Pusztításban Szerelem

6.rész

"Ha csak a bosszú éltet, még ha sikerrel is jársz, a harag örökké a markában tart majd."

Régen amikor még a világok születése javában folyt, élt két csontváz , S az ő feladatuk az egyensúly fenntartása  a
teremtés, és a pusztítás hatalmas körciklusában. Az új univerzumok védelméért egy Ink nevezetű csontváz volt felelős,míg a pusztító az Error névre hallgatott.
Egy ideig még béke honolt, aztán hirtelen sötét fordulatot vettek az események. Az univerzumokat szimbolizáló papírlapokon repedések jelentek meg,melyek addig terjedtek míg a lapok darabokra hullva porrá váltak. Ezzel egyidőben kettő hatalmas lény feltűnését jelezték az adott univerzumok eltűnése előtt. A két bestia a leírások szerint tollas kígyókra emlékeztetnek legyezőszerű farokkal, és szárnyakkal. Hátborzongató sikítások jelzik jöttüket, és a nyakukon világító kristályok mutatják közelségeiket. Szájukban borotvaéles fogak sorakoztak,amik valószínűleg a hús megragadására, és széttépésére szolgáltak. Fejükön a tollak meghosszabodtak, már-már egy kakadúhoz lehetett őket hasonlítani. Íriszeik smaragd zöld árnyalatban világították be a környéket. Az emberek hamar a lélektipró nevét aggadta rájuk,ami jellemezte cselekedeteik látszólagos célját.

Ink hamar értesült a veszély súlyosságával, és mielőbb cselekedni szeretett volna. Így hamar összeszedve magát az egyik távolabbi univerzum felé  vette az irányt. A két lélektipró csak Ink megérkezte után szándékozott megmutatni magát. Méretükön még a kreátor is meglepődött,hiszen nem minden nap találkozik egy óriási tollas kígyó duoval.
A

kék színben tündöklő tipró szeme hamar megakadt a nem szívesen látott idegen,majd habozás nélkűl egy éles sikítás szerű üvöltés kíséretében indult meg Ink felé. A sárga csak egy perccel később kapcsolva követte társát,amire már a kreátor is egy fekete festékkel festett pajzzsal válaszolt. A két szörny a pajzsot megkerülve próbálta elintézni a betolakodótt, aki gyorsaságának hála képes volt kitérni a nála jóval lassabb mozgású hüllők elől. A két világító kristály hamar szemet szúrtak neki. Egy hirtelen ötlettől vezérelve hatalmas ecseték a két monstrum felé suhintva pont az ékszereket találta el, amik ennek hatására először megrepedtek, majd a két lélektipróval eggyütt szilánkosra törve a földre hulltak. Ezután az ég elsötétedett, és a az égen fehér repedések kiséretében minden megszűnt létezni. Ink még egy ideig megdermedve bámult a végtelen ürességbe,majd egy fekete pocsolyává válva elhagyta a semmivé vált univerzumot.

~Évekkel később~

Már lassan két hete hogy véget ért a nyári szünet , és egy újjabb tanév kezdődött az ifjú Harry számára. Minden reggel savanyú szájízzel lépi át az osztály küszöbét tudván, hogy  az év hátralevő részében nem láthatja barátját, ami igen megviseli, hisz eddig Jake volt az aki Harry számára egy biztos pontot jelentett életében. De most nem maradt neki egyébb más mint az, hogy  az órák alatt a tananyagnak szánt füzeteket töltse meg képzelete szüleményeivel. Az iskola folyosóján sétálgatva nézi a nyári élményeket gazdagon mesélő társait, és azokat a szerelmes párokat,akik örömmel fogadták az újabb iskolaévet. Harry lehajtott fejjel kullogott el mellettük tudván azt,hogy idén is ő lesz az, akit majd az iskola stréberjének fognak titulálni. Nem tagadhatja szeret tanulni, és olvasni, de jobban szeret kint,a szabad levegőn lenni, ahol végre önmaga lehet, és néha gyakorolhatja az általa oly nagyon akart varázslatok kipróbálását is. Ahogy így merengett, egyszer csak arra eszmélt rá,hogy éppen az osztályterméhez érkezett meg. Egy mély sóhaj, és szemforgatás kíséretében lépett be az örök szenvedés, és unalom birodalmába. A fiú padja éppen az ablak mellett helyezkedett el legelől a tanári asztalhoz igen közel. Nem igazán élvezte ha itt kellett ülnie,mert mindíg megzavarták ha éppen valamiben elmerengett a fantáziája, de az ablakból nyíló kilátásért mind ez megérte. A küszöböt átlépve, az asztalához sietett, hogy még időben elkészülhessen az első órájukra. Éppen helyet szeretett volna amikor a pad egyik szélén pihenő keze beleragadt valamibe. A gyors reflextől vezérelve rántotta el onnét kezét,majd maga elé fordíva vizslatta azt.
-Ragasztó.....milyen eredeti-mondta ki gúnyosan, mire egy hangos kacaj harsant fel mögötte.
-Na mi van tejfelkém,csak nem ragadós helyzetbe kerültél?- kacagott az egyik fiú. Mellette, még hárman áltak, kik ugyan ezt tették.
-Hát,ahogy látod igen, hála neked....-kezdett volna bele a megjegyzésbe a szőkeség, de még mielőtt bármit is mondhatott volna ,egy kéz ragadta meg az inge garbóját.
-Na idefigyelj, te itt senki nem vagy. Világos? Itt én vagyok a főnök ,tetszik tetszik,ha nem, hát nem!- fogta komolyabb hangvételre a Harry-t sakkban tartó kamasz,aki erre nem is mert egy mozzanatot sem tenni.
Éppen egy szóra nyílt volna a szája, amikor egy ököl találta el a szemét, és a hasát. A hirtelen fájdalomtól megszólalni nem tudó fiú összegörnyedve a földre esett. Az osztálytársai csak rosszaló pillantással szórakoztak az előadáson, egész weben addig amíg Harry fel nem tápászkodott, és lassan a mosdó felé vette az irányt.  Amikor odaért magára zárva az ajtót, rögtön a szebében pihenő üvegcse után nyúlt,majd megittam annak tartalmát. Sebei még ugyan látszódtak, de fájdalmai jelentősen enyhűltek, és képes volt kellő képen lábra állni a távozáshoz. Egy ősi nyelven szóló mantrát ismételve nyitott átjárón,amin sietve át is lépett,nem törődve az iskolából való lógás következményeivel.

~Mindeközben~
   

Az éjszakai égbolton világító ezernyi csillag látványa,a legcsodálatosabb dolog ebben a szánalmas, és figyelemre se méltó életben, fogalmazódott meg ez a gondolat, a puha fűben pihenő Jake fejében miközben szemei az eget fűrkészték. Mindig is szeretett ide járni, egyedül ez volt az a hely,ahol képes volt pihentetni gondolatait, S érzelmi kitörési itt csillapodni látszódtak. Az átjáró hangjára viszont rögtön fölegyesedett. Megnyugodni látszott amikor Harry sziluetjét pillantottak meg. De ez a nyugodság szerte foszlott, amikor észre vette a fiú testét borító zúzódások nyomait. Az érzelmei által vezérelve odasietett hozzá, és a nyakába borúlva ölelésbe vonta. Harry meglepödve,de mégis boldogsággal telve fogadta a különös üdvözlést.
-Mi történt veled?- hallatszódott alig hallhatóan Jake szájából az indulatokkal teli szavak áradata. Harry nem szeretett volna semmiféle nézeteltérést, így inkább jobbnak látta hogy ha inkább csendben maradt. Helyette inkább az arcát Jake arca felé fordította,így felvéve vele a szemkontaktust. Jake zöld szemei teljesen elvarázsolták. El tudott bennük veszni. Igézőek, és hipnotikusak voltak. Fekete haja a szokásostól is kócosabb volt, és ami újdonság volt....az a Jake feje tetején kinóvekvő fekete, és fehér szarv kezdemény,ami picit elkezdte aggasztani a kamaszt. Jake ezt észrevéve picit közelebb hajolt barátjához miközben a köztük lévő távolság egyre csak csökkent, míg már teljesen összeérve egymásba olvadtak. A levegő hirtelen felmelegedett körülöttük, és minden megszűnt létezni. Jake érzései felszínre törtek, és a csók kettejük között még hevesebbé vált, addig amíg a feketeség szemeit kinyitva valami aggasztót megpillantva elvált Harry-től,majd hátrálni kezdett. A fiú ebből mit sem értve próbálta kérdőre vonni őt.
-M mégis mi baj Jake?....valami rosszat tettem?....én...nagyon sajnálom figy-
szakította őt félbe barátja.
-Nem...mi...ketten...ez nem..nem lehet ilyesmi közöttünk....Harry te nem vagy szerelmes ...belém....nekem...mi...nem lehetünk együtt sajnálom-fakadt ki könnyek között, majd Harry szemeibe nézett amik abban a pillanatban az zöldből újra kékké váltak. Harry nyugtatni próbálta a fiút ,akihez eközben apró lépésekben közeledett.
-Jake...én ezt nem értem mi a baj?- nyújtotta ki felé egyik kezét,amin a távolság csökkenésével szürke kristályok nőttek. Jake hatalmas,addig még nem mutatott szárnyait kitárva lökte hátra Harry-t majd egy portált nyitva sietősen  távozott.

Folytatjuk.....