Enemies to Lovers //boy x boy//

✈️távol egymástól💔

Martin

Reggel a telefonom csörgésére kelltem fel,de mikor fel vettem volna pont akkor hagyta abba a csörgést.Meg néztem,hogy ki keresett,anyám volt az.

Nem igazán foglalkoztam vele,inkább úgy voltam vele,hogy majd később vissza hívom,majd megnéztem,hogy mennyi az idő ha már úgy is fel kelltem.

12:30-at mutatott az óra,ami azt jelenti,hogy már rég elkéstünk a suliból így hát inkább már föl se kelltettem a mellettem lévő aranyosan szuszogó fiút.

Amint megláttam rögtön egy hatalmas mosoly került arcomra,majd közelebb másztam hozzá és haját kezdtem el birizgálni.

Mire szerelmem mocorogni kezdett,majd kinyitotta a szemét és tekintetünk találkozott egymáséval.

-Mennyi az idő-dörzsölte meg szemeit

-12:30-válaszoltam reggeli rekedtes hangomon

-Akkor már rég elkéstünk-bújt hozzám közelebb

Egy darabig még lustálkodtunk,majd úgy döntöttünk,hogy fölkelünk,mert hát megéheztünk.

Domi a fürdőbe vette az irányt míg én felöltöztem és lementem a konyhába reggelit készíteni.

Nem sokkal később szerelmem is lejött az emeletről.Egy alsó gatya volt rajta és egy póló,mondanom se kell,hogy milyen jól nézett ki.

Hajába beletúrt,majd leült az asztalhoz és enni kezdett.

-Szóval ha már úgy is elkéstünk,akkor mit szeretnél csinálni?

-Hát arra gondoltam,hogy megnézhetnénk egy filmet.

-Benne vagyok.-mosolyogtam rá,majd hajába túrtam.

Majd kaja után kikerestem egy filmet közben Szerelmem popcornt csinált,majd összebújva néztük a filmet.

Olyan 3 óra körül lehetett,mikor már vége lett a filmnek.A kanapén ülve összebújva beszélgettünk,mikor is kicsapódott a bejárati ajtó,mire mi szétrebbentünk és felálltunk.

Martin anyukája volt az.

-FIAM!TE MEG MÉG IS MIÉRT NEM VAGY SULIBA ÉS KI EZ A FIÚ AKIVEL BUZULSZ?TALÁN MELEG VAGY,VAGY MI?!-üvöltött ránk anyám,majd szerelmem szemeibe könnyek gyűltek így hát szorosan magamhoz öleltem.

-Igen anya!Képzeld a te egyetlen drágalátos fiad meleg!És ez a fiú itt mellettem a pasim!-emeltem meg a hangom én is

-OHH TÉNYLEG?!Hát akkor búcsúz el tőle ugyan is ma este amerikába utazol!Gondolod hagyni fogom,hogy a fiam meleg legyen?Takarodj fel a szobádba és marha gyorsan szedd össze a cuccaidat,mert 1 óra múlva itt a taxi!-utasított,majd az emelet felé mutatott

-Értem szóval nem tudod elfogadni a fiad és ezért 2 évre Amerikába küldöd igaz?Csak hogy tudd attól még nem fog megváltozni az érzésem a fiúk iránt.-háborodtam fel,majd felviharzottam a szobámba.

Ezzel szerelmemet otthagytam a nappaliba.Tudom jól,hogy anyám úgy se fogja meggondolni magát így hát a legfontosabb dolgokat bepakoltam.

Dominik

-Na ide figyel fiam!Most azonnal menj haza és soha többet ne lássalak meg a fiam közelébe!-jött közelebb az anyukája,majd dühösen rámnézett és kitessékelt a házból.

Hazáig futottam.Nem érdekelt senki és semmi,csak egyedül akartam lenni.

Berontottam a házba,amit anyám is észre vett aki kérdőn nézett rám.Én csak felfutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót,majd sírni kezdtem.

Nem sokkal később anyám kopoktatott az ajtón.

-Domi?Minden rendben?Esetleg szeretnél beszélni róla vagy hozzak valamit?-mondta anyám aggódó hangon

-Cs-csak kérlek hagy bekén-a végén már nem bírtam tovább,csak zokogtam és zokogtam

///

Olyan 6 óra körül lehetett mikor is valaki megint kopogtatott az ajtómon.

-Már mondtam,hogy hagy békén!-mondtam kicsit hangosabban,mikor is egy ismerős hang szólalt meg az ajtó másik oldaláról

-Én vagyok az!Csak el akartam köszönni mielőtt még elmegyek.-mondta szerelmeme lágy hangon

Majd felálltam az ágyról és kinyitottam az ajtót.

Martin

Szemei pirosak voltak a sírástól,haja kócos volt és teljesen sápadt volt bőre.

Dominik láttán könnyek gyűltek szemembe amiért ezt tettem vele,majd szorosan átöleltem.

-Sajnálom!Nem akartalak meg bántani!-temettem fejemet nyakhajlatába,mire ő is visszaölelt

-Nem a te hibád!-simitott végig hátamon

-Hiányozni fogsz!És mielőtt még elmegyek el szeretném mondani,hogy nagyon de nagyon szeretlek!Tudod mikor először meg láttalak nem gondoltam volna,hogy itt fogunk kikötni,de örülök,hogy így alakult.Hát akkor 2 év múlva találkozunk.Meg ígéred,hogy várni fogsz rám?-emeltem fel kisújjam

-Én is szeretlek!És igen,várni fogok rád!-tette le az esküt,majd egy hosszú csókba részesítettem.

Majd lassan elindultam tőlük ugyan is a taxi kint várt a ház előtt.Beültem a járműbe,majd az el is hajtott.

Könnyeimmel küszködve mentem ki a reptérre ahol fölszáltam a repülőre és már el is indult.

Egy 6 órás útnak néztem elébe.

Dominik

Elment.Már nem fog vissza jönni,legalább is nem mostanában.

Hiányzik.Leírhatatlanúl hiányzik.Szívem ezernyi darabokra tört.Anyám hátulról simogatott miközben az egyre távolodó autót néztem.

Mikor már teljesen eltünt becsuktam az ajtót és könnyeimmel küszködve anyám karjaiba barúltam.

-Szeretnél róla beszélni fiam?-tette fel a kérdést anyám,egyszer úgy is meg kell tudnia és hát azt hiszem most jött el az idelye

A kanapéra invitáltam,majd én is helyet foglaltam mellette és elkesztem mesélni.A találkozástól kezdve egészen mostanáig.

///

-Nagyon sajnálom!Csak hogy tudd nem ítéllek el azért,mert meleg vagy!Örülök,hogy elmondtad.-ölelt át anyám

-Most menj fel,fürödj le és pihend ki magad,oké?És persze meg engedem,hogy ezen a héten itthon maradj.-távolodott el tőlem anyám,majd kezét az enyémre tette és rámmosolygott

-Rendben!Köszönöm.-adtam neki még egy utolsó ölelést és elindultam fürdeni

Hamar kész lettem,majd lefeküdtem és álomba sírtam magam.

Azomban egy olyan 2 órával később valaki kopogtatott az ablakomon.