Más mint a többi (boy x boy)

1. rész

-Jó éjt anya. Szeretlek. -mosolyra húzta száját, és egy "jó éjt" után ő is lefeküdt mellém a padra.

Nick Hudson vagyok, 16 éves tini fiú, akinek az apja külföldön jár és másik családjával éli minden napjait. Ha ez még nem lenne elég, engem mindig is utált mivel ő egy kislányt akart, de helyette engem kapott. Én anyámmal élek az utcán mióta elvesztette mind a 3 munkáját. Takarító nő, tanárnő és "cseléd" volt, de így sem bírta, ezért ház nélkül maradtunk. Igazából csak apámnak volt a cselédje, mielőtt én megszülettem, akkor sem volt jó a kapcsolatuk. Mikor megtudta édesapám, hogy anyukám terhes, akkor rögtön befejezett mindent (ivást, bántalmazást, füvezést stb.) és addig a 9 hónapig boldogan éltek együtt. Jelenleg már ételre is alig van pénzünk és már azt hittem hogy ez lesz a vége csak, hogy tévedtem. De ez majd csak később jön.

A környezet itt nem is olyan rossz. Egy parkkal szembe vagyunk, két padon. 3 táskánk van, igazából nem kell olyan nagy bőröndre gondolni csak egy sima hátizsák. Vagyis 3 hátizsák, 2 anyámnak és 1 nekem. Mind a kettőnknek egy pokróca van, így osztozunk. Pontosabban nem csak ezen hanem mindent megosztunk egymással. Anyukám a mindenem. Esténként a csillagok látványára hunyom le a szemem és képzelődöm az "álom pasim"-ról. (Igen meleg vagyok.) Barna vállig érő haj, kéken csillogó szemek, legyen humoros, romantikus, helyes, aranyos.... tehát legyen tökéletes. Igen tudom hogy senki nem tökéletes de ez az ÉN "álom pasim".

Telefonom nincs, párnám nincs, ágyam nincs, házam nincs, de ezek nem is fontosak (i.m: áhhh ezek nem fontosak, dehogy!). Anyukám a legfontosabbak és tudom hogy nyálas, de ha ez az igazság. Mindennél jobban szeretem őt, mint már mondtam.

Time skip

Reggel én kelltem először, így felülve a padról elmentem kaját szerezni. Általában a legközelebbi kukához szoktam járni, de most üres, úgyhogy elindultam a park felé. Most kelt a nap, tehát olyan 5-6 óra körül lehetett. Nem volt senki sem a parkban. Miközben ezen gondolkoztam egy fél hamburgerrel és egy egész szendviccsel találtam szembe magam. Majdnem felkiáltottam örömömben. Boldogan mentem visszafelé a padhoz. Anyukám is felkelt pár perc múlva így elmondtam neki a jó hírt. Annyira megölelt hogy majdnem megfulladtam.

-Tessék anya itt a szendvics én már megettem a hamburgert. -Adtam oda neki az ételt.

Nagy csönd lett. Csak a levegő vételünket lehetett hallani. Miután megette a szendvicset felém fordult.

-165. -mondta

-Mi? Mi 165? -kérdeztem érdeklődve.

-165 forint. -ismételte meg magát. -Ennyi pénzünk maradt. -fordult felém könnyes szemmel.

-N-Nem lesz semmi baj anya majd megoldjuk valahogy.

Könnybe lábadt a szeme.
-Sajnálom hogy nem tudok olyan életet nyújtani neked mint a többi gyereknek a te korodban. -mondta miközben könnycseppeit törölte le az arcáról.
-Anya ezt már megbeszéltük. Nyilván vannak akiknek jobb életük van de mindig lesz ilyen. Most ezzel kell beérnünk. Megígérem neked, hogy minden jóra fog fordulni. Hidd el. -erőltettem egy mosolyt az arcomra, mert legbelül én is tudtam, hogy ez nem így van, csak magamnak sem akartam bevallani.
-elmegyek koldulni, te maradj itt és próbálj pénzt szerezni. -mondta anyukám, majd elment.
Kitettem a kezemet és vártam hogy valaki jószívű, segítsen nekem. A legtöbb ember úgy gondolja hogy a hajléktalanok piára költenek. Nyilván van benne igazság. De mi nem olyanok vagyunk. Csak túlélni próbálunk...

Még így is hogy nem járok iskolába, szeretek könyveket olvasni. Van itt a közelben egy könyvtár amibe bejelentkeztünk még mielőtt apám elhagyott volna, (Elég régen volt) és akkor még volt annyi pénzünk, hogy beirasson anyám. Legalább így is tudok valamit tanulni. Igaz, nem vagyok olyan okos mint a többi normális gyerek aki oktatásban részesül. Amikor nincs sok dolgom akkor olvasni szoktam. Anyukám tanított meg, mint minden másra. Így-

-Tessek fiatal úr, arra költi amire szeretné engem nem érdekel. Bízom magában. -mondta mosolyogva egy hölgy és oda nyújtott egy 20.000 ezrest.
-Ez most komoly anya?! -kialtott pár méterről egy nagyjából egykorú fiú. -Ez nagyon gáz! Úgyis piára fogja költeni. És lépj tőle hátrébb nehogy letámadjon! -folytatta az ordibálást.

-Nagyon szépen köszönöm! Nem is tudok szóhoz jutni! Ha tudná mennyit segített most ezzel... - mondtam könnyes szemmel. -Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

A nő csak elmosolyodott és tovább ment. Még annyit láttam hogy tarkón vágja a fiát és elkezd neki valamit ingerülten magyarázni.

Tudom nem lenne szabad, de ennyi azért belefér. Elmentem lottózni. 5-ös lottó. A főnyeremény 1.8 milliárd forint. Beírtam a számokat. 24, 72, 37, 56 és 9. Hátha nyerünk...

Time skip

Anya hazajött. Mosoly ült ki az arcára miközben tenyerét mutatta.
-1400 forint. -mondta. -Ennyit már 3 hete nem gyűjtöttünk! -mondta boldogan. Én is elmosolyodtam.
-Anya, nem hiszed el mi történt. -mutattam meg az én tenyeremet amiben 19.800 forint hevert. Anyukám úgy nézett rám, és a pénzre, mint aki szellemet látott. Pár másodperc múlva felfogta mi történt és örömében megölelt.
-Úristen, Nick! Nagyon ügyes vagy! Hogy szerezted?! -kérdezte izgatottan.
-Az úgy volt, hogy...

Miután elmeséltem neki megint megölelt. Persze azt a részt kihagytam hogy elmentem lottózni, nem akartam bajba kerülni. Ezen a héten fogják kisorsolni, ha jól tudom azt mondta az eladó hogy holnap után. Annyi baj van, hogy nem tudom ma milyen nap van.

Time skip

Gyorsan elment a két nap és most a boltban ülök a tévét nézve és várok, hogy elinduljon a lottózás. Az ötös lottó a hatos előtt van, tehát az utolsó előtti. Még van negyed óra így a parkot nézem, hátha történik valami érdekes. Szoktak izgalmas dolgok történni ott. Most is. Ha jól látom egy másik hajléktalan egy kutyát...
-Rugdossa! -mondtam ki hangosan gondolatomat, így az összes tekintetet magamra vonva. Kirohantam a boltból egészen a parkig és behúztam a férfinak. Olyan 40 éves körül lehetett de gyenge volt így a földre rogyott. Miután felállt békén hagyott engem is és a kutyát is, és elfutott. A végén még oda kiáltott nekem, hogy hülye buzi, de már megszoktam, mert sokszor verekedek. A legtöbbet én nyerem, mert erősebb vagyok, de van mikor ők is belém rúgnak párat, viszont sosem volt nagyobb bajom. Nem vagyok beképzelt tényleg erős vagyok, mivel nincs sok dolgom így szoktam a parkban edzeni.

A kutyát megsimogattam, aztán visszamentem a lottózóba. Ahogy beléptem tapsvihar ért. Na ehhez nem voltam hozzászokva, így csak bámultam előre megszeppenve, végül észhez tértem és mosolyra húztam a számat, majd leült egy székre. Most kezdődik...

///////////////////////////////////////////////////////////////

Örülök hogy az első részt sikerült valamennyire hosszúra írni (hozzám képest). Bocsi a helyesírási hibákért ha van. Remélem tetszeni fog! Legközelebbi részt nem tudom pontosan megmondani mikor jön de szerintem hétvégére már kint lesz. Addig is jó olvasást! ⊂⁠(⁠(⁠・⁠▽⁠・⁠)⁠)⁠⊃