A legvégén csak én maradok,
Üres termekben tétován járok,
Falakra körmömmel üzenetet kaparok,
Míg véres sebeim gyógyulására várok.
A csend ura csak az ajkamon sarjadó gondolat,
Ezen elrejtett emlék a lelkem elé tárva
Gyönyörű. Csak egy idő utan folytogat,
Lépteim dühöngő visszhangjába zárva.
Mert valahol a mélyben történetek rekedtek,
A jövőbe zárt mult ziháló sorai,
Arrol szólnak, hogy hajdan kik szerettek...
...És arrol kik akartak megfojtani.
