Part XI

209 2 0
                                    

Ez után az esemény után pár napig nem szóltunk egymáshoz. Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot Willel, mert el akartam költözni Ronnietól. Oscar lakásánál kopogtattam. Kinyitotta az ajtót. Az arcán nem láttam semmi meglepődést. Mintha várt volna. Épp Will is ott volt nála. Mikor beléptem az ajtón és meglátott, felkacagott, aztán így szólt:

- Azt hittem előbb visszajössz.

Ez után odajött hozzám, és megölelt. Végre hazajöttem. Elmeséltem, hogy mi történt Ronnieval. Meglepődtek, habár nem annyira, amennyire én hittem. Ezután rá tértünk a munka ügyre.

- Visszajöhetsz, de akkor az én szabályaimmal kell játszanod innentől kezdve. Szigorú szabályok lesznek. Értetted?

- Igen. – bólintottam.

- Akkor hozd hát a cuccaidat. És Noaht.

Megkönnyebbültem. Hazamentem Noahért, gyorsan összeraktam a cuccainkat. Mikor épp lépni készültünk, hazaért Ronnie.

- Hova készültök? – nézett rá a bőröndre.

- Visszamegyek Willhez.

- Nem jó itt? – húzta fel a szemöldökét.

- De, de hiányzik a családom.

- Azt hittem én is családod vagyok.

- Az voltál.

- Voltam?

- Igen.

- Rendben. Ha voltam, akkor felejts engem el. Örökre. Soha többet nem akarlak látni Cat. Takarodj a lakásomból! – förmedt rám.

Nem ellenkeztem. Vetettem rá utoljára egy szomorú pillantást, de ő elkapta a fejét, így egy halk Sziával távoztam. Ő köszönésre sem méltatott. Részben megértettem, hiszen összetörtem. Miközben mindig számíthattam rá. Őszinte volt velem, én pedig válaszképp megsemmisítettem konkrétan. Noah örült, hogy visszamentünk Oscarékhoz. Nagyon hiányoztak már neki is. Pár napon belül Will intézett nekünk egy újabb kis lakást, ahova be is kuckóztunk. Miután minden rendeződött, újra elkezdtem dolgozni. Jay pedig folyton hívogatott, de én állandóan kinyomtam. Egyik este Oscar vitt egy motelhez, hogy a következő kuncsafttal találkozzak. Éppen csak beléptem az ajtón, de azonnal megpillantottam Jayt. Felém fordult az ajtónyitás hallatán.

- Hát te? – kérdeztem köszönés nélkül.

- Neked is szia. – nyomott egy puszit az arcomra.

- Szia. Mit keresel te itt?

- Egyik haverom szülinapja van. Spanokkal pedig összehoztunk neki egy fizetett „randit". Ha érted. – nyújtotta ki a nyelvét.

- Aha, értem.

- És te? Hova ilyen csinosan? És mit rejt az a szőrme?

- Az titok. És egy ismerősömhöz jöttem.

Ez után nyeltem egy nagyot. Nem akartam, hogy Jay megtudja miért vagyok itt. De volt egy sanda gyanúm, hogy én vagyok a fizetett randija a haverjának. Ami miatt ultra gázul éreztem magam.

- Ismerős? Csávó? -  húzta fel a szemöldökét.

- Inkább családtagnak mondanám. És lány. Ezer éve nem láttam. Szórakozunk egy kicsit ma este.

- Csatlakozhatunk a fiúkkal? – mutatott maga mögé, ahol 3 srác intett egyet.

- Csak csajos parti lesz. Bocs srácok. – húztam el a számat.

- Na nem baj, akkor majd legközelebb.

- Feltétlen. – bólogattam.

Elbúcsúztunk, aztán mentem a megfelelő számú szobába. Már 5 perce késett a kliens. Kezdtem aggódni, mert nagyon rossz érzésem volt. És az én megérzéseim 99% ban jók. És meg is történt az, amiről kurván reméltem, hogy nem fog bekövetkezni. Belépett az ajtón 1 idegen, akit követett 3 látásból ismert arc, és egy.. Aki Jay volt. Amint egymás szemébe néztünk, Jay ledermedt.

EnjoyWhere stories live. Discover now