Elmebaj

Csak egy álom volt.

Egy fehér szobában keltem fel,kényszer zubbony van rajtam és megint nem tudom hol vagyok.
-Jó reggelt Melanie! Hogy érzed magad?
Az infarktust rám hozza,de semmi baj! Hogy rohadjon meg...
-Emlékszel valamire?
-Még félig alszom és nem tudom melyik bolygón vagyok.
-Akkor egy kicsit később vissza jövök,valamit hozzak?
-Egy kávé jól esne.
-Altató után kávé...jó.
Hogy mi baja? Zavar ez a szar is ami rajtam van. Ha a kezemet nem is,de a lábamat tudom mozgatni,vajon az ajtón kitudok menni?
Nincs kilincs... Hogy a picsába ment ki az az ember?! Megrugdosom egy kicsit az ajtót hátha az a titka.
-Dokikám gyere vissza! Egyedül vagyok! Igénylem a társaságot!
Naaa! Valaki jöjjön már! Olyan egyedül érzem magam... Klaus? Klenzendorf? Valaki?! Mi ez az üresség a fejemben?!
Annyira hozzá szoktam,hogy mindíg zsivaj van odabent,hogy már hiányzik.
-Minden oké százados asszony?
Nahát vissza jött a dokikám!
-Furcsa az a csend a fejemben.
-Még egy darabig csend lesz,nem tartanak sokáig a gyógyszerek. Hoztam kávét.
-Nem tudom elvenni,még rajtam van a...ez az izé vagy hogy is hívják.
-Tényleg,bocsánat!
Letette a két kávés poharat és levette rólam azt ami megakadályozza, hogy megüssem,ha felidegesít.
-Emlékszel, hogy miért lettél kiütve?
-Nem.
-Intenzívre küldtél két orvost. Nem ápolót,orvost. Én vagyok az egyetlen aki bemert vállalni.
-Értem...Hogy is hívnak?
-Ki fogsz nevetni,ha elmondom.
-Akkor megnézem a névtábládat.
Elkaptam a köpenyét és közelebb húztam magamhoz,csórikám jól megilyedt.
-Szóval Pedro. Érdekes. Vannak spanyol felmenőid?
-I-igen.
-Nem kell félni ,nem eszlek meg! Még sose láttalak,mondjuk nem vagyok itt olyan sok ideje.
-Két hete kerültem ki az egyetemről. Ide sürgősen kerestek orvost szóval azonnal kezdhettem.
-Hmm. Értelek. Szimpatikus vagy.
-Ennek azt hiszem örülök.
-Miért vagy zavarban?
-N-nem tudom.
Kis aranyos gyerek.
-Mióta is vagyok itt?
-Egy hónapja. Azóta találkoztál a feleségeddel?
Van feleségem?! Mi.a.fasz?
-Nem.
-Ide tudom hívni,ha gondolod.
-Kérlek.
-Akkor most magadra hagylak egy kicsit,majd vissza jövök.
De kár, na mindegy. Addig valahogy elüthetem az időt,hiszen ,,szabad vagyok". Van feleségem. Ez de durva, mondjuk az durvább,hogy nem emlékszem rá. Megtudom csinálni a hidat állásból?
Nem. Nem tudom,de be vágtam a hátam te jó isten! Csak be ne jöjjön senki,még meglátnák,hogy a földön fetrengek és megint rám aggatják a zubbonyt. Ez nagyon fááááj! Inkább vissza mászok az ágyra.
De jó,hogy nem később csináltam ezt, konkrétan beszakította az ajtót Pedro.
-Jó hír! Egy sétálás keretén belül találkozhatsz vele!
-Kivel?
-A feleségeddel.
Ja tényleg,nekem olyanom is van.
-Mikor is jön?
-Kb. egy óra mire ide ér.
-Hogy is hívják az asszonyt?
Látszik a fején,hogy mindjárt elneveti magát,de az biztos,hogy akkor reggeli lesz belőle.
-Scarlett Hill.
Scarlett...valami rémlik.
-Behoztam a kabátodat,elég hűvös van odakint.
-De tavasz van. Nem melegnek kéne lenni?
-Szerintem te kevered a nyárral,de biztos ami biztos ide hoztam.
-Köszönöm. Te kedves gyerek vagy,bármi lehetnél,de te ezt választottad. Miért?
-Azt akartam,hogy büszkék legyenek rám a szüleim,meg hát szeretek az emberekkel foglalkozni és rájöttem,hogy te vagy a kedvenc betegem !
Hát ez,de aranyos! Legszívesebben felkapnám és kihajintanám!
Állj le Melanie! Miért akarod bántani amikor kedves veled?!
-Valami baj van?
-Ő...nem nincs.
-Hát jó,akkor nem faggatlak tovább.
   Ezt Klaus mondta..
-Klaus?
-A személyiségére gondol?
-Személyiség? De hát!...
  Értem már.
Akkor azt álmodtam,de milyen szép álom volt! Törődtek velem és nem én másokkal. Scarlettel össze vesztem mielőtt Szíriába vittek volna,3 év után pedig egyből az elmegyógyba kerültem,nem engedtek haza. Vajon megcsalt?
-Kezdek emlékezni dokikám.
-Ennek örülök! Mire emlékszel?
-Három évig voltam Szíriába és ide hoztak,nem haza, mielőtt kivittek volna minket az előtt össze vesztem Scarlettel és most azon gondolkodtam,hogy megcsalt-e azóta.
-Oh...hát olyan komolyan nem vesztetek össze,mert vidáman egyezett bele a találkozóba.
Remélem igazad van,de a megcsalás témában még te se nyugtattál meg.
-Öltözz fel, kimegyünk.
Úgy bele harapnék...
Már egy órája kint voltunk a szabadban,azt mondta ez az ember ,hogy itt lesz. Miért nincs itt az a nő?!
-Miért nincs itt?
-Nem tudom...
Vajon elfog jönni?
-Melanie?
Ez egy ismeretlen ismerős hang. Megfordultam és egy szőke, hosszú hajú kék szemű nő állt velem szemben.
-Scarlett?
-Igen. Annyira hiányoztál!
Konkrétan a nyakamba ugrott,ami hát...meglepett. Nem szokott ilyen történni velem csak úgy.
Jó az illata!
-Három éve nem láttalak... Amikor felhívott a doki úgy megörültem!

-Hölgyeim! Fontos mondani valóm van.
Melaniet 25-én vissza viszik Szíriába. Lehet eltudom intézni,hogy Melanie egy napra haza menjen.
Láttam ahogy felcsillant a még mindíg engem ölelő Scarlett szeme.
-Tényleg megtenné?
-Igen. Jó látni,hogy egy páciens boldog.

Kellett pár nap a dokikámnak ,hogy kikönyörögje azt a huszonnégy órát,de voltak kikötések. Nyugtatót kell szednem és a kényszer zubbonyban kell aludnom. Szuper...De, ha ez az ára akkor legyen.
-Kár hogy a három évet nem tudjuk bepótolni egy nap alatt.
-Hm. Örülök,hogy újra látlak Scarlett.
-Mi történt odakint,hogy ide küldtek?
-Sok minden, kedvesem... Nagyon sok minden.
-Minden esetre jó ,hogy itt vagy.
Most a világ rózsaszín és hát rózsaszín csillámporos,nem tudom,hogy ez most a gyógyszerektől vagy csak szimplán hülye vagyok,de szép. Szeretnék még itt maradni,de szokták mondani, az élet nem csak játék és mese. Ez olyan szomorú!
-Scarlett.
-Igen?
-Nem akarok vissza menni.
Nem válaszol. Miért nem válaszol?! Válaszolj már! Nem fog válaszolni.
-Vannak új szomszédok?
-Igen,egy kicsit hangosak,de ellehet viseli őket és van egy meglepetésem, remélem nem haragszol majd érte.
-Nem vagyok az a fajta,de ha nem tetszik amit a szomszédság csinál baj lesz.
-Csak az ne legyen.
Átöleltem és a hajába pusziltam,na igen meg is nézték az emberek.
-Na menjünk haza!
Már vagy két órája kocsikázunk elültem a mindenem és unatkozom.
-Megáljunk?
-Igen.
-Ugye tudod,hogy csak félórája vagyunk úton?
-Nekem többnek tűnik,de alig várom,hogy haza érjünk!
-Akkor nem állunk meg.
-Kegyetlen nőszemély...
-Aranyos vagy amikor duzzogsz,de ha hamarabb akarsz haza jutni akkor nem kéne megálnunk.
-Jó...A motorom megvan még?
-Képzeld el,igen,de lehet megkéne nézetni egy szerelővel.
-Szóval nem csináltad meg azt amire kértelek.
-Nem.
-Na szép!

Így mivel fogok megszökni?