Más mint a többi (boy x boy)

2. rész

A kutyát megsimogattam, aztán visszamentem a lottózóba. Ahogy beléptem tapsvihar ért. Na ehhez nem voltam hozzászokva, így csak bámultam előre megszeppenve, végül észhez tértem és mosolyra húztam a számat, majd leült egy székre. Most kezdődik... 

A tévében egy random vendég elkezdte húzni a számokat. Eleinte nem mondta el a közönségnek, végül miután kihúzta az összeset sorban olvasta fel őket. -12, 45, 66, 78, 92 az ötös lottó! -újongott a nő. Egyetlen találatom sem volt. Végül is mire gondoltam. Baszki néha annyira idióta tudok lenni. Ja persze majd a nagy Nick Hudson, aki nem mellesleg egy hajléktalan, fogja megnyerni ezt a szart. Egyszerre éreztem dühöt és bánatot. Hagytam a francba az egészet és haza mentem.

Haza felé megkérdeztem egy utcán sétáló embert hogy milyen nap van. Kicsit megijedt tőlem amikor először hozzá szóltam majd teljes komolysággal annyit felelt hogy szombat. Fura. Ahhoz képest alig járnak itt emberek. Pedig elég nagy tömeg szokott lenni, főleg, mert ez a park elég nagy és sokan járnak ide.

Mikor visszatértem a padunkhoz anya már ott volt.
-Hol voltál? -kérdezte aggódóan.
-Csak sétálni mentem. Levegőztettem a fejem.
Erre csak bólintott egyet és ráütött a padra gyengén, jelezve, hogy üljek le mellé. Lassan sötétedett. Anyukám kivett az egyik táskából 2 darab kiflit és egy üveg vizet majd át nyújtotta nekem. Miközben elfogyasztottam az ételt anyukám belekezdett beszédébe.

-Képzeld megint itt járt az a kedves nő, tudod aki azt a sok pénzt adta pár napja. -mondta majd mikor látta hogy elmosolyodom folytatta. Na azért tényleg aranyos volt tőle hogy megáldott ennyi pénzzel. Bőven kibirunk mi ketten emiatt, akár 2-3 hónapot is.
-Tehát megkérdezte, hogy nem akarsz-e náluk lakni. Egyértelműen nem örökre, és nem kell félned nekem bérelnek egy lakást. Meg én igazából szívesen belemegyek, ha te is. És nem örökre csak azt mondta hogy szeretne téged megismertetni, hogy milyen egy normális gyerek élete. Persze nem muszáj elfogadnod megértem, ha nem szeretnéd, de én a helyedben kihasználnám.

Megakadt a torkomon az étel. A végét nagyon elhadarta, de értettem. Először nem tudtam mit mondjat és csak bambultam előre. Végül is megtapasztalhatom milyen egy kis elkényeztetett görénynek lenni, hát nem szuper? Már félre ne értsétek nyilván nem lenézni akarom, azokat az embereket, csak nekem szokatlan. Az biztos, hogy egy fura élmény lesz, de csak egyszer élünk. Elnézést, helyesbítek. Csak egyszer halunk, és minden nap élünk.

-Rendben. Szívesen elfogadom az ajánlatot. -mondtam halál nyugodtan.
Anyám először azt se tudta mi történt, végül elmosolyodott és bólintott egyet hogy "oké".
-Mikor megyek hozzá? -kérdeztem érdeklődve.
-Hát holnap olyan dél körül jön ide és azt mondta hogy addig döntsünk, és akkor elvisz ha igent mondasz.- mondta nyugodtan

Egy fél óra után már teljesen sötét volt. A szemem leragadt az álmosságtól. Nem kellet sok idő és már aludtam is.

Time skip

Bazdmeg. Elaludtam és dél körül keltem, de hála égnek még nem volt itt a nő. Kicsit össze pakoltam és rendbe szedtem magam, már amennyire én megtehetem, aztán csak vártam. Nem telt sok időbe, pár perc múlva meg is érkezett egy Tesla autó és a sarkon leparkolt, majd kiszállt belőle a nő, akinek még a nevét sem tudom. Fasza. Na mindegy. Majd megkérdezem út közben.

-Na? Hogy döntöttek? -kérdezte és kíváncsian felénk nézett. Egyszer rám, aztán anyámra, aztán megint rám és...

-Elfogadom, Köszönöm. -mondtam majd felkaptam a táskám, hogy indulásra készen álljak.
-Angyalom az nem fog kelleni. Még ma veszünk neked új cuccokat. -mondta kedvesen a nő és miután elköszöntek anyától már el is indultunk.
-Még a nevét sem tudom, hölgyem. -kezdtem el a beszélgetést.
-Elnézését, elfelejtettem bemutatkozni. Stella Shay vagyok örülök hogy velem tartasz. Mindent megpróbálok megtenni, hogy olyan éltet kapj mint ami a többi gyereknek és a fiamnak van. -mondta lágyan
-Köszönöm mégegyszer, és nagyon kedves öntől ez az egész. Jól hallottam azt mondta, hogy fia? -kérdeztem vissza.

-Igen Körülbelül annyi idős mint te talán egy évvel idősebb. És kérlek, nyugodtan tegezz. -mosolygott rám. -Lassan megérkezünk. -tette hozzá.

Már nem kérdezősködtem. Csak az ablakot bámulva gondolkodtam. Fura. Senki sem törődik a másikkal eleinte. Mindenki csak a saját kis világát éli a szeretteikkel és ismerőseivel vagy egyedül. Nincs olyan ember aki ne lenne önző, hiszen, míg meg nem ismered az új embert, aki belépett az életedbe addig mindig te előre fogod magad helyezni. Aztán ha hirtelen egy olyan helyzet jön akkor csak eldobod, eltaszítod magadtól mit sem érdekelve az téged. Durva. De ha még elég fontos neked akkor meg őt helyezed előre és magadat utána. És ilyenkor van az, hogy ő fog ott hagyni a francba. Tehát sehogy nem jössz ki jól. Viszont ennek van egy másik oldala. Pozitívabb. Egy tök random idegen akár a napodat is feldobhatja. Csak egy sima mosolygás, amit viszonzol. Kivéve ha beszarsz és elfutsz. De most komolyan attól még hogy rád mosolyognak nem kell beilyedni. Nyilván azt is kell nézni, hogy az illetőnek a kinézete az milyen. Rohadt pedofilok.

-Megérkeztünk. -fordult hozzám Stella, félbeszakítva gondoltam menetemet.
Mindegy igazából a végére elkalandoztam. Nem is ezt akartam. Hagyjuk.
Észhez térve, kiszálltam a kocsiból és követtem Stellát, nehogy lemaradjak. Mikor megláttam a házukat le voltam döbbenve.
- Azt a kurva. -ennyit tudtam kinyögni a számból, majd Stella felém fordult, meglepően csak nevetett egyet és továbbment. Miután beértünk a házba, egyből megcsapott egy kellemes illat. Hasonlított a fenyőre.

-Aaron gyere le és köszönj az új tesódnak! -Kiabált fel miközben cipőjét vette le. Követtem példáját és levettem a koszos szandálomat.
-Faszt fogok köszönni annak a csövesnek! Komolyan, miért kellet ide hozni?! -ordította ingerülten.
Nagy trappilásokat hallottam a lépcső felől majd megláttam. Ő volt az.

/////////////////////////////////////////////////////////////////

Következő rész is itt van! Bocsánat a helyesírási hibákért, ha van. Nem tudom mikor jön a kövi részt, de megprobálom minnél hamarabb. Szerintem újév előtt már kint lesz. ^⁠_⁠^
Jó olvasást!