Sárkány suttogó

2

A következő két hetet konkrétan felváltva töltöttem a könyvtárba Aemonddal és a Sárkány verembe, bár az utóbbi helyen sokat nem sikerült megtudnom, mert a mesterek állandóan körülöttünk tébláboltak.
Aemond viselkedése azóta a repülés óta változó. Amikor kettesben vagyunk nagyon közvetlen, de ha akkor akarok közeledek felé, amikor 5 méteren belül egy ember is tartózkodik, olyan, mintha semmi nem történt volna köztünk, sőt…
- Tudtam, hogy olvastam valahol. Megtaláltam! - kiáltott át a polcokon Aemond,  mire rögtön oda siettem hozzá.
- Mi az? - néztem a kezében tartott könyvre, amit Valyr nyelven írtak.
- Itt van. Egy legenda szerint volt egy nő aki értette a sárkányok nyelvét.
- Nem írják a nevét?
- Nem, de azt igen, hogy feltehetőleg a Hódító Aegon korában élt itt az udvarban.
- Lehetséges, hogy hátrahagyott valamit? Mármint itt a kastélyba.
- A könyv csak ennyit említ - vonta meg a vállát és felemelte a könyvet, hogy visszarakja a helyére, de kiesett belőle egy lap.
A levegőben kaptam el és elkerekedett szemekkel néztem rá amikor szembetaláltam magam, az arcképemmel.
- Aemond, nézd - fordítottam felé.
- Zaldrīzes āeksio - olvasta el a lap aljára kanyarintott szöveget.
- Sárkánymester? - fordítottam le összevont szemöldökkel.
- Nekem a suttogó jobban tetszik - nézett le rám mosolyogva.
- Lyla Hightower, a Sárkány Suttogó. Nem lenne rossz - vontam meg a vállamat.
- Nagyon hasonlít rád - mutatott a rajzra.
- Több tíz éves lehet, nem hiszem, hogy rólam készült.
- Én sem erre gondoltam - rázta meg a fejét.
- Akkor mire?
- Szerintem ő az aki Aegon mellett szolgált. Lehetséges, hogy a rokona vagy. Általában ilyen képességek öröklődni szoktak.
- Meglehet - bólogattam. - Eltökélten, hogy holnap mindenképp beszélek Vhagarral rendesen, szóval majd megkérdezem tőle.
- Rendben - bólintott, majd ásított.
- Szerintem ma már eleget keresgéltünk. Feküdj le nyugodtan - pakoltam vissza két vékonyka könyvet a polcra.
- És te?
- Muszáj levezetnem a felesleges energiáimat - lebegtettem meg előtte a papírt, amin a félig kész rajzom volt.
- A szolgálódnak mit fogsz mondani?
- Csak figyelj - húzódott egy csintalan mosoly az arcomra. - Adry! - kiáltottam ki, mire a szolgálólányom besietett.
- Igen, úrnőm?
- Ma már nem lesz szükség a szolgálataidra, a herceg visszakísér a szobámba - mosolyogtam rá a lányra. - Menj nyugodtan térj nyugovóra.
- Köszönöm úrnőm - pukedlizett, majd már ott sem volt.
- Ennyi az egész - fordultam vissza Aemond felé.
- Szóval most már teljesen egyedül vagyunk - húzta fel a fél szemöldökét és egy lépéssel közelebb jött.
- Úgy tűnik - bólintottam az ajkamba harapva.
- Helyes - ragadta meg a tarkómat és magához húzva megcsókolt.
A pergament lap kicsúszott a kezemből, amikor beletúrtam selymes, ezüst hajába, ezzel még közelebb húzva magamhoz. Egymás után többször megcsókolt, majd követve az állam vonalát áttért a nyakamra, majd vissza. Mikor elváltunk, pár pillanatig csak néztük egymást,majd Aemond elmosolyodott és a fülemhez hajolt.
- Jó éjszakát, hercegnő - suttogta, majd ellépve mellettem eltűnt a polcok között.
Néhány percig még ott álltam a kis asztalnak támaszkodva és próbáltam egyenletessé tenni a légzésemet. Mikor ez sikerült, felszedtem a földről a dolgokat és a konyha felé indultam.