Enemies to Lovers //boy x boy//

✨találkozás✨

//Dominik sz.//

Reggel van,megint.És ma lesz az első napom az új suliba.Lényegében csak annyi történt,hogy anyukám munkája miatt el kellett költöznünk,ezért sulit kellett váltanom.

Fáradtan nyomom ki az ébresztőt,majd felkelek és nyújtozkodok egy párat abba reménykedve,hogy az első lépésnél nem találkozik az arcom a csodálatos padlóval.

Így hát el is indultam a fürdőbe,ahol szokásos reggeli rutinomat elvégezve mentem vissza a szobámba öltözni.

Egy egyszerű szakadt gatyát vettem fel,egy még egyszerűbb fehér pólóval,majd egy kis kiegészítőként egy nyakláncot dobtam magamra.

Hajamat megigazitottam,majd lementem az emeletről táskával a hátamon,ahol anyám lent tevékenykedett a konyhába.

-Jó reggelt drágám!10 perc múlva indulunk,addig egyél valamit.

Így is tettem,az asztalhoz mentem ahol az öcsém nagyba zabálta a rántottáját így hát csatlakoztam hozzá.

Nem sokkal később már a kocsiban voltam anyám mellett és hallgattam a zenét.

Hogy félek-e?De még mennyire.Az előző suliba mindig szekáltak,ezért is félek annyira.

Amint eszembe jutottak az emlékek rögtön görcsbe rándult a gyomrom.

Pár perccel később anyukám megállt az iskola előtt,majd kiszáltam a járműből.

-Vigyázz magadra drágám!Este találkozunk!-majd ezzel el is hajtott

Megfordultam,majd egyből elém tárult a hatalmas épület.Kisebb hezitálás után bementem és megkerestem az osztálytermet.

Hatalmas hangzavart lehetett hallani a teremből.Vettem egy mély levegőt,majd lenyomtam a kilincset és bementem.

Amint beléptem mindenki rámszegeszte tekintetét és hirtelen mindannyian elhalgattak.

Körbenéztem szabad hely után kutatva,de megakadt a szemem és valami fura érzés töltött el a fiú láttán aki csak megvetően nézett végig rajtam.

Gyönyörű zöld szemét a nap sugarai ragyogtatták meg.Haja kócosan lógott szemébe.Ajkai akár az érett meggy.Gyönyörű volt.

Csak egy pillanara kalandoztam el,de az bőven elég volt,hogy jól megnézzem magamnak viszont azzal nem számoltam,hogy ez neki is elég arra,hogy észrevegyen.

Így hát gyorsan elkaptam fejem és egy üres szék felé indultam meg,lehetőleg távol az illetőtől.

Miután leültem mindenki körém gyűlt és elkezdtek kérdezősködni.

Nagy szerencsémre pont becsöngettek és bejött a tanár.

Hamar vége lett a napnak és egy jó pár infót megtudtam

pl.:Martinnak van egy barátnője aki mellesleg az a csaj aki egész nap rajtam lógott.Meg még egy pár dolgot az osztályról

Már nem volt senki se a terembe és én is mentem volna ki,de mikor nyitottam ki ajtót egy váratlan személlyel találtam szembe magam.

Martin volt az.És igen,időközben megtudtam a fiú nevét.

Becsapta az ajtót,majd hátra lökött így sikeresen a padon ülve landoltam,majd két lábamat széttárta,közéjük állt és megtámasztotta magát a padon,majd szúrós szemekkel nézett rám.

-Na ide figyelj!Kurvára leszarom,hogy te vagy az új srác.És örülnék ha leszálnál a csajomról és békén hagynád.Tudom,hogy miben sántikász!Tudom,hogy el akarod venni tőlem.De ha egy újjal is hozzá mersz érni neked véged!Megértetted?-hajólt fülemhez.

-I-igen-dadogtam lehajtott fejjel,majd állam alá nyúlt és fölemelte fejem,hogy a szemembe tudjon nézni.

-Ha lehet a szemembe mond!Oké?Akkor most újra megkérdem.Megértetted?-nézett szemeimbe.

-Igen,megértettem...-néztem rá,majd a félelemtől könnycseppek gyűltek a szemembe.

Tervezett volna elmenni,de meglátta,hogy könnyezek.

-Na,most meg miért sírsz?-tette fel a kérdést,miközben megtörölte az arcom.

-S-semmi nem fontos-álltam fel a padról,majd felkapva táskámat a vállamra,futottam egészen hazáig és onnan meg be a szobámba.

Csak egyedül akartam lenni az érzéseimmel és a gondolataimmal.

Kicsit elgondolkodtam a mai napon.Ahogyan rá néztem és mikor találkoztunk,amikor a padra lökött és két lábam közé állt és amikor a fülembe sutogott és persze,amikor letörölte könnyeimet a puha kezeivel.

Miközben ezeken gondolkodtam olyan érzés fogott el mintha ezernyi pillangó repkedett volna a hasamban és a szívem,majd kiesett a helyéről,olyan hevesen vert.

Azt hiszem ekkor jöttem rá,hogy ki is vagyok valójában és talán még arra is,hogy szerelmes vagyok...