Enjoy

Part X

- Mit keresel itt? Azért nem jöttél velem, mert Jay elhívott magához dugni?

Nagyon dühös volt Ronnie. Igazából a miértjét nem tudom megmagyarázni, de szerintem ő sem. Talán féltékenység?

- Nem dugni jöttem át. – forgattam fejem és jobban kitártam az ajtót, hogy lássa Noaht a kanapén.

- Oh.

Most ő merevedett le. Nem számított arra, hogy Noah is itt lesz.

- Én vagyok a hibás. Sajnálom. Nálam hagyta Cattie az egyik ékszerét. Én pedig szóltam neki, hogy ha kell neki jöjjön el érte. Nem szerettem volna kidobni. – állt mellém Jay.

- Miért nem te vitted oda Catnek?

- Mert ő tudja hol lakom. Én nem tudom, hogy ő hol lakik.
- És minek hoztad az öcséd? – szegezte immár nekem a kérdést. 

- Mert megígérte nekem, hogy vesz a pékségben egy sütit.
Amint kimondta, megbántam, hogy hazudozok, mert tudtam, hogy most vihetem Noaht sütizni. Volt annyi esze, hogy leesett neki mi történik, és kihasználta az alkalmat. Kis rohadék.

- Valóban? – nézett rám Ronnie.

Válaszul csak bólintottam. Jobbnak láttam lelépni Noahval és Ronnieval, hogy ne törjön ki a 3. világháború. Elköszöntem Jaytől, akinek a szemeiben láttam a csalódottságot. Úton a pékség felé, Ronnie elkezdte levezetni, hogy hogyan tervelte ki a lebuktatásomat. És, hogy mit csináltam, amivel rájött, hogy hazudok.

- Mellesleg, nagyon rosszul hazudsz. Csak, hogy tudd. – tette hozzá a végén.

- Megkérdezhetem, hogy miért akadtál ennyire ki ezen a Jay dolgon?

- Azt hittem van köztetek valami. És.. Féltékeny voltam talán. Azt gondoltam, hogy kettőnk kalandja maradjon kettőnk kalandja. Érted. – harapdálta a szája szélét.

- Értem.

- De így minden szuper. – mosolygott.

Vissza mosolyogtam. Szóval.. Már tudom, hogy mi lesz a következő baj a mostani románcommal. Az, hogy ha erről tudomást vesz a barátnőm, akkor ki fog nyírni ténylegesen. Ez már fix. Sokat tűnődtem azon, hogy vajon inkább már most szakítsam meg Jayel a kapcsolatot, vagy hagyjam, hogy történjenek a dolgok, és kockáztassak egy nagyon szoros barátságot. Nehéz döntés. Nem találtam még mindig munkahelyet. És kicsit hiányzott Will.. És a többiek. Ők voltak a családom már hosszú évek óta, most pedig hónapok óta semmit sem hallottam róluk. Úgy döntöttem felhívom őket. De nem vették fel. Valószínű, hogy számot cseréltek. Hogy miattam e vagy sem, azt nem tudtam. Személyesen viszont nem akartam megkeresni őket. Ronnie látta rajtam, hogy nem vagyok jól, ezért felajánlotta, hogy elvisz moziba. Elfogadtam, mert ki akartam kapcsolódni. Kiválasztottunk egy jó kis vígjátékot, vettünk rágcsát előtte. A film nem volt rossz, de nem is lett a kedvencem. Kifelé a moziból egy pasas kiabált utánunk.

- Nézd már, az nem az a mocskos kis kurva?

Rám mutogattak. Nagyot nyeltem. Nem ismertem meg a pasast, de ő tudta ki vagyok. Ez baj. Ez mindig baj. Főleg, ha valaki olyan múlttal rendelkezik mint én.

- Gyere, menjünk tovább. – suttogtam Ronnienak, közben pedig gyorsabbra vettük a tempót.

- Azta kurva. Tényleg ő az. Nézzük csak meg! – iramodtak meg felénk.

Hiába gyorsítottunk még jobban rá, elkapták a kabátomat és megpördítettek a tengelyem körül.

- Nocsak. Nem ismersz fel hercegnő? – fogta meg szorosan az arcomat az egyik pasas.

Amint a szemébe néztem, eszembe jutott, hogy ki ő. Egy mocskos senkiházi volt, aki mindig előre kért engem, utána akart fizetni, de a fizetés része sose jött el. Folyton fenyegetett engem, hogy vagy kifizetem, vagy megöl. De Will helyre rakta a fenyegetés után. Reméltem, hogy nem most akar bosszút állni. Álltunk a sötét utcában, a világítás elég gyér volt. Ronnie csendben állt mellettem, nem hátrált. Nem futott el. Aki szorongatott, szembe köpött. Letöröltem a mocskos nyálát az arcomról, de továbbra sem szólaltam meg.

- Nem félsz? Kis kurva. Most legszívesebben itt, az utcán megbasználak.

- Hagyd békén.

Ronnie felhívta magára a figyelmet, hogy megszólalt.

- Kérsz te is? – fogta meg az ő arcát is, de gyomorszájon rúgta.

Előttünk rogyott össze a pasas. A társa tátott szájjal követte az eseményeket.

- Kérsz te is? – kérdezte ezúttal Ronnie.

A pasas csak feltette a kezét, jelezvén, hogy ő megadta magát. Gondokozás nélkül leléptünk, nem vártuk meg, hogy mi lesz, ha a másik felkel a földről. Mikor messze kerültünk a helyszíntől, megálltunk fújni egyet.

- Meleg helyzet volt. – lihegtem.

Ronnie megfogta a nyakamat, és a szájához nyomta az enyém. Nyitott, elkerekedett szemmel fogadtam ezt a csókot.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem, miután elhúzódtam tőle.

- Sajnálom. Elragadtak az érzelmek.

- Milyen érzelmek Ronnie?

- Szerelmes vagyok beléd Cat.

Ez a mondat mintha kihúzta volna a talajt a lábam alól. A legjobb barátnőm. Szerelmes belém. Így már értettem, hogy miért volt féltékeny Jayre. Mert nem akarta, hogy velem legyen. Mert szeret engem.

- Cat, sajnálom. Tényleg. Kérlek.. Szólalj meg. – cirógatta meg az arcom.

- Ez most sok nekem. – tettem a kezeimet magam elé.

- Tegyünk úgy, mint ha ez meg sem történt volna.

- Rendben.

- Akkor... Induljunk haza.

Azzal Ronnie megfordult, és elindult. Egy röpke pillanatig csak figyeltem, de utána követni kezdtem.