénk a fő témánkra!
- A hatalmunkat, és a jövőbeli terveinket fenyegető trió, és az ő szövetségeseik!
-Mint tudjátok, a mi alternatív univerzumaink megteremtése óta a teremtményeink boldogságából, és imádatából tápláljuk a kristályainkat.
-Csak ezzel az erővel tudjuk megóvni a népünket!
-Ezt már tudjuk. Az emberek imádnak minket...-ecsetelte Gabriella, miközben a kezében lévő telefont nyomkodta.
-Főként engem! - tette hozzá kacarászva.
-Önimádó tyúk! - dörmögte az orra alatt a barna hajú férfi.
-Hah! Bagoly mondja verébnek madárkám! - válaszolta a szőkeség, és Andrew felé fordulva közelebb húzódott hozzá.
-Ughh! Az hogy veled kell együtt legyek még elviselhetetlenebbé teszi ezt az egész helyzetett!
-Befejeztétek?.... Végre!
Nos a probléma mind ezzel az!, hogy ez az univerzum már kevésnek bizonyúl, és nem találunk megfelelő energiaforrást!
-Hmm... Akkor mindez azt jelentené, hogy tovább kéne terjeszkednünk máshova is? - tette fel a kérdés Kane, viszont a hangsúllyából kiolvasva tudta a választ eme kérdésére.
-De az nem más azok nem más alkotók fennhatósága alatt van?
-Dehogy nem! De mi vagyunk olyan erősek hogy mindenen túlszárnyaljunk, csak elég energiát kell gyűjtenünk ahoz, hogy a teljes erőnket bevetve megkaparinthatssuk amit akarunk! - szólta el magád Andrew, mint aki már fejben el is végezte az akciót.
-Ez igen kockázatos , de működhet, és talán ez a legjobb opciónk a kristályaitok táplálására, a tervet nem vetjük el, de még gondolkodunk rajta! Ezennel az ülést berekeztem! - emelte meg a hangját Matilda, majd azzal a lendülettel mindenki elvonult a saját szobája felé.
Amikor Andrew éppen az ajtaját bezárni készült,  majd valaki megszólalt a háta mögül....