Pusztításban Szerelem

5.rész

„Minden apa gyűlöli a fiát, mert attól fél, hogy a fia talán kevésbé fogja elrontani a saját életét, mint ahogy ő elrontotta a magáét."

Jake harsány kacaja hangzott fel a piciny zöld szobában,miközben magát összeszedve próbált Harry igen kínos helyzetére fókuszálni, ami valljuk be nem, igazán ment neki. Harry csak csendben,kezeit keresztbe rakva vetett szúrós pillantásokat vendége felé. Aki csak erre még nagyobb örömét lelte ebben,már-már annyira nevetett,hogy majdnem a földre huppant a kicsit rumlis, és bevetettlen ágyról. De jókedvét egy az arcába érkező,hatalmas tollpárna kergette el. Kicsit megszeppenve meredt maga elé, S eközben a párna büszke gazdája egy gonosz mosollyal szórakozott a puha tárggyal.
-Na mivan, csak nem megkukultunk?-kérdezte hencegve a szőkeség, aki ezúttal egy hófehér vassalt inget viselt, amelynek utolsó három gombja szabadon volt, ezzel betekintést engedve a fiú enyhén kidolgozott mellkasára.
Jake feleszmélve,pár pislogás után készen állt a bosszúra. A kezéhez eső legközelebbi díszpárnát megragadta megosztotta a kapott érzést legjobb barátjával. Ahogy Harry a szemeit reflex szerűen becsukta, egy hirtelen lökés kíséretében a földre került. Amikor kinyitotta szemeit,hamar realizálta,hogy barátja magasodik fölé,ezzel teljesen megfosztva őt a mozgás lehetőségétől. A levegő hirtelen megállt körülöttük, és Jake kacér pillantásokat vettve emelte arcát a másikéhoz. Még mielőtt bármi is történt volna egy hangos kopogásra, és egy furcsa női hangra lettek figyelmesek. Harry egy mozdulattal lelökte magáról Jaket,majd utasítva őt a távozásra ajtót nyitott.
-Harry...Mi volt ez a ricsaj? Történt valami?- lépte át a küszöböt félénken a nő, ki szája elé tartva kezét nézett körbe a szobában. A fiú feszült viselkedése rögtön feltűnt számára ,így kezeit csípőjére helyezve komolyabb hangsúllyal vonta őt kérdőre.
-Mégis mi az istent csináltál idebent? A hajad és az inged is zilált, és rendetlen- küldte ezeket a szavakat az oda nem hederítő nagyfiának, miközben ő éppen az ímént említetteket próbálta megigazgatni.
-Semmi sincs anya,csak éppen egy élménybeszámoló előadását próbáltam el gyakorolni. Tudod.....hogy...ne...legyen zavarban.-hebegte zavartan a kifogásnak szánt menekülést jelentő szavakat.
Édesanyja csak gyanakvóan szemlélte a kamasz fiút,majd maga mögött bezárva az ajtót távozott.
Harry nagy sóhajt véve sikeresen megkönnyebbült, hogy a lebukás kockázata ismét elúszott. Szeme az ágya végében a földön pihenő iskolatáskájára vándorolt,ahogy  beléhasított a felismerés,hogy bizony gyorsan elreppent a nyár.Már nem sokáig élvezheti a felhőtlen nyár örömeit. Már nem sokáig alhat sokáig....már nem sokáig találkozhat Jakkel....

~Jake szemszögéből ~

A portál amin keresztül a fiatal fiú közlekedett bezárult. Jake hatalmas sietségben vágott át az erdő sűrűjén,amikor egy hirtelen érkező hang hallatára mozdulatlaná vált.Fejét idegesen kapkodva forgatta jobbra,majd balra ezzel megtalálván a zaj forrását.  Kane zölden izzó szemei hamar kitűntek az árnyékokból.
A fiú apja láttán egy picit megnyugodott, de nem volt hajlandó levenni róla szemeit. Nem bízott benne. Félt hogy valami olyat tesz,amivel a szeretteinek is árt.
-Mit keresel itt Kane,tudtommal a talpnyalóknak az uralkodójuk mellett van a helyük.-gúnyolódott Jake,amire apja rosszalóan nézett.
-Az ilyen nagyszájú kölyköknek pedig a szobájukban,bezárva. Egy év szobafogságra ítélve. Nem igaz Jake?
A kamasz megszeppenve nem tudott választ adni,de hirtelen egy kezet érzett a vállára nehezedni.
-Gyere velem,szeretnék beszélni veled.-majd azzal a lendülettel egy átjárót nyitott. Fejével intve jelezte, hogy Jake kövesse őt amire nem is kellett annyit várnia.
Egy csillagokkal borított helyre érkeztek. Ez volt a multiverzum legszebb pontja. A két férfi egymás mellett sétáltak miközben egy szót sem hallatott egyik sem,amíg  az idősebb férfi meg nem törte a csendet.
-Tudod fiam, mi mindannyian különlegesek vagyunk. Tökéletesre lettünk megteremtve Azure, és Gold által. Azért létezünk hogy hatalmat jelképezzünk, és lélek energiát gyűjtsünk be a környező univerzumoktól ezzel éltetve a miénket......Te is ilyen vagy fiam...mint én.....
-Veled semmi közös nincs bennem!-rivalt rá a fiú, de még mielőtt folytatta volna apja ismét félbeszakította.
-De igen. Ugyan olyan erős, és hatalmas lehetsz mint én. Neked ez a célod, a sorsod fiam!Mind a hármunknak ez a dolga.... ha  tetszik,ha nem! Segítened kell nekünk...nekem... egyedül nem tudok eljutni máshova hogy tovább éltethessek mindenki mást.-próbálta győzködni gyermekét,aki mind erre ellágyulni látszott.
-Kérlek fiam...tudod hogy mindennél jobban szeretlek, de most szükségünk van rád.-Kane kezeit széttárva várta az ifjú reakcióját az előbb történtekre.Erre a mondatra Jake teljesen összeroppanva borult apja ölésébe, S közben szemeiből áradatként ömlöttek a könnyek.

~Valahol egészen máshol~

A sárga tér ürességét megcáfolandó különböző papírfecnik újabbnál újabb
példányai teremtődnek sorra. A mindenség közebén egy barnába sálas fehét csontváz ült,vagyis inkább lebegett, egy hatalmas ecset társaságában. Kezeiben egy rajztömböt, és egy ceruzát szorongatva próbált valami mesterit kitalálni. Látszólag nagyon fókuszálni próbált, amit egyszer csak a papírlapok furcsa recsegésének, és szakadásának hangja zavart meg. A lapok alulról kék, és sárga színű repedésekkel teltek meg,majd apró darabokra szakadtak. Az illető nem értette a történtek miértjét. Az életben csak egyszer találkozott ilyen fajta veszéllyel ......de annak nem volt jó kimenetele...

Folytatás.....