9.

22 0 0
                                    

A vacsorához egy arany-fehér ruhát választottam, amire Adry is helyeslően bólogatott, majd leültetett a fésülködő asztalomhoz, és egy szempillantás alatt megcsinálta a hajamat. Amikor késznek tituláltam magam, megköszöntem Adrynak a segítséget és kifelé indultam. De ahogy kiléptem a szobámból rögtön megtorpantam. Jace állt velem szemben, teljes hercegi díszben. Ahogy meglátott ő is megtorpant és kissé elnyíló szájjal nézett rám. Aztán mintha felocsúdott volna a döbbenetből, megrázta magát, és közelebb lépve megfogta a kezemet, hogy üdvözlés képpen csókot leheljen rá.
- Gyönyörű vagy - nézett a szemembe, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Mit keresel itt? - érdeklődtem.
- Gondoltam felajánlom, hogy elkísérlek.
- Ó köszönöm - lepődtem meg a figyelmességén.
- Mehetünk? - nyújtotta a karját, én pedig már készültem elfogadni, amikor a szemem sarkából mozgolódást észleltem.
Jace válla fölött elnézve Aegont pillantottam meg ahogy éppen befordul a folyosón, de rögtön meg is állt ahogy meglátott minket. Patthelyzetbe kerültem. Igaz, hogy én kértem Aegont, hogy kísérjen el, azonban Jace-t nem utasíthatom vissza érthető okokból kifolyólag. Így hát egy bocsánatkérő pillantást vetettem Aegon felé és Jace karjába kapaszkodva elindultunk a másik irányba. Majd lent beszélek vele - határoztam el magamban.
Mire leértünk az étkezőbe már majdnem mindenki ott volt. Alicent nénitől kaptam egy elismerő biccentést, amiért a jegyesemmel érkeztem, majd helyet foglaltam Aegon melletti üres széken.
- Sajnálom - néztem rá bűnbánó tekintettel. - Csak úgy megjelent, nem így terveztem.
- Megértem - húzta fanyar mosolyra a száját, aztán egybe ledöntötte a pohara tartalmát. - Ne nézz rám ennyire megvetően ez csak a második volt.
- Én nem is… - tiltakoztam, de ahogy rám nézett inkább nem fejeztem be a mondatot.
Aegon mellett elnézve összeakadt a tekintetem Aemonddéval. Az arca teljesen kifejezéstelen volt, de a szemén láttam, hogy megvan a véleménye a tegnap estéről és a kis belépőnkről is. Ezért a Targaryen fivérektől elfordulva Alicent és Rhaenyra hercegnő beszélgetését figyeltem az esküvőről. A terv szerint másfél hét múlva lesz esedékes a nagy nap. A szertartás Baelor templomában lesz megtartva, utána pedig a Vörös Erődben lesz a fogadás és a lakoma. Érdeklődve hallgattam a részleteket, amikor hirtelen abbahagyták a beszélgetés, mert megérkezett a király. Mikor lerakták a székét az asztalhoz, összeszedte a maradék erejét, hogy felálljon a tószthoz. Hivatalosan is gratulált az eljegyzésekhez és Luke örökségéhez. Tovább is figyeltem volna, de akkor Aegon előrehajolt és rajtam keresztül Jace-hez kezdet beszélni:
- Gratulálok, végre megtudod milyen nővel lenni - mosolyodott el gúnyosan.
- Aegon! - pirítottam rá suttogva.
- Nyugodtan játszhatod az udvari bolondot, de a jegyesem előtt fékezd a nyelved - vágott vissza Jace, mire Aegon, csak azér hogy bosszantsa, hozzám fordult.
- Tudod, még nem ajánlottam fel, de ha tényleg élvezni akarod a házas életet, engem bármikor megkereshetsz.
- Most miért csinálod ezt? - néztem rosszallóan a fiúra, de igazából tudtam miért.
Egyrészt, hogy Jace-t bosszantsa. Másrészt én vagyok majdnem az egyetlen családtag aki valaha is emberszámba vette őt, most pedig itt fogom hagyni. Bár nem az én döntésem, minél inkább azt látja, hogy nem ellenkezem annál inkább haragszik.
Válaszolni már nem válaszolt, mert Jace felpattant, hogy köszöntőt mondjon, vele együtt pedig Aemond is felállt. Nyilvánvalóan megfélemlítés szempontjából, de ez nem igazán hatotta meg a jövendőbelimet.
- Egy köszöntőt a hercegekre, Aegonra és Aemondra. Bár régen láttuk egymást utoljára a gyerekkori szép emlékek megmaradtak és remélem azok emlékére túl tudunk jutni a nézeteltéréseken. Minden jót kívánok nektek bácsikáim - emelte meg a poharát, mire mindkét kuzinom visszamorgot valami választ, Aemond pedig vissza ereszkedett a helyére.
Ezután Helaena szökkent fel a székéről.
- Én szeretnék köszöntőt mondani Lylara és Rhaenára. Nemsokára férjhez mentek. Nem lesz olyan borzasztó. Az idő többségében észre sem vesz - tartott egy pillanatnyi szünetet, aztán hozzátette. - Kivéve amikor részeg.
Mindenki jót derült a beszéden egyedül én éreztem magam rosszul és attól függetlenül, ahogy most viselkedett, az asztal alatt Aegon kezéért nyúltam és megszorítottam. Erre csak felkapta az újratöltött poharát és ismét ledöntötte az egészet.
Hirtelen Jace odahajolt hozzám.- Megbocsátasz egy percre? - állt fel és mielőtt válaszolni tudtam volna Helaenához lépett és felkérte táncolni.
Megértem, tényleg megértem miért csinálta, de közben egy kis részem borzalmasan féltékeny volt. De így, hogy a tósztok befejeződtek visszatértek az általános kis beszélgetések
Ez az áldott nyugodt állapot összesen tíz percig tartott, amikor is a királyt nagy fájdalmak közepette kivitték a teremből.
Ezt a pillanatot választották, hogy behozták a főfogást, a malacsültet, és pont Aemond elé raktak le az asztalra. Az Istenekre. Félve néztem körbe, hogy valaki észrevette-e rajtam kívül. Legnagyobb sajnalatomra Luke kiszúrta és kuncogni kezdett. A következő pillanatban Aemond az asztalra csapta a poharát és felált.
- Aemond. Mandi sātās, kostilus (Légy kedves, kérlek) - néztem rá könyörgőn.
Mindig elkezdek Valyrt beszélni, ha ideges, vagy zavart vagyok.
- Még egy köszöntő - hagyott figyelmen kívül - Drága unokaöcséimre, Jace-re, Luke-ra és Joffrey-ra. Három jóképű, bölcs - egy pillanatra elgondolkodott, ekkor már tudtam mit akar mondani.
- Aemond, ne.
- Erős fiúra - emelte a poharát, mire Aegon elvigyorodott. - A három erős fiúra.
- Ne merészeld még egyszer kimondani - fordult el Haelenától Jace és lépett egyet Aemond felé.
- Én csak dicséretnek szántam - mosolyodott el lustán Aemond, és lassan Jace felé sétált.
Én már épp álltam volna fel, de Aegon a vállamnál fog a visszanyomott. Ekkor Jace behúzott egyet Aemondnak, mire az ellökte, olyan hévvel, hogy a herceg a földre esett. Azon nyomban mindenki talpra ugrott. Az őrök lefogták a Velaryon fiúkat én pedig Aemondot húztam vissza.
- Ez meg mégis mire volt jó? - sziszegtem neki, de egyszerűen arrébb tolt, mert Jace megindult felé.
Hála az égnek Daemon közéjük lépett.
- Menjetek a szobátokba, mindenki - adta ki az utasítás Rhaenyra a gyerekeinek.
Aemond még pár másodpercig farkasszemet nézett a nagybátyjával, majd egy rövid hümmögés után, Aegonnal és Haelenával együtt elhagyta a helyiséget. Én is velük tartottam volna, de Alicent visszatartott.
- Sajnálom, hogy az este ilyen fordulatot, vett. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha elmegyünk - mondta Rhaenyra, de éreztem a hangjába, hogy szomorú.
- De hát még csak most érkeztetek - fogta meg a kezét a nénikém.
Igaza volt Haelenának, egyszer tényleg nagyon jó barátnők lehettek, és úgy látszik kezd helyreállni a kapcsolatuk.
- Hazaviszem a gyerekeket, én pedig visszajövök sárkányháton - mosolyodott el a hercegnő.
- Amikor jónak látod. A királlyal örülni fogunk neki. Amit még meg akartam veled beszélni - intett nekem. - Lyla még itt marad Királyvárban, mert van pár elintézni valónk az esküvőig. Egy hét múlva elküldöm Sárkánykőre.
- Nekem megfelel, ha neked is - bólintott Rhaenyra.
- Természetesen - helyeseltem.
- Akkor ezt meg is beszéltük - csapta össze a tenyerét Alicent.
- Engedelmetekkel - intettem az ajtó felé, mire mindketten bólintottak, én pedig elhagytam az étkezőt.
Muszáj beszélnem Aemonddal. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ezt csinálta. Már épp kopogtam volna amikor észrevettem, hogy résnyire nyitva van az ajtaja.
- Jobb már? - hallottam meg egy női hangot, ami megtorpanásra késztetett.
Kicsit beljebb löktem az ajtót, de csak annyira, hogy belássak, de engem ne vegyenek észre.
A szoba közepén, egy széken Aemond terpeszkedett, az ölében pedig Haelena ült, aki hideg vizes ronggyal törölgette a fiú arcának bal oldalát, ahol Jace megütötte.
- Igen. Sokkal jobb - felelte gyengéd hangon a herceg, majd a lány tarkójára téve a kezét, lehúzta magához és megcsókolta.
Bennem azon nyomban bent rekedt a kikivánkozó sikoltásom. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit gondoljak. Egy dolog volt tudni, hogy mi van köztük, de az már teljesen más volt, hogy láttam is. Ösztönösen a szám elé kaptam a kezemet, de közben véletlenül levertem valamit az ajtó mellett álló asztalról. A hirtelen zajra a két Targaryen szétrebbent és felém kapták a fejüket. Ahogy Aemonddal összekapcsolódott a tekintetünk, rögvest hátraléptem és elfutottam a folyosón.
-°-
Mielőtt még halkan kopogtam volna az ajtón, összeszedtem magam, és reménykedtem benne, hogy még nem mentek el.
- Gyere - szólt ki, mire megkönnyebbülve sóhajtottam.
- Jace - léptem be.
- Lyla - derült fel Jace arca, amikor meglátott.
- Én csak… Szeretnék bocsánatot kérni, Aemond helyett is - morzsolgattam az ujjaimat.
- Neked semmi miatt nem kell bocsánatot kérned - lépett oda hozzám és megfogta az egyik kezem.
- Jól vagy? - vettem észre a kezén a zúzódásokat, ahogy ráesett.
- Csak egy karcolás - vonta meg a vállát, de felszisszent a hirtelen mozdulat közben.
- Az oldalad, arra estél igaz? Megnézhetem?
Jace elengedte a kezemet és óvatosan felemelte az ingét, így ráláttam a sötét foltra, ami a csípőjén és a derekán volt látható.
- Jó nagyot csúsztál - húztam el a számat, majd óvatosan megérintettem, az érzékeny bőrfelülete.
- Túlélem. Kaptam már nagyobb sérülést - engedte vissza az anyagot.
Ismét kopogtak. Az ajtó kinyílt és a küszöbön Daemon jelent meg.
- Indulunk - címezte Jace-hez a mondandóját.
- Csak egy perc - Daemon bólintott, majd becsukta maga mögött az ajtót, de még elcsíptem a dörmögését:
- Csak ne csináld fel, mielőtt elveszed.
A szám szélét rágcsálva néztem félre zavaromba.
- Hát, akkor… jó utat, és repülj óvatosan - hajoltam oda hozzá, és adtam egy puszit az arcára.
- Lyla - szólt utánam, mikor ráraktam a kilincsre a kezem.
- Igen?
- Enélkül képtelen vagyok elmenni - mondta, majd nagy léptekkel átszelte a szobát és az arcomat két oldalról megfogva megcsókolt.
Először nagyon meglepett, de pár pillanat múlva viszonoztam a közeledését. Teljesen más volt, mint amikor Aemond csókolt meg. Ajkai puhán simultak az enyéimhez. Csókja egyszerre vol gyengéd és mindent elsöprően tökéletes. És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan véget is ért.
- Hamarosan találkozunk - szakította meg a csókot, majd mosolyogva elépett mellettem és kiment a szobából.
Ó te jóságos mindenség. Jace már percekkel ezelőtt elment, de az ajkam még mindig bizsergett a csókjától. A kezemet a szám elé téve próbáltam elrejteni a mosolyomat amikor elhagytam a szobát, de az pillanatokon belül el is tűnt az arcomról amikor a folyosón nem messze tőlem megláttam Aemondot. Ugyan azzal a tekintettel nézett rám, mint nemrég én, amikor rajtakaptam őket Haelenával. Mivel nem volt kedvem elrontani az előbbi pillanatomat, csak megráztam a fejemet és sarkon fordulva otthagytam.

Kamu telah mencapai bab terakhir yang dipublikasikan.

⏰ Terakhir diperbarui: Oct 17 ⏰

Tambahkan cerita ini ke Perpustakaan untuk mendapatkan notifikasi saat ada bab baru!

Sárkány suttogóTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang