Az ellopott kívánság [beleolvasó]

Kedvcsináló idézetek

Íme, néhány további kedvcsináló idézet Az ellopott kívánsághoz! :)

– Mégis mitől kellene megvédeni engem? – kérdeztem végül.

– Az udvar veszélyes hely.

– Vérre menő harcok folynak arról, hogy milyen színű legyen az új függöny?

***

Lélegzetelállító látvány tárult a szemem elé, Ardahan úgy, ahogy még sosem láttam: fentről a palotából. Mintha egy ékszerdobozt nyitottam volna ki tele tündöklő arannyal, ezüsttel és gyémánttal. Ösztönösen emeltem a kezemet, és amikor észbe kaptam, halkan felnevettem. Hiszen Ardahant nem lophatom el.

***

– Miért fizessünk olyasmiért, amit el is vehetünk?

– Ez lehetne a jelmondatotok – motyogtam.

– Majd felvetem a divánban, hogy cseréljük le a jelenlegit.

Szinte magam előtt láttam, ahogy Asmar a testvéreiből álló tanács elé terjeszti az ötletet, miszerint cseréljék le a szultáni család évszázadokra visszanyúló jelmondatát, és a mi vagyunk a fény a végtelen éjben helyett az én mondatom díszeleg majd minden zászlón és boltíven.

Képtelen voltam megállni, elnevettem magam.

– Ki gondolta volna, hogy az Al-Jannoknak van humorérzéke!

***

Néha elkerülhetetlen a kudarc. És olyankor egyedül az számít, feltápászkodunk-e a földről, és küzdünk-e tovább azért, amiben hiszünk.

***

Csak ekkor döbbentem rá, hogy én csupa sötét színt viselek, ő pedig világosat. Mintha tudat alatt még az öltözékünkkel is az ellentéteinket hangsúlyoztuk volna:

Asmar a dúsgazdag herceg, aki a népéért dolgozik, én pedig a szegény lány a bordélyházból, aki tolvajlásból tartja fenn magát.

A fénymágia és az árnyak.

A ragyogó nappal és a sötét éjszaka.

***

Valahonnan, az elmém mélyéről félig elfeledett szavak törtek elő:

– Fényedben teljes vagyok, könyörgök, adj erőt, Al-Uzza!

– Szerelemért imádkozol? – csendült egy hang a hátam mögött.

Bosszúsan az ezernyi csillaggal ragyogó égboltra emeltem a szememet, majd hátrafordultam. Asmar herceg köré halvány derengést rajzolt a bentről kiömlő arany lámpásfény, kiemelve testének határozott, kidolgozott vonalait.

– Mert egy lány életének egyetlen célja van, feleségül menni valakihez, és gyerekeket szülni, igaz?

– Mert mind vágyunk a szeretetre – felelte nagyon komolyan.

***

Homokkal süvítő szelet idézett, a szárazságtól repedezett talajt a lábam alatt, a forró levegőt a tüdőmben, a nap perzselő csókját a bőrömön.

Újra meg újra végigsimított a hátamon, minden egyes mozdulat lassabb volt az előzőnél, és egyetlen gondolat lüktetett bennem, miközben magával ragadott az álom:

Otthon vagyok.

***

– Hozatok neked ruhát a vacsorához.

– Mi a baj ezzel a ruhával? – pillantottam le a Parisától kapott sötétkék ruhára zavarodottan.

És mit számít, mit viselek a vacsorához?

Asmar visszafordult. Felvonta a szemöldökét.

– Ebben szeretnél bemutatkozni a szultánnak?

– Mi? – kérdeztem értetlenül.

– Meg a szultánának, az összes hercegnek és hercegnőnek, a vezíreknek...

Hiába próbálta elfojtani a mosolyát, láttam, hogy megrándul a szája széle. Már megint szórakozott velem, mint előző este! Megfeszült az állkapcsom.

– Miről beszélsz?

– Vacsora. Tudod, a nap utolsó étkezése, az esti órákban szokás fogyasztani.

Ekkor már nem bírta tovább, elvigyorodott. Legszívesebben felkaptam volna az egyik díszpárnát, hogy hozzá vágjam.