Sárkány suttogó

6.

1 hónappal később:
Jace:
8 év elteltével visszatérni a fővárosba nem is volt olyan vészes mint hittem. Nyilvá sok minden megváltozott, de a hátunk mögött elejtett megjegyzések és összesúgások ugyan úgy megmaradtak. Természetesen ez most sem érdekelt.
- Lemegyünk a gyakorlótérre? - fordult felém Luke mikor megunta az egy helyben üldögélést.
- Persze - bólintottam, majd az udvar felé vettük az irányt.
Ismerős volt a járás, a lábunk szinte magától odavitt minket.
- Izgulsz a találkozás miatt? - a kérdésével a jegyesemre célzott.
- Nem igazán. A kötelességemet teljesítem - jelentettem ki színtelen hangon, de egy kis részem fájlalja, hogy ebben a kérdésben nem én dönthettem.
Velünk szembe észrevettünk egy kisebb tömeget, akik valamit néztek.
- Gyere nézzük meg, valakik gyakorolnak - lelkesedett fel az öcsém.
Átnyomultunk az embereken és a szemünk elé tárult egy félkör alakú kialakított harctér, ahol, Aemond gyakorolt. A szemkötőjéről rögvest felismertem.
- Ő meg kicsoda? - böktem oldalba Luke-ot és a kör közepén álló lány felé biccentettem, aki a herceggel vívott.
- Nem tudom, de nem hinném, hogy szolgáló lenne. Azok nem gyakorolnak kardvívást. Főleg, nem egy herceggel.
- Igazad lehet - sóhajtottam, közben továbbra is csak őt néztem.
Vörös haját lazán összefonta, de pár elszabadult tincs az arcát verdeste miközben előre lendült. Barna szemeivel csakis Aemondra koncentrált, hogy ki tudja védeni a támadasait. Rettenetesen ügyesen bánt a karddal.
- Bejön mi? - vigyorgott Luke.
- Persze - löktem meg a vállát. - Van menyasszonyom, ha nem tudnád.
- Még sosem találkoztál vele. És azt se felejtsd el, hogy Hightower.
- Igen tudom - forgattam meg a szememet.
- Unokaöcséim - szólított meg minket Aemond, mikor kivetrték kezéből a kardot és észrevett minket. - Edzeni jöttetek? - vette fel a fegyverét a földről, közben a lány, akiről beszéltünk, szembefordulva velünk, mellé lépett és felvont szemöldökkel nézett, hol rám, hol Luke-ra.

-°-

Addig észre sem vettem a két sötét hajú fiút, amíg Aemond meg nem szólította őket. Esküszöm, ha nem mondja, hogy az unokaöccsei, simán kívülállóknak nézem őket.
- Tényleg ezzel a kinézettel akarják elhitetni az emberekkel, hogy nem fattyak? - súgtam oda Aemondnak, aki gúnyos vigyorra húzta a száját.
Látszólag az idősebbik mondani akart valamit, de abban a pillanatban kinyílt a kapu és Vaemond Velaryon lépett be rajta a kíséretével.
- Hercegem, úrnőm - hajtott fejet nekünk, majd embereivel együtt elhagyta az udvart.
A másik két fiút még egy pillantásra sem méltatta.
- Szóval ő akar lenni Hullámtörő örököse, ha Corlys nagyúr meghal - támaszkodtam a kardomra.
- Jobb, mintha Lucerys lenne. Apropó, úgy látszik nekem kell bemutatnom neked a jövendőbelidet.
- Másra sem vágyom - forgattam meg a szememet, miközben egy elszabadult vörös hajtincsemet hátrasimítottam.
- Ó, azt hittem, másra vágysz - jelent meg az arcán egy huncut mosoly.
- Tudod, a szívnek, nem lehet parancsolni - vontam meg a vállamat - De most koncentrálj, ha szerencséd van, talán legyőzöl - kacsintottam rá, majd visszatértem a helyemre.
- Hmm, erről még később beszélünk.
- Rendben van, Aemond Hmm Targaryen - mondtam.
Miközben jobbommal felemeltem az acélpengét, a bal kezemet hátra csúsztattam és megmarkoltam a tőrömet, hogy a meglepetés erejével csapjak le Aemondra.
A herceg támadott, én hárítottam, majd én támadtam és ő hárított. Percekig egyenlő volt az állás, majd kiütötte a kezemből a pengémet. Ez természetesen csak elterelés volt, mert mielőtt a nyakamhoz tette volna a kardját, egy macska gyorsaságával előhúztam a tőrömet és az oldalába nyomtam.
- Csaltál - háborodott fel.
- Élesben mindenre fel kell készülni - mosolyogtam.
Mire végeztünk a gyakorlással a hercegek már sehol nem voltak, így mi is visszatértünk a kastélyba, hogy összeszedjük magunkat és méltóan fogadjuk a vendégeinket.
- Ugye tudod, hogy anyám meg fog ölni ezért - nézett végig rajtam Aemond amikor kiléptem a szobámból.
- Ó, tudom - bólintottam, mire a két fiú csak elégedetten elmosolyodott.
- Ha inkább repülni mennél a fogadás helyett, csak szólj nyugodtan. Vhagar is jobb társaság, mint a családunk azon része - eresztett meg egy fintort Aemond, Aegon pedig helyeslően bólogatott a másik oldalamon miközben a fogadóterem felé igyekeztünk.
- Egyszer úgy is túl kell esnem rajta. És inkább előbb, mint utóbb. Hol van Helaena? - utaltam arra, hogy ha mind a két fiú engem kísér, mit csinál a harmadik kuzinom.
- Már ott van, anyával találkozott előtte - avatott be Aemond.
- Tényleg muszáj nekünk is megjelennünk? - forgatta meg a szemét Aegon.
- Igen, mert összetartó, szeretetteljes család vagyunk - öltöttem fel a legszebb mű mosolyomat, mert megérkeztünk a trónteremhez.
- Aegon Targaryen herceg, Aemond Targaryen herceg és Lady Lyla Hightower - jelentett be minket az ajtóban álló fehérköpenyes őr amikor beléptünk.
Mindenki felénk fordult én pedig a két herceg karjába kapaszkodva sétáltam le a lépcsőn. A terembenlévők elkerekedett szemekkel néztek rám, majd egymásra, Alicent szeme pedig szó szerint villámokat szórt.
Ezek a reakciók mind a ruhámnak szóltak. Ugyanis mindenki legnagyobb döbbenetére egy méregzöld ruhát választottam a fogadásra. Csakhogy ez nem akármilyen ruha volt. Pontosan ugyanaz amit a nagynéném a hercegnő esküvőjén viselt. És mivel a néném éppen békét akar kötni, nem a legbölcsebb választás a ruhám.