Sárkány suttogó

4

- Tudod, hihetetlen vagy - vágtam a fejéhez dühösen miután becsukta maga után a szobám ajtaját.
- Elmondanád végre, hogy miért vagy mérges?
- Miért vagyok mérges? És még tényleg megkérdezed? Na most jól figyelj ide Aemond Hmm Targaryen. Én nem holmi, névtelen szajha vagyok, akit akkor veszel elő ha úgy szottyan kedved, majd máskor úgy kezelsz mintha szálka lennék abban az egyetlen szemedben! Hightower vagyok, az unoka testvéred vagyok és nem utolsó sorban a királyné unokahúga. Szóval vagy elveszel feleségül, vagy többet egy ujjal sem érsz hozzám - zúdítottam rá mindent.
- Ha akarnálak sem tudnálak feleségül venni.
- Mi? - zavarodtam össze.
- Szóval ma még nem találkoztál anyámmal. Ezért keresett reggel.
- Miért? Aemond mit tudsz?
- Nemrég levelet küldött Sárkánykőre. Felajánlotta a kezedet Jacenek. A nővérem pedig készségesen elfogadta. Ennyit ér az, hogy az unokahúga vagy. Simán odaad egy fattyúnak.
- Nem, ez nem lehet igaz.
- Ott voltam, amikor megbeszélte a nagyapánkkal.
- Most azonnal beszélek vele - indultam az ajtó felé. - Ó, és hogy ne beszéljünk el egymás mellett. Amikor azt mondtad, hogy ha akarnál se tudnál, azt úgy értetted, hogy nem akarsz. Tudom, hogy mi van közted és Haelena közt, és azt is tudom, hogy tőled vannak a gyermekei - fejeztem be a monológomat, majd kisiettem a helyiségből.

-°-

- Hogy tehetted ezt! - rontottam be Alicent szobájába.
- Aemond elmondta.
- Persze, hogy elmondta. Azt nem értem, hogy te miért nem beszélted meg velem mielőtt oda ígérsz valakinek, főleg annak a… - haraptam el a mondat végét.
- Lyla - szólt rám élesen, mire csak megforgattam a szememet.
- Miért nem beszélted meg velem?
- Mert ez nem beszédtéma - fonta össze a karját. - Hozzá fogsz menni és pont. Ha lesz valami kötődésünk hozzájuk, házasságilag, akkor szorosabb lesz a család. Szóval pontosan azt fogod tenni amit mondok.
- Nem mondhatod meg, hogy kihez menjek hozzá, mert nem vagy az anyám - vágtam a fejéhez, de rögtön meg is bántam.
- Nem, igazad van, nem vagyok az anyád. De királyné vagyok és ez a házasság parancs. Rhaenyra-ék 2 hónap múlva idehajóznak, hogy bejelentsük az eljegyzést és lebonyolítjuk az esküvőt is - közölte kíméletlenül.
- 2 hónap? - kerekedett el a szemem.
- És ebben nem nyitok vitát - nézett rám szigorúan, majd intett hogy elmehetek.
Lesokkolódva léptem ki az ajtón, a szobámba érve rögvest átöltöztem és kifelé indultam a kastélyból. Bárhova csak el innen…

-°-

Az elmúlt pár napban senkivel sem beszéltem, kivéve Haelenával és Vhagarral. Aemondot és a nagynénémet úgy kerültem, mintha valami fertőző betegségek lettek volna. De hiányzott Aemond és a folytonos csipkelődésünk ezért beszélni akartam vele. Viszont sehol nem találtam. Ekkor már ő került engem és nem méltóztatott beszélni velem.
Egy hónap múlva már annyira fusztrált voltam mindentől, hogy a rajzolás sem segített, így elkezdtem több időt tölteni vívással.
- Lyla, még csak délelőtt van, nem lehetne egy kicsit finomabban? - nyöszörgött Aegon amikor már harmadjára fegyvereztem le.
- Szerinted a csatatéren érdekel az bárkit is, hogy milyen napszak vagy milyen az időjárás? - vágtam vissza, mire csak grimaszolva alapállásba állt, de Criston közbelépett.
- Azt hiszem Aegon herceget mára eléggé megaláztad úrnőm. Kapsz egy erősebb ellenfelet.
- Úgy akarsz járni Ser Criston, mint a herceg? - néztem szórakozottan a lovagra, mire az megrázta a fejét és elnézett a vállam mögött.
Követve a tekintetét megfordultam és szembe találtam magamat a felénk siető Aemonddal. Hát ez érdekes lesz.
- Beszélnünk kell! - állt meg előttem, mire a szemöldököm az egekbe szaladt, de egy pillanat alatt megváltoztattam az arckifejezésemet és felszegett állal néztem rá.
- Rendben beszéljünk - egyeztem bele, mire biccentett és már el is indult visszafelé.
Viszont félúton megállt és visszafordult.
- Nem jössz?
- Beszélhetünk, miután megnyerted ezt a kört - emeltem fel a kardomat és mutattam, hogy csatlakozzon.
- Ezt nem mondhatod komolyan - nézett rám hitetlenkedve.
- Öcsém hidd el, ma nem akarsz ujjat húzni vele - lépett mellé Aegon és megveregette a vállát.
- Legyen - egyezett bele Aemond, majd a kezében tartott könyvet lecserélte egy kardra.
- Ēlī ānogar (első vérig) - mondtam amikor szembe kerültünk.
- Ahogy akarod - biccentett.
Criston csak kapkodta köztünk a fejét, mert nem értette mit mondtam.
Én mértem rá az első csapást, de Aemond könnyűszerrel kitért előle. Időt sem hagytam neki a támadásra megint előrelendültem. Percekig csak védekezni tudott, de a harag annyira elborította az elmémet, hogy egy pillanatig nem figyeltem, így Aemond könnyűszerrel kiverte a kardot a kezemből.
Criston már le akarta állítani a küzdelmet, de az még nem ért véget. Aemond a kardjával a vállamnak ment és felsértette, de közben az övemből előhúztam a tőrőmet és amikor elég közel került megvágtam tenyerét, így rögvest elengedte a kardjá.
- Elég - lépett közénk Cole, miközben Aemond a tenyerét szorította össze, én pedig a vállamra nyomtam egy rongyot.
Éppen csak egy karcolást kaptam, szóval nem lesz semmi baja.
- Döntetlen? - kérdezte Aemond.
- Döntetlen - bólintottam.
- Most már beszélhetünk? - nézett rám fáradtan, viszont ezt nem tudom, hogy a harc, vagy a köztünk lévő harag miatt.
- Igen - egyeztem bele.