Kint lábak izgatott dobolása szól,
Varjak állnak disz sorfalat nekem.
Bennem a vég félelme és a lehetőség esélye harcol,
A bukás perzselő gondolata raboskodik csak velem
Zene harsan, a tömeg üvöltéséből virágzott ki félve,
Magamban egy végtelen éneket énekelek.
Lehetőségeim lapjain félszavak pihennek még élve,
Utolsó utamra hív a lét és én útra kelek.
Senki maradok. Névtelen sírok szellem alakja,
A nap árnyékot vet végítéletem fekete kötelére.
Lelkem házat a neked tett ígéret lakja,
Berendezkedett a véget hozó sötét télre.
