Elmebaj

Féltékeny vagyok

Már vagy két órája vagyok ágyhoz kötve.
-Klaus! Nem engednél el? Nem érzem a karom.
-Nem,de azért Klenzt ide hívhatom?
-Ha elengedsz.
-De nem akarlak.
-Miért?
-Bántani fogsz...
-Nem foglak.
-Akkor se engedlek el,Klenz meg mindjárt ide ér.
Hogy bolondulnál meg te...
-Klaus!
-Klenz!
A szobából egy kicsit kilátni a folyosóra és mit látok? Klenz a párom ölében van.... Azért féltékeny vagyok egy kicsit. Najó nem kicsit! És ugyan azt csinálja mint amit velem szokott. Behozta a szobába,de rá meg egyből rá mászott.
-Legalább engedj el,hogy ne keljen végignéznem!
Mindketten falfehéren néztek rám, selejtesek.
-Klaus azt mondtad ,hogy egyedül vagy itt!
-Én...

-Te..
Én inkább felveszem a gúnyos hangsúlyt,lehet gyerekes,de több a soknál amit művelnek.
Most meg hova megy az a szerencsétlen?!
-Klenzendorf elengednél?
-Persze,de ha szabad megkérdeznem mit csináltatok,hogy kikötött?
-Hosszú... De te megint becsicsentettél.
-Honnan tudod?
-Elég rádnézni.
Legördült egy könnycsepp az arcomról amit a mellettem maradt férfi letörölt.
-Légyszíves csinálj bármit,üss meg, ordíts csak ne sírj!
Megölelt, pedig szerintem tudja,hogy most úgy utálom,mint a munkámat jelenleg. Egy kiadós sírás után nekiálltam sütit sütni amit Klenzendorf nem győzött dícsérni aztán megjelent Klaus is.
-Az arcodat nézve azt hiszem nekem már nincs itt maradásom.
-Csak haragszom rád,de azért én se vagyok olyan szemét,hogy hajléktalant csináljak belőled.
Órákon keresztül nem szóltunk egymáshoz csak Klenzendorf próbálta oldani egy kicsit a helyzeten,de nem jött össze neki.
-Késő van már, sötétben nem engedlek haza. Viszont csak két ágy van, úgyhogy Klaus, légyszíves ne mellettem essneki.
Még mindíg nehéz ezt elhinni.
-Melanie, tudunk beszélni négyszem közt?
-Igen.
Kiment a szobába,követtem,bár nem tudom minek.
-Akár milyen hihetetlen,de szeretlek. De nem csak téged,hanem Klenzt is...
-És ezzel most mit kezdjek?
-Nem lehetne valahogy megoldani?
-Hogy érted ezt?
-Hát... hogy...mi hárman ....
Fhuuu bazdmeg.... Nyugi! Nyugodj meg!
-Érthetőbben?
-Hármasban nem próbálhatnánk meg?
Most, hogy jobban bele gondolok még nem voltam ilyen kapcsolatban,de attól függetlenül szeretném Klaust megtartani magamnak,de amúgy Klenzendorf is jól nézki őt is elfogadnám.... Most jön egy tragikus sóhaj.
-Hogy a tökfőzelékbe gondoltad ezt?!
-Hát úgy!
-Faszomat a füledbe! Jó,próbáljuk meg.
Mindját elrepül olyan boldog,én addig elásom magam. Kiszaladt a konyhába, én még Klenzendorfal szerettem volna beszélni ezzel kapcsolatban,de elég mérges lettem,mert Klaus már rajta csüngött.
-Klenz! Szeretnék veled beszélni.
-Máris megyek!
Megfogtam a kezét és a szobába vittem.
-Mondott neked valamit Klaus?
-Semmit,csak lesmárolt.
-Akkor elmondom neked,hogy végül arra jutottunk,hogy megpróbáljuk hármasban,HA te is bele egyezel.
-Megmondom neked őszintén,nem merek neked ellent mondani.
-Klenzendorf Schmidt. Válaszolj!
-Rendben!
-Na,erre voltam kíváncsi.
-Mel. Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Megcsókolhatlak?
Erre most mint mondjak? Mi lesz ha Klaus hisztizni fog? Nem várta meg a válaszom megcsókolt.
-Ugye tudod,hogy Klaus csak azért tart engem,hogy kiélje a vágyait?
Ebbe belese gondoltam...
-Te nő vagy Melanie,ő meg nem akar gyereket még véletlenül se.
Ez az ember kiérdemelt egy golyót a fejébe!
-Én csak azért hagyom magam,mert szerelmes vagyok belé.
Elkezdett zokogni,átöleltem,had sírja ki magát a vállamon, ezért legszívesebben agyon verném Klaust. Miután egy kicsit megnyugodott vettem elő neki pizsamának valót és elküldtem fürödni. Amíg Klenz fürödt én játszottam egy kicsit Klausal és kiköztem, egy valamire viszont nem számított. Úgy össze vertem, hogy nagyvalószínűséggel a jobb keze is eltört. Kellett neki ugrálni. Azt még külön elmondom,hogy azért kellett harcképtelenné tenni,mert amúgy megütni se tudtam volna.
-Remélem tudod,hogy miért csináltam.
Próbálok minnél halkabban kommunikálni vele ne hallja más.
-Nem, képzeld!
-Akkor hülyén halsz meg.
Bilincsben vittem a kórházba,szegény Klenz azt se tudja,hogy hova mentünk.
Este tízkor estünk haza a pizsama partysunk már javában húzta lóbőrt,de legalább aranyos.
-Még mindíg nem árulod el?
Idegesít amikor sutyorog,de most elnézem neki,mert már egy ember alszik.
-Megbántottál.
Kínomban rágyújtottam,pedig ez se szokásom,mint ahogy az erőszak se.
-Kérdezhetek valamint Klaus?
-Persze.
-Mit érzel Klenz iránt?
Most vagy ő se tudja vagy nem akarja elmondani az igazat,de én türelmes vagyok. Kivárom a válaszát.
-Nem akarom elmondani.
-Aha,tehát semmit. Megyek inkább alszom erre egyet, jobban járok. Ja és előre szólok,ha elhanyagolsz, onnantól kezdve nem ismerjük egymást.
Hülyeség volt elfogadni az ajánlatát,hiába tetszik mind kettő.
-Melanie!
-Ne hangoskodj!
-Még ne menj.
-Nem te mondod meg.
-Kérlek!
-Mit akarsz?
-Sajnálom.
-Tudod,nem csak tőlem kéne bocsánatért esedezni,hanem Klenzendorftól is. Szerencsétlen fülig szerelmes beléd,te meg csak dugi jársz hozzá.
-Ez nem így van!
-Ő mondta Klaus! Végeztél vele aztán távozol! Velem meg semmit nem akarsz kezdeni,pedig elvileg nem barátok,hanem egy pár vagyunk!
-Szeretnéd,hogy ez megváltozzon?
-Igen! Mert így. Tök felesleges az egész! Tehát dönts el,hogy akkor most csak baráti vagy szerelmi a kapcsolatunk.
Felált és elment mellettem egy szó nélkül. Azt hiszem kezdek kiábrándulni belőle. Pedig olyan szépen kezdődött az egész. És kezdek már rosszul lenni,bár a harmadik cigi után érthető.
-Melanie!!!
Klenz. Beszaladtam a szobába csőre töltött fegyverrel, természetesen Klaus miatt kiabált.
-Ha nem szálsz le róla lelőlek Klaus Jäger!
-Nem is tudod hogyan kell használni!
-Figyelmeztettelek.
A vádlijára céloztam és lőttem.
-Te kurva!
-Töketlen buzi!
Kihúztam alóla Klenz.
-Húzzál ki!
-Melanie ne öld meg!
-Majd meglátjuk.
Magunkra zártam a szoba ajtót.
-Túlzás amit művelsz.
-Ribanc.
-Megakartad erőszakolni a legjobb barátod!
-Nem mindegy az neked?!
-Nem.Nem tűröm el ezt a házamban.
Oda dobtam neki egy lakás kulcsot.
-A belvárosban van egy lakásom,költözz oda.
-Nincs szükségem a segítségedre!
Megvonta a vállam aztán kimentem a konyhába,nem vagyok hajlandó tovább tűrni.
-Jól vagy?
-Még mindíg rossz érzésem van.
-Jaj Klenz...
-Mi van Klausal,hogy ezt csinálja?
-Fogalmam sincs.
Egy kicsit bűntudatom van,hogy Klaus kezét eltörtem és még a lábába is belelőttem,most meg kipakoltam konkrétan az utcára.
-Melanie...
-Hm?
-Lenne egy NAGYON fontos kérdésem.
-Mond.
-Háth.izé..Nagyon egyedül érzem magam ott Berlin másik felén,nem jöhetek ide egy kis időre?
-Tudod,hogy előtted mindíg nyiva az ajtóm,mert hát mire valók a barátok?
Hogy bolondulnál meg te is.
-Ó Melanie! Neked a szeretetszolgálathoz kellett volna menned.
-Hidd el,jobb ez így. Nagy a csend, megnézem Klaust.
Óvatosan nyitottam be,még a földön ült és az arcát törölgette.
-Lenyugodtál?
-Le.
Leültem mellé és félkézzel átöleltem a fejemet meg a vállára hajtottam. Megfogta a vállán lévő kezem a fejét az enyémnek döntötte és úgy ültünk. Jó volt ez a vihar utáni csend.
-Elkéne vinnelek megnézetni.
-Minek?
-Rendbe raknák a lábad.
-Inkább hagyj meghalni.
-Ebben a házban senki nem hal meg,főleg ha én itt vagyok!
-Ha ez téged boldoggá tesz.
Megpróbáltam ölbe venni,de sehogy se ment.
-Majd kibotorkálok a lábamon!
-Jól van már!
Próbált lábra állni,ez meg neki nem ment.
-Na jó, kellene egy kis segítség.
Egy kis kínlódás után sikerült talpra állítani,de még a motorra fel kell ültetni.
-Mehetünk?
-Mehetünk...
A menetrend a szokásos volt, leparkoltam,berángadtam,ellátták,haza küldték.