Más mint a többi (boy x boy)

6. rész

-Ne legyél gyerekes. Ott vannak a párnák majd abba bele képzelsz egy macit. -ásítottam egyet és lemásztam az ágyról. Lefeküdtem a matracra és betakaróztam. Aaron dúrcázott még egy ideig aztán lekapcsolta a lámpát. Nem kellet sok és már aludtam is.

Reggel az ébresztő hangjára ébredtem. 6:45 van és Aaron még alszik. Lekapcsoltam az ébresztőt és felkeltem. Odasétáltam az ágyhoz és elkezdtem ébresztgetni Aaron-t.

-Még 7 percet hagyj aludni anya. -mondta rekettes hangján.

-Nem vagyok az anyád. -válaszoltam unottan és lerugtam az ágyról. Vagyis csak terveztem, ha nem csúsztam volna meg a padlón. Telibe ráestem. Szuper. Vázolom a szituációt: Aaron az ágyon háttal, én pedig a mellkasán feküdtem. Kinyitotta a szemét és telibe a lelkembe bámult.

-Ijesztő vagy. -szólaltam meg.
-Te meg perverz. Szállj már le rólam.
-Inkább köszönd meg, hogy felébresztettelek. Hogy tudsz ilyen nagyképű lenni? Semmit nem ártottam neked! -emeltem fel hangom

-Nyugi, még a sértésed is bóknak hangzik. Tch. -és bement a fürdőbe. Persze, az én hibám, hogy megcsúsztam azon a kibaszott földön.

A szekrényhez mentem és kivettem egy fekete farmert (baggy stílusú) meg egy egyszínű pólót. Amíg Aaron fürdött, addig telefonoztam egy kicsit. A hétvége alatt nagyjából minden modern dolgot megtanultam. Vagyis a legtöbbet. Meg van mit tanulnom az új helyről.

1 óra múlva már vettem fel a vadonatúj cipőmet, amit 1 napja kaptam Stellától. Nagyon hálás vagyok neki az egészért. Aaron is kész volt ezért kiléptünk az ajtón. Stella meg gyorsan nyomott a kezembe pénzt azzal az indokkal, hogy az a "kaja pénz".

Busszal megyünk suliba, olyan 15 perc eljutni odáig. Némán mentünk egymás mellet Aaronnal, mikor lefordult jobbra.

-Nekünk nem erre kell jönnünk tudtommal.
Igazából azt sem tudtam hogy merre kell menni, de annyit igen, hogy nem erre.

-Fogd be és gyere. Ne maradj le, mert nem foglak megvárni.

Hát végülis ő jobban tudja, de ha miatta kések akkor...

-Gyere már! Kávé nélkül nem fogod kibírni. -fejezte be mondandóját.

-Én nem szeretem a kávét. -mondtam egyszerűen.

-Ittál már? -kérdezte meglepődve.

-Aha. De nem ízlett. Keserű volt. -adtam egy egyszerű választ.

Ő csak bólintott egyet és továbbment. A kávézó bejárata előtt vártam rá, míg kikéri a rendelését. Hideg volt, a leheletemet látni lehetett az utca fényében. Nem volt zsúfolt a hely épp, hogy voltak páran. Talán 3-4 ember sétálgatott az utcán.

-Tessék. -nyújtott egy meleg pohár kávét.

-Mondtam, hogy nem szeretem.

-De ez finom. Esküszöm. -győzködött.

-Köszönöm, de, ha nem ízlik akkor a fejedre öntöm.
Elvettem az ital és belekóstoltam. Szemem sarkából láttam, hogy Aaron néz, valószínűleg a reakciómra vár. Tényleg nem volt olyan szörnyű mint amilyenre emlékeztem.

-Nem is rossz. -valltam be. -Majd visszafizetem otthon.

-Na látod, mondtam én, hogy ízleni fog. Nekem mindig igazam van. -mondta és büszkén elmosolyodott. -Amúgy nem kell a pénzed, vedd ezt úgy mint egy.... -kereste a helyes szót.

-Ajándékot? -fejeztem be mondatát.

-Pontosan. -helyeselte. -Na és akkor most tisztázom , hogy suliban te nem ismersz engem és én sem téged. Ne basztass, ne szólj hozzám, ne érje hozzám és még rám se nézz. Megértetted? -kérdezte komolyan