Enemies to Lovers //boy x boy//

💌igazság❤️

És már megint reggel.Mondtam már,hogy mennyire utálok fölkelni?Fölleg amikor suliba kell menni.

Majd inkább elfordultam az ablakon beszűrődő fény elöl,majd ekkor egy édesen szuszogó Martinnal találtam szembe magam.Mondanom sem kell,hogy milyen aranyos volt.

Majd megláttam az ébresztő órát ami 7:00-át mutatott és ekkor jöttem rá,hogy elfogunk késni a suliból.

Gyorsan felébresztettem a mellettem fekvőt és elindultam a fürdőbe,majd 5 perc múlva ki is jöttem és leváltottuk egymást.Én elmentem öltözni ő pedig a fürdőbe.

Egy egyszerű fekete farmergatyát és egy pólót választottam,na meg persze a szokásos ékszerek.

Indultam volna le az emeletről mikor is a szobából kimenet vele találtam magam szembe.Mondanom sem kell,hogy mennyire megijesztett.

-Ohh,bocsi-fogott derekamra mivel majdnem dobtam egy hátast mint mindig

-Nem baj,csak ne gyakran csinálj ilyet,ha csak nem a halálomat akarod okozni.-mosolyogtam rá.

Kb egy ideig még szemesztünk egymással és egymás ajkaival,majd végül nem birtuk tovább így hát ajkaimra hajolt és falni kezdtük egymást.

Egy olyan 5 perc smárolás után elváltunk egymástól ugyan is rá kellett jönnünk,hogy még is mit csinálunk na meg persze elindultunk a suliba futva.

Ugyan is volt kb. 5 percünk beérni csengőig.Ami hát épp,hogy sikerült,mondjuk..

A nap unalmasan telt.Viszont elhatároztam,hogy írok egy levelet amiben elmondom az érzéseimet iránta.Hogy őszinte legyek igazából azért csinálom,mert hát egyrészt nem szeretnék előtte titkolózni,na meg hát már én is készen állok arra,hogy elmondjam neki.

Ekkor még nem tudtam,hogy lehet mégse állok készen...

Így hát utolsó órán meg is írtam a levelet.(unalmas volt az óra)Majd az óra végén bedobtam a szekrényébe és lényegében nekiálltam sprintelni és reménykedtem abban,hogy senki se látott meg.

Majd megindultam az öltöző felé ugyan is tesi lesz az utolsó óra(sajnos).
Így hát gyorsan átöltöztem,majd el is kezdődött az óra.

Egy bő 45 perc múlva ki is csöngettek és mint mindig most is az öltözőbe szerencsétlenkedek.

Majd hírtelen arra lettem figyelmes,hogy az öltöző ajtaja hatalmas sebességgel csapódik be és Martin közeledik felém gyors léptekkel.

Majd ezek után a falnak nyomott és kiabálni kezdett.Én csak hallgattam amit mond és lehajtottam a fejem szégyenembe.

Csak úgy jöttek a sértő szavak,mintha ezernyi kést szurnánank belém.

Gondolom megtalálta a levelet és nem igazán úgy fogadta mint ahogyan én azt elterveztem...

Kezeimet két fülemre helyeztem,majd szépen lassan összekuporodtam és könnyeim utat törtek.
Utálom ha veszekednek az emberek és fölleg ha velem.Egyszerűen nem tudom hallgatni és ilyenkor egy kisebb pánikrohamom lesz.

-K-kérlek fejezd be...-néztem fel rá könnyes szemeimmel

-Hé,minden rendben?Jól vagy?-gugolt le hozzám aggódó tekintettel.

-Csak hagyd abba...kérlek-majd ezzel kitört belőlem a sírás.

-Ez azért van,mert kiabáltam veled,igaz?Talán Sonophobiád van?-ölelt át szorosan és próbált megnyugtatni.

-I-igen-dadogtam

-Sajnálom!Én nem tudtam...mármint,én nem akartalak bántani csak miután megtaláltam a levelet valahogy kitört belőlem...amit nem igazán értek,hogy miért hiszen én is kedvellek...-ült le mellém,majd ölébe húzott és szorosan átölelt,majd simogatni kezdett

-N-nem a te hibád...de tényleg tetszem neked?-töröltem meg arcom,majd a szemeibe néztem

-Oh,szóval tényleg kimondtam és nem csak gondoltam.De ha már így alakult,akkor szeretném elmondani,hogy igen tetszel nekem,sőt mi több inkább szerelmes vagyok beléd-simitott végig arcomon

-Dominik,lennél a pasim?-vette fel velem a szemkontaktust

-Hát persze te nagy mamlasz!-nevettük el magunkat

Majd ezután derekamra helyezte kezét és egy hirtelen mozdulattal ajkaimra tapadt,mire én átkaroltam a nyakánál és ajkaink felvettek egy lassú tempót.

Majd egy olyan bő 10 perc múlva elváltak ajkaink egymástól.Egyrészt levegő hiány miatt,másrészt pedig rá kellett jönnünk,hogy amúgy lehet haza kéne mennünk mielőtt még aggódni kezdenek a szüleink.

-Mondtam már,hogy mennyire szeretlek?-nézett mélyen szemeimbe

-Én is szeretlek!-majd egy puszit nyomtam szájára és felálltunk

-Nincs kedved ma átjönni hozzám?-indultunk meg az öltözőből

-Oké,de előtte még össze szedek pár dolgot ha nem baj-fogtuk meg egymás kezét és házam felé vettük az irányt

Az út csendesen telt,de nem is bántuk inkább csak élveztük egymás társaságát.

***

Olyan este 8 óra környékén járhattunk.
Éppen egy film közepén tartottunk mikor is megszólalt a csengő.

-Maradj csak,majd én kinyitom-állt fel szerelmem,majd az ajtóhoz sétált és kinyitotta azt.

Egy lány viharzott be az ajtón dühösen és sírva.

-Minden rendbe Mira?Mi történt?-csukta be az ajtót,majd a lányhoz ment aki idő közben a konyhába foglalt helyet

-Hát ugye ma úgy lett volna,hogy találkozok Bencével.És minden tök jól ment,amíg oda nem értem.Megláttam,hogy ott áll,majd sietősebbre vettem a tempót,de ekkor egy másik csaj a nyakába ugrott és megcsókólták egymást.Így hát végül eljöttem ide...-mondta a lány miközben én is odamentem hozzájuk,majd adtam neki egy ölelést,hogy kicsit lenyugodjon.

-Semmi baj,nem a te hibád.Az ilyenek után nem kell sírni,ha egy ilyen jó csajt eldob egy ribancért,akkor azzal nem kell foglalkozni.Nem igazán ismerlek,de tudom,hogy erős vagy és holnapra már túlteszed magad és biztosan találsz jobbat is mint az a paraszt!-próbáltam megnyugtatni

-Igazad van!Köszönöm.Egyébként sajnálom ha megzavartam valamit köztetek-kért elnézést a lány

-Nem zavartál meg semmit-mentem oda szerelmemhez

-Noss Mira remélem azért tudtunk segíteni-mondta Martin

-Igen,de akkor én nem is zavarok tovább.Sziasztok!-majd ki is ment a házból és hazaindult

***

Miután vége lett a filmnek elmentünk fürdeni,de persze külön-külön.

Majd utána egymáshoz bújva aludtunk el és vártuk a holnapot.