Ereri/Eruri Oneshots

Vigasz (Levi x Zeke)

(tudom-tudom, nem ereri, nem is eruri, de azért eruris utalás van benne bőven :D)

                          _________

A teliholdnak köszönhetően nincs túl sötét éjszaka. A levegő kellemesen langyos, a katonák a sátraikban alszanak az őrködőkön kívül a Hatalmas Fák erdejében. Minden csendes, a szél sem lengedez, csak a tűz ropogása hallatszik.

Kellemes, langyos, szép éjszaka van. A hold talán túl sok világosságot ad.

- Te még este sem alszol, Hadnagy? - Zeke álmából riad fel, maga sem tudja pontosan mi miatt, az álomra nem is emlékszik. Ketten vannak a sátorban. Levi felhúzott lábakkal ül mellette némán és maga elé pislogva, Zeke az eltelt napok alatt már megtanulta, hogy a személyes felvigyázója alszik azért néha-néha, de jóval kevesebbet, mint amennyire valójában szüksége lenne.
Levi válaszra sem méltatja, a gondolataiba mélyed, nem hiányzik neki Zeke társasága. Olyan rég volt már, mikor utoljára ki tudott szabadulni a jelen borzalmából.
- Mi bajod? - kíváncsiskodik Zeke, nem tudja megállni: miközben felkönyököl, a kék szemek Levi sápadt, fáradt arcára pillantanak.
- Csak gondolkodom - válaszol Levi. A hangjának most nincs éle, pedig Zeke-kel sosem tudott normálisan beszélni. A sértegetések sosem haltak ki az egymásnak intézett beszédükből az eltelt idők alatt, míg Levi Zeke őre lett. Egyszerűen a lelkiismerete a Shigansinában történtek után nem hagyná soha, hogy Zeke-re emberként tekintsen. Túl nagy fájdalmat és veszteséget okozott akkor nekik.
- Min gondolkodsz? - kérdezi a szőke, kíváncsiskodik, pedig ő is tudja, hogy jobban tenné, ha nem csinálná.
Levi hallgat, a gondolatai messze járnak, hiába az éjszaka csendje, hiába a langyos, szép idő, szemhunyásnyit sem aludt, és nem is tervez. Aznap este nem.
- Ennyire titkos? - Zeke felhúzza a szemöldökét a hosszúra nyúló hallgatás miatt.
Gyűlölik egymást. Ezt mindketten tudják.
Most Levi hangjában még sincs ellenszenv. Nincs éle a szavainak, nincs keménysége, üresek és egyszerűek, Zeke nem tudja miért, de nagyon is kíváncsi. Nem mintha olyan nagyon hiányoznának a sértegetések, de azért azok után, hogy Levit hogyan ismerte meg, mindenképpen furcsa ez az új, egyedi nyugodtság. Zeke összepréseli az ajkait, úgy érzi, Levi most nagyon is szomorú. Megtört, letört és magányos. Talán a sajnálat halvány szikrája izzik fel benne, de egészen biztosan nem tudhatja. Türelmesen várja a választ, a tekintete nem pillant félre Levi alakjáról.
Tudja, hogyne tudná, hogy mindenkinél van egy határ, amin túl már összeroppan a lélek.

Levi váratlanul sóhajt fel. Hanyatt fekszik a sátorban leterített anyagon, így most Zeke lefelé pislog rá, mivel az egyik kezén könyököl, így ő van magasabban. Nincs most rajta a szemüveg, Levi pedig mereven kerüli a tekintetét. Nem biztos benne, hogy mindaz, ami benne dúl, Zeke-re is tartozik. Egyszerűen csak ki akar törni belőle a fájdalom, a hiány, az a rengeteg érzés, amit mindig magába fojtott. Az a pocsék érzés, amitől Shigansina óta nem tudott megszabadulni. Nem hiszi, hogy valaha nyugta lesz tőle. Talán csak az elkeseredettség miatt nem tudja magában tartani a gondolatait.
- Pont ma halt meg Erwin évekkel ezelőtt. Pont ma ölted meg négy éve - mondja. A hangja üres, nem néz Zeke-re. A szőke férfi felhorkan.
- Ugyan már - sóhajtja. - Most mondtad, évekkel ezelőtt volt. Miért rágódsz még mindig rajta? Már rég el kellett volna felejtened - magyarázza, miközben hitetlenül rázza a fejét. Nincs benne sajnálat, nincs benne bűntudat azért a megölt ferfiért, aki Leviéknak annyit jelentett. Aki Levinak annyit jelentett.

- Csak egyetlen egy álma volt - szólal meg Levi halkan. Nem szomorú a hangja, egyszerűen üres, érzelmek nélküli. - Csak egy. Mások akarnak egy csomó mindent, de ő csak egy nyomorult dolgot akart.
Zeke némán hallgat.
- Ott volt egy karnyújtásnyira tőle. Te fosztottad meg attól, hogy valóra váljon neki az az egy szerencsétlen álom, amiért egész életében szenvedett.
- Nincs bennem bűntudat - vágja rá Zeke abban a pillanatban, hogy Levi elhallgat.
- Tudom - válaszol Levi, nincs meglepve. A dühe most nem ég benne, egyszerűen fáradt hozzá. Mentálisan, lelkileg túlzottan kimerültnek érzi magát.
Ha nem lenne felette a sátor teteje, a csillagokat látná.