Elmebaj

Felmondok...

-Melanie!
-Igen?
-Öltözz fel! Megyünk veszünk neked valami normális göncöt.
-Egy dolgozni megyek. Kettő ez az egyenruhám.
-Ja,az már más. Akkor később megyünk.
-Inkább nem mondok semmit csak megyek inkább.
-Jól van, vigyázz magadra!
Kaptam a homlokomra egy puszit aztán útnak eresztett. Amióta Klaus kiverte a balhét,hogy mindenkit küldhetnek Amerikába csak engem nem azóta a főnök ott baszik ki velem ahol csak tud.
-Este nyolra az asztalomon legyen minden!
-Értettem.
Ma is egy nagy doboz papír,jaj de imádom! Mielőtt bárki megkérdezné,hogy miért nem mondok fel,hát azért mert ez a legjobban kereső meló, viszont eddig nem papír munkát csináltam,hanem újoncokat segítettem kiképezni. Hét napból négyet dolgozom, reggel héttől este kilencig. Nem könnyű, de megfizetik rendesen. Olyan fura érzésem van, mintha valaki mögöttem állna,de nem akarok megfordulni,mert hülyének fognak nézni.
-Kapd össze magad hercegnőm.
Klaus...de legalább most nyugodtan a fülembe suttogott és nem egyből a vezérörnagynak esett neki.
-Ugye tudod,hogy még csak dél van és este végzem.
-Tudom,de megyünk vásárolni.
-Nem hiszlek el! Nem elég,ha pénteken megyünk?
-Nem.
Már csak a szemöldökömet tudom ráncolni a hülyeségén.
-Mit keresel már megint itt?!
Kezdődik...
-Jöttem a ház vezető nőmért.
-Nem viszed sehova! Még nem járt le a munka ideje!
-Ha én azt mondom,hogy lejárt a munka ideje akkor lejárt a munka ideje!
-Tudod te hogy én ki vagyok?!
-És te tudod hogy én kivagyok?
Ebből baj lesz azt hiszem,vagy nem mert igen nézegeti Klaus gallérját.
-Ne haragudjon vezérezredes.
Na igen,amikor azt mondtam,hogy a drága látos párom nagyobb kutya a főnökömnél erre gondoltam. Klaus vezérezredes a főni meg ezredes.
De attól függetlenül még hagyhatna dolgozni!
-Gyere.
-De...
-Semmi de! Jössz és kész! Nem te fogod eldönteni,hogy mit csinálhatsz!
Ez...nem esett valami jól.
Miután kirángatott az épületből megölelt,de ez nem javít semmin csak nagy valószínűséggel ezt se tudja.
-Ne haragudj.
-Inkább menjünk,fázom.
-Nem akartalak megbántani.
Pedig sikerült!
-Melanie! Szólalj meg kérlek!
Heves sétám közepette hirtelen mágaltam ,hogy megforduljak,de nekem jött a kis herceg és majdnem felborított.
-N-ne haragudj!
-Nincs mit mondanom,mert amit mondtál arra nincsenek szavak!
-De Melanie!
Miért nem tud csendben maradni? Már idegesít,de azért jó lenne, ha megölelne.
-Nem tudnál haladni?! Mindjárt megfagyok!
Most olyan lomhán mozog az a szerencsétlen,na jó megállok és megvárom.
-Már nem vagyunk messze,ne siess annyira,kérleek!
-Jól van.
-Végre valami kedveset is mondtál.
-Mindjárt megváltozik...
-Ne! Maradjon csak így nyugodtan!
Megfogta kezemet és úgy sétáltunk haza a hideg ellenére nem volt annyira rossz. Segített levenni a kabátomat,majd betessékelt a konyhába,leültetett és elémrakott egy bögre teát.
-Mi ez a nagy kedvesség?
-Nem örülsz neki?
-De, csak furcsa. A te hangulat ingadozásaid rosszabbak az enyémeknél is!
Na ezt jól esett nevetve kimondani!
-Melegedj fel egy kicsit,utána csinálunk valamit.
-Mit?
-Azt nem mondom el!
Na ezt nem szeretem. Miért nem lehet megmondani?!
Végre csend van. Csak az a baj, hogy a fejemben még mindíg nincs.
Mögém sétált kiszedte a hajgumit a hajamból és óvatosan fésülgette a hajamat.
-Csináld még.
-Csinálom, ha nem éreznéd.
Feláltam és megöleltem,nem tudom miért csináltam,de meg csináltam.
-Tudtam,hogy szeretsz!
-Sose mondtam,hogy nem szeretlek. Csak mosoly szünetet tartottam.
-Nem tartott valami sokáig,de nem baj! Szeretem amikor mosolyogsz.
-Nem szeretek hárpia lenni.
-Én se szeretem azt elhiheted!
Úgy szeretem a nevetését! Legszívesebben ilyenkor megfolytanám... Várj! Mivan?! Na jó inkább hanyagolom ezt.
-Te Melanie.
-Hm?
-Ha én nő lennék,kurva lennék és minden emberel lefeküdnék akit meglátok.
-Ezt most komolyan mondod?
-Aha!
-Hát te se vagy százas....
-De gondolom nem is azért szeretsz, mert normális vagyok.
-Pontosan.
Nem értem,hogy a picsába lett ekkora ,,hatalma" ennyi észel,de lehet csak tetteti.
-Menjünk már vásárolni!
-De mit akarsz venni?
-Csak menjünk Mel.
-Hát, menjünk.
Egy félórás séta után megállt egy fehérnemű boltnál.
-Na,nem.
-Ne izélj már,gyere!
-Jaaj....
-Este is ezt mond.
Hogy ez imád mindíg zavarba hozni! De amúgy tetszenek ezek a vörös alsók.
-Szép jó napot!
-Maguknak is! Miben segíthetek?
-A hölgyet szeretném meglepni.
-Hát ebből akárhogyan nézem,nem lesz meglepetés.
-Miért?
-Mert magával hozta a hölgyet is.
-Oh! Na mindegy.
-Na menjünk nézzünk valami rávalót!
Bolond ez az ember.
-Van ami tetszik?
-Igen! Ez a vörös.
Klaus tátott szájjal nézte a bugyit míg a nő csak mosolygott.
-Határozottan jó választás,hölgyem! Hátúl felpróbálhatja.
Már szaladok is! Nahát! Egészen jól áll a vörös. Kár érte,tuti lefogja tépni rólam...
-Na milyen?
-Jó.
-Akkor elvinnénk.
Ahogy rámosolygott a nőre konkrétan, majd eljájult az a luvnya....
Klaus megfogta a kezemet aztán úgy sétáltunk haza. Hát vásárlás alatt én nem pont egy üzletre gondoltam.
-Ugye majd én is láthatom rajtad?
-Ezt te komolyan megkérdezted?
-Igen.
-Édes,drága szerelmem!
Szembe fordultam vele aztán vállára tettem kezeimet.
-Nem hiszem hogy azért vettem egy tűz vörös fehér nemű szettet,hogy csak a szekrénybe álljon.
   Csak elmosolyodott,pedig általában benem áll a szája. Na majd otthon.
-Emlékszel amikor az éjszaka kellős közepén szedtelek össze Berlin másik feléből,mert a Klenzendorfal elmentél kocsmázni?
-Légyszi ne hozd fel. Tudod te is,hogy mik voltak azon az éjszakán.
-Ó, hogy ne tudnám!
-Ne nevess! Az egy nagyon komoly helyzet volt!
-Aha...
   Klaus nagyon mélyre elakarja temetni annak az éjszakának a történéseit,de én nem felejetem el azt amit láttam és hallottam.
Klaus és Klenz kis koruk óta nagy barátok ilyen sülve főve együtt barátság.
Tavaly együtt mentek kocsma túrázni aminek az lett a vége,hogy Klenz felvitte magához legjobb bariját,hogy megfektesse,de fordítva sült el a dolog. Hogy én ezt honnan tudom?  Elmondom.
Az utolsó reményem Klenzendorf lakása volt,hátha ott van az én szerető párom aztán Klenz két jajgatás között nyitott ajtót és a derekát fogta, majd közölte velem,hogy ,,a szeretőd egy állat” aztán állva elaludt. Szóval a két jó madzagra figyeltem egész éjszaka meg takarítottam utánuk,mert Klaus felkelt hajnalba,de nem ért ki időben a mellékhelyiségre és végig okádta a folyosót. Klenzről meg ne is beszéljünk....ő alva űzte ki magából a démont és majdnem megfulladt. Úgyhogy azóta egyikük se mondta,hogy menjenek kocsmázni.
-Klenzel azóta beszéltél?
-Igen. Ez a kis incidens nem fog közénk állni.
-Amúgy élvezted?
-Mi?
-Élvezted vele?
-Megfogsz sértődni.
-Nem fogok.
-Hát jó... Igen.
-Máskor is bevállalnád mi?!
   Hát ezt nem lehet kihagyni nevetés nélkül!
-Igen!
   Na erre nem számítottam.
-Klenz és Klaus két szerelmes pár! Egy tányérból esznek,mindíg össze vesznek!
-Most fejezd be!
-Kényszeríts!
-Őő,hát jó,te mondtad.
   Felkapott és az ágyra tett.
-N-nem úgy értettem!
-Szerintem úgy értetted.
  Ha már lúd, legyen kövér!
-Akkor legalább bilincsej meg! Rossz kislány voltam.
  A végét már a fülébe súgtam,hátha meghozza a hatását,ami úgy is lett. Az övéből csinált bilincset,mert már nem akarta megkeresni a sajátját és a fejem fött megkötötte. Na jó mostmár a saját hülyeségemből adódóan harcképtelen lettem,tehát ha valami nem tetszik csak sikítani és a lábamal kapálózni tudok.
-Most min nevetsz?!
-Látnád az arcodat! Hát ez haláli!
   Felmondok.