Más mint a többi (boy x boy)

7. rész

A... Ar.. -probáltam kinyögni valamit, de nem ment. Éreztem, hogy el fogok ájulni. Nem bírom már sokáig. Az utolsó dolog, amire emlékszem az egy tanár, aki feléjük jött, majd elvesztettem emlékezetemet...

Mikor kinyitottam a szemem, egy fehér szobában találtam magam. Jobb oldalt Stella ült és kezével az enyémet fogta. Valószínűleg pihent, mivel csukva voltak a szemei. Aaron pedig mellette aludt a széken. Amikor realizáltam, hogy egy kórházban vagyok, megpróbáltam felülni de nem sikerült. Gyenge voltam és nem tudtam mozdulni. Kezemet próbáltam felemelni, sikerrel járva rá tettem Stelláéra, amire ő fel is ébredt. Nem tudta felfogni, hogy én most tényleg élek-e vagy csak álmodik ezért könnyes szemmel, meglepődve bámult. Hirtelen megölelt amit viszonoztam egy kis habozás után. Fájt, mikor hozzám ért, de ezt nem említettem, nem akartam elrontani a kedvét.

-Úristen Nick, örülök, hogy jól vagy! -törölte le könnyeit az arcáról. A zajra Aaron is felkelt. Ötletem sem volt mit fog reagálni. Nem bántott fizikailag, de nem is védett meg, kinevetett és nem segített. Eléggé szarul esett, pedig azt hittem, hogy akár jóba is lehetünk.
Unott fejjel ült és nézett engem. Síri csönd volt a szobában, mostmár Stella is abba hagyta a sírást. Minden olyan fura volt. Ezek után milyen kapcsolatom lesz Aaronnal?

1 óra beszélgetés után -szerencsére hangot is tudtam kiadni a számon keresztül, igaz időbe telt, de sikerült- ők elmentek és egyedül maradtam a szobában.

Pár perc múlva lépteket hallok az ajtó felől, majd valaki ki is nyitja. Aaron volt.

-Itt hagytál valamit? -kérdeztem, mert semmilyen másik okra nem tudtam gondolni, ami miatt vissza kellet volna fordulnia.

-Nem...
Leült a mellettem lévő székbe.

-Nick én be voltam rúgva, mikor a hülye osztálytársaimmal megvertünk. Én NAGYON sajnálom -emelte ki a "nagyon" szót. -Nem kérem, hogy megbocsálts, nem is érdemlem meg. Apám miatt ittam mielőtt megtörtént volna az incidens. Mostanában sok a konfliktus közöttünk, de ez nem kifogás amiért bántottalak.

Újra elhalkult a szoba. Lehajtott fejjel várta a válaszomat.

-Te nem bántottál. Legalábbis fizikailag nem... -csendesedett el hangom a végére.
Kijelentésemre felkapta a fejét.

-A bocsánat kérésedet pedig elfogadom. -húztam mosolyra számat.

-Miért? Mármint, amit tettem az kegyetlen volt.

-Nem voltál eszednél. Mint mondtad nem kifogás, hogy apáddal vannak konfliktusaid, de ezek szerint ez durvább volt. Mindenki követ el hibákat, akár te is. -válaszoltam, mire ő értetlenül nézett rám.
Ismét némaság lett.

-Köszönöm. -mondta halkan és kiment a szobából.

Hát ez fura volt. Aaron a nagy menő én meg hát fogalmazzunk úgy, hogy a "lúzer" eddig. Nem bírom elképzelni mi lehet az apja és közötte, hogy ennyire ittas állapotba került.

1 héttel később van és már sokkal jobban vagyok. Szerencsémre nem kellett műteni és nem tört el semmi az orromon kívül. Elvileg holnap már hazamehetek. Reggel jön értem Stella és ő visz el, már alig várom, ha itt kellet volna még maradnom egy napot is én belehalok. Nem azért mert nem gondoskodnak rólam vagy esetleg szar a kaja, hanem, azért, mert olyan hulla szag van baszki. Komolyan mint egy temető. Alig várom, hogy elmenjek innen.

Ha hazaértem elvileg Szerdán még nem megyek suliba, de Csütörtökön már igen. Remélem mindenki ki fog röhögni, hogy mekkora egy balfasz vagyok. Ennyire elcseszni a suli kezdést...

-Nick! Készen állsz, mehetünk? -ölelt át Stella és megfogta a táskám.

-Igen, végre kikerülök innen. Álmom válik valóra.
Szerintem viccnek gondolta, mert felnevetett, de én tényleg komolyan gondoltam. Kész szenvedés volt.

Beültem az autóba és már indultunk is hazafelé. Útközben beszélgettünk, hogy milyen unalmasan teltek a napjaim a kórházban és hogy rohadt büdös volt. Jókat nevettünk és ő is mesélt, hogy Aaron nagyon le van törve azóta és, nem is eszik mostanában. És itt éreztem az, hogy ez is miattam volt.

-Egyszerűen túl szigorú önmagával és értem, hogy nem tud megbocsáltani magának, amiatt ami történt, de mindenki követ el hibákat, nem igaz?
-nézett rám Stella

-Ugyanezt mondtam neki, de ezek szerint nem hatott rá sokat. Nem értem. Azért mégsem haltam bele és nem történt semmi komoly velem.

Stella erre nem mondott semmit csak nézte az utat. Ezután én is csöndben bámultam ki az ablakon. Olyan volt mintha először jönnék hozzájuk. Pont ugyanolyan. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet.

-Stella.

-Igen?

-Lehetne, hogy holnap nem megy be semelyikünk sem suliba és együtt töltjük a napot. Meg tudnánk beszélni ezt az egészet és lezárni az ügyet. És együtt tölthetnénk egy kis időt legalább kicsit közelebb kerülünk egymáshoz.

Stella felém fordult és elmosolyodott. Szerintem tetszett neki az ötletem.

-Persze, örülök neki, hogy te próbálsz vele jóba lenni. Ha rajta múlna akkor nem csinálna semmit. -nevette el magát és én is mosolyra húztam a számat.

-Megérkeztünk. -törte meg a csendet pár perc múlva.

-Menj csak be, én majd utánad megyek, csak még el kell intéznem egy hívást. -adta oda a kulcsot.

Miután bementem, rögtön a kanapéhoz rohantam és ledőltem. Nagyon fáradt voltam és semmihez se volt kedvem, csak aludni akartam.

Sikeresen be is aludtam és mikor a legközelebb felkeltem a fejem nem ott volt ahol elaludtam. Először azt hittem hogy Stella oda tett egy párnát, de tévedtem. Ugyanis Aaron combján aludtam. A kis rohadék direkt csinálta, biztos vagyok benne. Gyorsan becsuktam a szemem nehogy észrevegye, hogy ébren vagyok. Tv hangjaból itélve valami filmet nézett. Fura érzés volt. Nem zavart, hogy a közelemben, sőt, ellenkezőleg. Biztonságban éreztem magam.

Valószínűleg újra elaludtam, mivel legközelebb már a szobában ébredtem fel. Az ágyon pihentem, Aaron a bal oldalamon telefonozott. Észre vette, hogy felébredtem és lerakta telefonját.

-Jót aludtál? -nézett rám mosolyogva.

-Aha, és képzeld, kifejezetten kényelmes párnám volt.

-Ennek örülök. -mondta szórakozottan. -Máskor is szívesen leszek önnek a párnája. Megtisztelő érzés volt. -viccelődőtt tovább.
Elnevettem magam kijelentésére és ős is felnevetett egy kicsit.

-Örükök, hogy jobban vagy. -nézett rám boldogan.

-Én is. -viszonoztam mosolyát
Egy ideig csak egymást néztük végül megszólaltam.

-Holnap nem kell menned suliba. És nekem sem. -váltottam témát.

-Hogy hogy? -érdeklődött.

-Hát megbeszéltem Stellával, hogy ne kelljen menned, de helyette velem kell töltened a holnapi napod. Remélem nem baj. -halkult el hangom a végére.

-Legjobb vagy Nick! -ölelt át. -És miért lenne baj, hogy veled töltöm a napom? Én örülök neki. -mondta mosolyogva.

-Akkor jó. -öleltem át én is.

/////////////////////////////////////////////////////////////////

Pár hét késéssel, de kész. ༎ຶ⁠‿⁠༎ຶ
Aaa bocsánat hogy nem írtam de rohadt sok tanulni valóm volt az elmúlt napokban most pedig újra utazunk tehát nem tudom mikor lesz új rész. Megpróbálom minnél hamarabb hozni. Helyesírási hibákért bocsánat. <3