Menj. Egy más világban rád vár,
Túl a szörnyekkel lakott erdőn,
Lápon, mely örökre magába zár,
Túl ezen a gusztustalan fertőn,
Melyben elszáradt a bokrok ága.
Oda, ahol csillagtalan az éj és végtelen.
Ott önmagadnak leszel örök társa
Mert akit ott találsz majd, bántani képtelen.
Valahol az életen túl, megálmodott réten,
Rád vár majd fehérrel festett tisztasággal,
Ha meglátod felismered, olyan lesz mint régen,
Mikor kezet fogott az új kort hozó halállal.
Némán lélegző, lehunyt szemű réten,
Ott vár majd fehérrel festett tisztasággal,
Hangját felismered majd a csendesen ringó szélben,
Könnyekben sarjadt csendes megadással.
