Sárkány suttogó

3

Mikor végeztem annyira fáradt voltam, hogy amikor visszaértem a konyhából, úgy ahogy voltam beestem az ágyba. Csak éppen nem a sajátomba...
Reggel arra ébredtem, hogy valami megmozdul mellettem. Lassan kinyitottam a szememet és összetalálkozott a tekintetem Aemonddéval, aki szintén az imént ébredt meg.
Mivel alváshoz levette a szemkötőjét, teljes rálátásom nyílt a hosszú sebre az arca bal oldalán, valamint a bal szeme helyén lévő lila kőre. Percekig csak némán néztük egymást, aztán Aemond felhúzta a jobb szemöldökét, mintha nem értene valamit.
- Te mégis mit keresel itt? - ráncolta össze a homlokát.
- Inkább az a kérdés, hogy te mit keresel itt? - vágtam vissza.
- Aludtam, a saját szobámban, a saját ágyamban.
- Mi? - emeltem fel a fejemet és akkor realizáltam, hogy este nem a saját szobámba estem be, hanem Aemonddéba. - Ó - reagáltam le, mire a mellettem fekvő fiú elnevette magát.
- Várj kitalálom, egész este a konyhában voltál és miután feljöttél eltévesztetted az ajtót - könyökölt fel
- Nagyon úgy látszik - kuncogtam, de hamar elakadt a lélegzetem, mikor Aemond átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához.
Az arca pár centire volt az enyémtől, csillogó lila szeme pedig a szám és barna íriszeim között cikázott. Ajka éppen csak hozzáért az enyémhez, amikor hangosan kopogtak.
Aemond hirtelen elhúzódott, felvette a szemkötőjét, majd a fejemre húzta a takaróját.
- Ez most komoly? - kérdeztem, mire a bal kezével befogta a számat.
- Igen? - kiáltott ki.
A következő pillanatban kivágódott az ajtó és valaki sietősen belépett.
- Te miért vagy még ágyban? - hallottam meg a nagynéném, kissé ideges hangját.
Megsem várta, hogy a fia válaszoljon már folytatta is:
- Mikor láttad utoljára Lylát? - szegezte neki a következő kérdést.
- Amikor este visszaértünk a könyvtából és bement a szobájába. Miért? - vakarta meg a fejét és próbált úgy helyezkedni, hogy ne látszódjak.
- Nem találom sehol és fontos megbeszélni valóm van vele.
- Lehet, hogy korán kiment a sárkányokhoz.
- Mostanában nagyon sok időt tölt ott - jegyezte meg Alicent, mire Aemond csak megvonta a vállát.
- Ha előkerül, megmondom neki, hogy kerested.
- Rendben - sóhajtott, majd hallottam, hogy kimegy és becsukja maga után az ajtót.
- Ez nem volt szép - húztam le a fejemről a lepedőjét, majd feltápászkodtam.
- Örülj neki, hogy kopogott. Nem mindig szokott.
- Oké, azt hiszem, hogy én most megyek. Akarok végre rendesen beszélni Vhagarral - bujtam bele a cipőmbe.
- Később csatlakozom.
- Felőlem - vontam meg a vállamat, majd az ajtóhoz lépve körülnéztem, és mivel a folyosó üres volt, kisurrantam.

-°-

Izgatottan értem oda a barlanghoz és egy fáklyát meggyújtva léptem be. Pár percig kóboroltam, majd megláttam Vhagar zöld fejét. Nagy barna szemei felcsillantak amikor meglátott.
- Lyla, kirine iksan, ūnden ao. (örülök, hogy látlak*) - szólt hozzám lágyan. A hangja kissé hasonlított a nagymamámémra.
- Iksan vaoreznuni īlon gōntan daor ȳdragotan , sepār īlon dōrī sia mērī. (Sajnálom, hogy nem tudtam eddig rendesen beszélni veled, csak soha nem voltunk egyedül.*)
- Daorun pirta, gīmīn māzī naejot nyke. Skori īlon ēlī rhēdan gīmīn Nyla ēza ānogar iksā. (Semmi baj, tudtam, hogy eljössz hozzám. Már az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Nyla utódja vagy*)
- Nyla?
- Nyla Wayn. Ao dōrī ryptan nūmāzma zirȳla? (Soha nem hallottál róla?*)
- Daor. Sparos issi? (Nem, ki volt ő?)
- Īles iā zaldrīzes āeksio tolī. (Ő is sárkány suttogó volt.*)
- Ziry dohaertan syt Aegon se dāritys. (Aegon, a hódító szolgálatában állt*) - jutott eszembe a tegnapi könyv.
- Kiz Ziry dohaertan zirȳla ȳdragotan lēda Balerion, ñuha dārilaros. ( Igen ő segített neki kapcsolatot teremteni Balerionnal, az én hercegemmel*) - vált álmodozóvá a hangja.
- Gōntan ao raqnon zirȳla? (Szeretted?*)
- Hen rhinka. Īles jorrāelagon hen ñuha ābrar. (Természetesen. Ő volt életem szerelme.*)
- Se skorkydoso gōntan nyla rhaenza hen zirȳla kostion? (És, Nyla hogyan jött rá, hogy ért benneteket?*)
- Lo mirri mēre iksis ojehikaz lēda bisa kostion, se ziry vūjigon iā zaldrīzes, tepagon se giez kostion. Nyla iksin Aegon ēza jorrāelagon. (Ha valakit megáldanak ezzel a képességgel és megcsókol egy sárkányt, elnyeri teljes erejét. Nyla Aegon szeretője volt*.)
- Aegon iksin iā zaldrīzes? Nyke nūmāzma issa daor ōdrikaz naejot se perzys? (Aegon sárkány volt? Mármint tényleg nem ártott neki a tűz?*)
- Daor. Dārys issa vestris, tolvie saelie Targārien iksis iā zaldrīzes. (Nem. Úgy mondják, minden 3-dik Targaryen sárkány.*)
- Sīr skori Aemond vūjitan nyke ziry amīsaz daor ñuha kostion se kostan ȳdrā se zaldrīzoti. (Szóval azzal, hogy Aemond megcsókolt, feloldotta a képességemet és most már tudok beszélni az összes sárkánnyal*) - összegeztem.
- Kiz (Pontosan.*)
- Sīr bisa johegaz issa se ābra tine? (Szóval ez női ágon öröklődik?*)
- Drīvose daor. Tolī nyla iksā se tȳne qilōni kostagon gaomagon bisa. Tolī nyla iksin morghe, aegon sylugon zirȳla mandi se zirȳla tali yn daorun massitas. Yn dārys issa vestris Nyla ēlī tala ojūdan , sīr tolvie run iksin massitas. (Nem teljesen. Nyla után te vagy a második aki erre képes. Miután Nyla meghalt, Aegon próbálkozott a testvéreivel, és a lányaival, de semmi. Viszont azt beszélik, hogy a legidősebb lánya elszökött, szóval bármi lehetséges.*)
- Shifang (Érdekes.*)
- Lyla, de jó, hogy itt vagy - tűnt fel hirtelen Aemond. - Épp meg akartam kérdezni, nincs e kedved repülni egyet? - sétált ida hozzánk, majd megvakarta sárkánya állát.
- Ahhoz mindig van kedvem.
- Beszélgettetek?
- Igen, éppen Balerionról kérdeztem.
- A szerelmes gerlepár mi? - mosolygott fel imádott sárkányára.
- Meghiszem azt - bólintottam.
- De ne csak tétlenkedjünk. Māziz Vagus jikī sōvī. (Gyere Vhagar, repülünk egyet.*)
Mikor már jó magasan voltunk és csak vitorláztunk, Aemond fél kézzel elengedte a kötelet és a derekamat átkarolva közelebb húzott magához.
- Mit csinálsz? - kérdeztem kuncogva amikor belecsókolt a nyakamba, ott ahol csikis vagyok.
- Reggel olyan gyorsan elmenél - mormogta, majd folytatta a tevékenységét és a nyakam vonalán felfelé haladva.
- Aemond - szóltam rá, mert eszembe juttatta, hogy miért is mentem el. De nem állt meg. - Aemond! - húzódtam el tőle.
- Mi az? - nézett rám értetlenül.
- Esküszöm, ha még egyszer hozzám érsz, lelöklek a sárkányodról - mondtam neki villámló szemekkel.
- Most meg mi bajod van?
- Vagus sōvī ilagon. Ozmijēn naejot sōves. (Vhagar, szálljunk le. Elment a kedvem a repüléstől*) - szóltam előre a sárkánynak és kikaptam Aemond kezéből a köteleket.