~"A gyűlölet... szenvedély. A bosszú szenvedély" ~
Andrew mögött egy női alak kezdett formálódni, amihez később szőke fenékig érő haj is társult.
Gabriella kezeit összefonva állt a fiatal férfi mögött, aki nyugodsággal telve fordult meg, hogy elveszhessen a lány zöld íriszeiben. Arcára egy röpke pillanatig egy halovány pír szökött, majd olyan gyorsasággal el is tűnt.
-Mi szél hozott téged az én szobámba, kedves?-tette fel a nagy kérdést, amire csak egy lágy pillantást kapott. Andrew testtartása lazább lett, és szemeivel egyre csak a felé közeledő Gabriellát fürkészte. Egyre, és egyre közelebb ért hozzá, és a pánik is ilyen gyorsasággal uralkodott el rajta. Nem tudta hogy mit tegyen, az arca már teljesen elvörösödött, amit az arcára hajtott maszkkal próbálta rejtegetni több-kevesebb sikerrel.
-Tudod, nagyon megragadott a kis terved,és..... - lépett még közelebb a fiúhoz, már csak egy centire voltak egymástól. - talán sikerülhet. Mit gondolsz madárkám? - mondta csábosan, miközben a társa mellkasán lévő rózsaszín kristályt bámulta.
Andrew egy picit hátrált, miközben folyamatos levegő vétellel próbálta magát észnél tartani. Nem volt ura önmagának, nem tudta mi történik vele. Aztán realizálva hogy miben is sántikál a csábos kinézetű látogató, a szemkontaktust megszakítva elkapta tekintetét. A nő értetlenkedve nézett rá, s aztán a felismeréstől vezérelve egy halk kacajt eresztett el. - Oh, én butus el is felejtettem miért is jöttem. Meg szerettelek volna kérni, hogy be tudnád-e fonni a hajam. Nos? - nézzet könyörögve a fénylő szemeivel a férfira, aki még egy picit sokk hatás alatt volt az előbb történtek miatt.
-Uhm Andrew? Ne hívjam Matildát? - tette csípőre a kezét, majd a ball kezével Andrew mellkasa felé nyúlt. Még mielőtt hozzá érhetett volna, a csuklójára egy ököl szorúlt, amihez egy szúros pillantás társult. Egy ideig bámulták egymást, majd Andrew végre rászánva magát elengedte a lány kezét, és egy biccentéssel az ágy felé jelezte beleegyezzését. Gabriella otthonosan mozogva a szobában helyet foglalt, őt követve a másik is leült, pont a lány mögé. Óvatosan ért hozzá a szőke lobonchoz, mintha csak a legtörékenyebb vázát kéne óvni az összetöréstől. Ujjait végighúzva választotta szét három vastag tincsbe a hajzuhatagot.~Eközben Matildáéknál~
A kastély erkélyéről vörös köd szállingózott a belső szobarész felé, amit az éppen a szobába belépő Kane is azonnal észrevett. Fekete pólóján át lila fény, pislákolva szűrődött át amivel a sok vörös szín közt is simán kitűnik. A hálószoba erkélyéről, mintha egy szíréntől származtak volna ezeka mézédes dallamok. Bár néha a hang mintha eltorzult volna egy röpke pillanatra,de mind ez elhanyagolható volt. Ez a melódia áthallatszódott a kastély mindem egyes részére. A barna fürtöske néhol már repedezett ékkövét szorongatva, csukott szemmel tartott magán előadást amit az őrök önkívületi állapotban hallgattak.
-Úgy látom te már vacsorázol is-szólalt meg a szoba egyik feléből Kane. Majd az árnyékból kilépve a feleségéhez vette az irányt. Kezeivel hátulról átölelve magához húzta Matildát, aki még mindíg a medálját szorongatta megállás nélkül.
- Ez az összes energia amiből gazdálkodni tudunk, és mind ez nem lesz elég még 200 évre....- mondta egyfajta statikus, már már recsegő hanggal társulva.
A csend telepedett le szobára. Kane kedvese derekát elengedve a falra felfüggsztett, hatalmas, többszáz éves festményt nézte. A kép alján szereplő emberszerű lényel arcáról, és testbeszédéről a kín, és a szenvedés szűrődik le. Mindegyik szeme zöld. A férfi szemei picit feljebb vándorolva megakadtak a sárga égbolton feltűnő két lényen. Éles csőrük, és tollas farkuk volt. A fejet és a nyakat összekőtő rész eltűnik a hatalmas legyezőszerű tollak alatt. Testüket végig ékesebbnél- ékesebb tollak, és kövek díszítették. A nyak alsó tövétől egy pár centivel lejjebb, két kristály helyezkedett el. Lila, és rózsaszín. Mellső lábai hiányában szárnyain karom szerű kinövések díszelegtek. Hátsó lábaik nincsenek. Hatalmas szárnyaik beterítették az eget, és völgyeket. A jobb oldali kék, még a bal oldalon a sárga sárkányszerű állat körűl zöld aura áradt. Kicsit feljebb pedig két alig kivehető, sötét alakok, hatalmas szárnyakkal, és egy óriási szemmel mind a kettő testén. A férfi szájára széles vigyor költözött, majd halk morgás szerű hangokat hallatva fordult a nőhöz.-Nem lesz már sokáig ez az örökké tartó "harmónia". Hamarosan újra felfedjük magunkat az univerzumoknak, és akkor mindenki a mi varázslatunk alatt fog állni, és mind minket fog imádni! - kezdett bele egy mániákus nevetésbe,majd így folytatta.
-És akkor a mi oldalunkon a varázslatukkal,senki nem lesz aki megint megállíthat!- a hangos vérfagyasztó kacaj mindent betöltött. És a Multiverzumnak fogalma sincs milyen veszély is leselkedik rá....
YOU ARE READING
Pusztításban Szerelem
RandomSziasztok, itt Azura újra, és mostra jutottam el arra,hogy átírjam a régi történeteket persze meghagyva azok alap koncepcióját. A fejezetek számát nem tudom, szóval majd ez elválik. Figyelem! ~Erőszak ~Azonos neműek vonzalma ~ trágár kifejezések ~d...