Ereri/Eruri Oneshots

Jó és/vagy rossz (ereri) [2/2]

- Nincs kedved lejönni velünk az udvarra? - kérdezem meg másnap, biosz előtt. Levi ugyanúgy gubbaszt a padjában, fülessel a fülében, kezében a telefonjával, mellette Armin pedig olvas úgy, mint mindig.
- Tessék? - Levi hirtelen húzza ki a fülest, miközben rám pillant, mivel valószínűleg nem is hallotta a kérdésem. Ma valahogy... olyan piszok dögösen néz ki, hogy leesett az állam, amikor reggel megláttam. Egy fehér, szűk farmer van rajta, egy fekete, feszülős, hosszúujjú garbóval, és mindez kegyetlenül jól áll neki.
Jelentőségteljesen pillantok rá, miközben félredöntöm a fejem, és mosolyogva megemelem a szemöldököm.
- Gyere le az udvarra velünk - már nem formázom kérdéssé, semmi értelme nem lenne. - Velem - teszem hozzá, mire Armin felkapja a tekintetét a könyvéből.
- Eren? - néz rám kérdőn, mire én is és Levi is felé pillantunk. - Mármint inkább semmi - fordul vissza a hirtelen a könyvéhez, mire elnevetem magam.
- Mondtam, hogy az nem nekem való - mondja Levi, de kerüli a tekintetem.
- Ne csináld már, jön Armin is, ha már ennyire összenőttetek.
Armin furán néz rám, hiszen egyetlen szünetet sem töltött velünk az udvaron a bő három évünk alatt.
Levi értetlenül pillant Arminra maga mellett, összeráncolom a szemöldököm, ahogy összenéznek.
- Talán majd máskor - mondja zavartan.
- Tehát soha - közlöm szórakozottan, de közben mégis csalódott vagyok.
Otthagyom őket, hogy az udvarra vándoroljak. Közben találkozom Sashával, aki éppen a büféből jön, egy nagy rakás kajával, amit lehet, hogy az egész kinn tanyázó bandának visz.
- Hali, Sasha - köszönök, majd lekapok egy random csokit a kupaca tetejéről. Úgyis majd' elejti.
- Eren, nem eheted meg! - szól rám, de addigra már beleharapok, és ártatlanul nézek rá, mire ő szúrós tekintettel néz rám. - Ezért még kapni fogsz - mondja, mire elnevetem magam, de azért kinyitom neki az ajtót, hiszen tele van a keze, egyedül nem tudná megoldani. Az udvaron a szokásos helyre megyünk. Igazából a padok eredetileg nem ott voltak, csak az évek alatt valahogy mindegyik odavándorolt, hogy mi, a végzősök ülhessünk, a többiek meg álldogáljanak. Összevissza helyezkednek el, mi pedig pontosan ennyire összevissza ülünk rajtuk. Ki a háttámlán, vannak, akik egymás ölében, van, akinek hely se jutott már, de ha engem meglátnak, valaki mindig felpattan, vagy odébb csúszik. Ma éppen Petra ül át Mikasa ölébe, Sashát pedig megrohamozzák, akkor is, ha nem nekik vásárolta fel a fél büfét.
- Eren, te ráérsz pénteken? - szegezi nekem a kérdést Petra, ahogy lepillant rám a húgom öléből.
- Miért? - kérdezem, miközben úgy érzem, valamiről lemaradtam. De igazából mintha csak a sors akarta volna így, ebben a pillanatban ér oda a csürhénkhez Mina és Ilse, mire mindenki feléjük pillant.
- Már teljesen biztosan eltűnnek anyámék a hétvégére! - jelenti be boldogan, ekkor még mindig úgy érzem, hogy le vagyok maradva. - Szóval mehet a dolog! - mondja izgatottan, mire Petra felpattan és a nyakába ugrik, hogy együtt visongjanak egy sort.
- Nem tudsz róla? - néz rám röhögve Jean, mire Mina a vállamra teszi a kezét.
- Már tud, hiszen itt vagyok, hogy mindenkinek elmondjam a részleteket - billenti oldalra a fejét, én meg kíváncsian hallgatom, hogy behozhassam az elmaradásom a hiányzó információk miatt.
- Szóval, a helyzet a következő! - Mina összecsapja a tenyereit maga előtt. - Anyámék nyertek valami wellness hétvégét egy szuper málnás müzlivel, szóval pénteken elmennek, vasárnap jönnek, ezért mindenki készülhet a hónap legszuperebb házibulijára! - mondja vidáman, nekem pedig szinte felvillan a fejem felett a villanykörte. Mináéknál házibuli? Ennél jobb nem is lehet már. Mindenki hangot ad az örömének, Minát a lányok ölelgetik, a fiúk elégedetten néznek rá, hiszen elég dögös csaj, ráadásul olyan gazdagok, hogy majdnem az övék a legnagyobb ház ebben a városkában.
Mina féloldalasan lehuppan az ölembe, egy szó nélkül, én pedig nem mondok rá semmit, hiszen megszoktam már. Szinte ösztönösen a combjára vándorol a kezem, akkor is, ha Levi-t nem tudom kiverni a fejemből hétfő óta.
- A szabályok a megszokottak, ti vagytok általam meghívva, és hozhattok magatokkal akit csak akartok. Meg piát, jó sokat, anyámék nem lennének oda, ha kipusztítanánk az imádott boros szekrényüket - nevetgél az ölemben, mindenki tervezgetni kezd, megindul a zsongás a pad körül, aminek csak a csengő vet véget, egy bő öt perccel később. Mindenki feldobódott, hiszen Mina nem először tart fenomenális bulit maguknál a szülei tudta nélkül. Gazdagok, és egy átlagos családhoz képest sokat járnak el egyedül hagyva az ártatlan, tizennyolc éves lányukat, aki ilyenkor az egész sulit meghívja magához. Imádom Minát, meg a lazaságát is. A kérójukról nem is beszélve.