A szenvedés tengere

3.fejezet : Ken Stilinski

Arra lettem figyelmes hogy a kocsi még áll a házunk előtt , és anyu szalad a kocsihoz .
- Kicsim tudom hogy fáj , de itt vagyunk egymásnak és megoldjuk ezt a helyzetet.- mondta anyu lágy hangon .
- De anya , nekem hiányzik !!- mondtam sírós hangon .
- Tudom szívem  tudom , nekem is  - mondta anyu miközben vissza tartotta a könnyeit . 
Anya elköszönt a rendőröktől és be mentünk a házba.
Anya felvitt a szobámba de nem tudtam ott aludni ezért átt mentem anyuhoz mert úgy gondoltam hogy ott tudok de nem . Teltek a napok és a hetek elérkezett apu temetése és a fél város ki vonult a tetőbe .
Ott volt egy fiú akit még nem láttam soha itt Ken Stilinskinek hívták.
A temetésének vége lett és haza mentünk  . 2017.07. 14-e van 4 napja volt apu temetése azóta nem voltam kint . Anya kiabálását huzzot vissza a valóságba.
.-Kicsim kérlek legalább menny el sétálni ! - mondta anyu
Én nem szóltam semmit csak kinyitottam a szobám ajtaját és elindultam a.lépcsön lefelé a bájárati ajtóhoz .
A  júliusi napfény csak úgy égette  a szememet , a szellő lágyan fújt . El indultam  a közeli parkba. Mikor oda értem le ültem egy padra és még láttam Ken Stilinskit és Viktória McCallt együtt kosaraztak . Elkezdtem olvasni apa egyik könyvét amit Charles Bukowsky írt . De nem tudtam nyugodtan olvasni mert megjelent Ken és Viki.
- Mi van árva ?, Nincs jobb dolgod mint itt ülni ??! - kérdezte fen hangon .
Válaszolni se tudtam mert Ken ki vette a kezéből a könyvet , fel akartam álni hogy el vegyem tőle de Viki le fogott és nem tudtam mozdulni , és Ken a szemem láttára szét szagatta az egyetlen emlékem apámhoz .
Haza rohantam, be rúgtam a bejárati ajtót és fél futottam a lépcsőn be a szobámba , anya csak a szoba ajtó csapodásara lett figyelmes . Ahogy oda értem az ágyamhoz elkezdtem remegve zokogni és azon gondolkoztam , hogy mit árthatam Ken Stilinskinek? A kép ahogy Ken szét tépi a szívem darabjait százszor átt ment az ágyom nem tudtam hova tenni