Más mint a többi (boy x boy)

4. rész

-Akkor csak nem szoktam meg, hogy itt van fűtés. -találtam ki valami baromságot. Sebes léptekkel törtem utat maganak. Kicsit meglöktem ezért egy "bocsi" után már mentem is le a lépcsőn. Le kellet valahogy vezetnem magam ezért az edző terem felé vettem az irányt.

Miután beléptem körülnéztem újra.
Mint mondtam, sokat olvastam szabad időmben ezért volt fogalmam hogyan kell használni a gépeket. Most egyenlőre békén hagyom őket. Levettem a pólómat, hogy ne izzadjak bele. Elkezdtem a felülést. Az edző terem falai üvegből voltak, így tökéletesen lehetett látni a nappalit ami egybe nyílik a konyhával.
Nagyjából 30 perce edzem, mikor valaki lejött a lépcsőn. Ki nem találnátok, hogy ki volt. Egyértelműen Aaron. Egy fekete trikóban és egy rövidnadrágban volt. Kinyitotta a hűtőt és kivett egy üveg sört, ezután belekortyolt. Engem kezdett el nézni. Elkaptam a fejem gyorsan nehogy észre vegye, hogy amúgy bámulom. Már csak az kéne, hogy megtudja azt, hogy én meleg vagyok. Biztos megutálna örökre. Nem mintha most annyira kedvelne. Pár perc múlva elkezdett felém jönni. Na már megint kezdődik.

-Ha basztatni akarsz, akkor most feladhatod, mert nem tudok rád figyelni. -mondtam. Próbáltam nem rá nézni, de azt tudtam, hogy ő engem figyel.
-Fizetek neked 2000, ha le tudsz nyomni úgy egy fekvő támaszt, hogy rajtad ülök. -mondta nem figyelve az előző mondatomra és belekortyolt egyet az italába.
-Nem kell a pénzed. -szerinten életem legnagyobb hazugságát ejtettem ki a számon.
-Akkor mi kell? Mondd és oda adom.
-Ennyire rám akarsz ülni? -nevettem el magam.
-Haha nagyon vicces. -forgatta meg szemét. -Csak kíváncsi voltam, hogy elbírnál-e, de úgy látszik nem. -fordult meg és már lépett volna ki a szobából.
-Nem vagyok gyenge! -mondtam felemelve a hangon. Egy " és most mi lesz" nézéssel fordult vissza.
-Akkor gyere. -mondtam és próbáltam nem rá figyelni. Odajött hozzám és ráült a hátamra. Baszki. Csak koncentrálj Nick. Sikeresen megcsináltam az egy felülést és semmilyen kínos jelenet nem történt. Hála az égnek. Leszállt rólam és egy perccel később egy üveg sörrel tért vissza.
A kezembe nyomta. Nem tudtam milyen az íze.
-Milyen ízű? -kérdeztem, majd beleszagoltam.
-Minden nap ezt iszod, nem?
-Basszus. Azért mert más hajléktalan emberek alkoholisták attól még ez nem azt jelenti hogy az összes! És képzeld nem, nem iszok minden nap sört! Soha nem kóstoltam még! -ordítottam ingerülten. Az ilyenek annyira fel tudnak baszni. -Jó, na. Nem kell felkapni a vizet. -mondta nyugodtan. Betelt a pohár. Felkeltem és oda sétáltam hozzá.
-Kabbe'! -mondtam dühösen és ráöntöttem az italomat amit eddig a kezemben tartottam. Megérdemelte.

Kifutottam a kertbe. Elegem volt belőle és a beképzelt viselkedéséből. Leültem egy fa mellé. Kicsit hideg volt főleg póló nélkül. Észrevettem egy jakuzzi-t. Bekapcsolom legalább nem fagyok halálra. Beültem a forró vízbe. A melegítő nadrágom még rajtam volt, de nem nagyon érdekelt, hogy vizes lesz.

Elgondolkodtam. Mennyire nem fair az élet. Valaki egy szerető családdal születik valaki pedig árván marad vagy esetleg az utcára kerül. A gazdag embereknek, azért van ekkora pofájuk, mert nekik az alap, ami esetleg egy szegényebb embernek egy nagyon nagy ajándék. Tisztelet a kivételnek. Például Stella egyáltalán nem beképzelt, hiszen segített egy olyan embernek mint én. A fia annál kevésbé. Ennyire bunkó emberrel sem találkoztam még. Hihetetlen. Lehet rossz ötlet volt elfogadni ezt az ajánlatot. Lehet vissza kellett volna utasítanom. Ha Aaronnal nem jövök ki jól az már baj hiszen vele leszek egész nap és még vele is alszom.

-Nick, figyelj én... -hallatszott egy ismerős hang mögülem.
-Kérlek hagyj békén. Elegem van már belőled. -mondtam komolyan.
Beült mellém a Jacuzziba és nem szólt hozzám. Kicsit elhúzódtam mellőle. Nem szóltunk egymáshoz. Nem néztünk egymásra. Csak csendben ültünk. Legalább már 4 perce így voltunk mikor megszólalt.
-Nem kell végig hallgatnod, de én azért elmondom. -szünetet tartva folytatta. -Sajnálom... nem akartalak megbántani. -mondta lehajtott fejjel.
-Oké. -válaszoltam. Meglepődve felkapta a fejét. -Menjünk be, kezd sötédedni. Meg hideg is van.
Kiszálltunk a meleg vízből és gyorsan berohantunk. Mikor beértünk felmentünk az emeletre Aaron szobajába.

-Egy ágyban fogunk aludni? -kérdeztem kicsit félve.
-Ja. Miért? -nézett rám hülyén. -Talán baj? -kérdezte.
-Hááát, csak annyi, hogy én-
-Jó nem gond, szerzek neked egy matracot és alszol azon. -vágott közbe a mondatomba és már indult is az ajtó felé. Ingerült volt. Lehetett látni az arcán. Elkaptam a csuklóját, hogy ne menjen tovább. Kérdően rám nézett.
-É-én meleg vagyok. És nem biztos, hogy nyugodtan tudnék aludni ha mellettem vagy. -néztem oldalra, így várva, hogy most mit szól.
-Már azt hittem, hogy utálsz. -nevetett enyhén. Hát nem is annyira bírom egyenlőre. -Hozom a matracot mindjárt jövök. -ezzel lerohant a lépcsőn. Én csak tátva nyitott szemekkel néztem. Próbáltam felfogni, hogy mi is történt. Elmondtam neki hogy homoszexuális vagyok?!? És nem buzizott le?! Azt hittem meggyűlöl.
-Tessék itt van. -jött vissza Aaron és ledobta a földre a matracot. -Csak hogy tudd nem ítéllek el, sőt, ellenkezőleg, de szerintem erre már rájöttél. -megveregette a vállam és bement a fürdőszobájába. Én meg bambán bámultam előre. Miután sikeresen feldolgoztam az előbbieket lehuppantam a matracra. Nagyon kényelmes volt. Vajon milyen lehet az ágy akkor? Leültem az ágyra. Ez még kényelmesebb. Elfeküdtem rajta és behunytam a szemem. Anyukám jutott eszembe. Valahogy kéne vele beszélnem. Telefonon keresztül asszem lehet. Majd megkérem Aaront, hogy segítsen.
Legközelebb már arra keltem hogy valaki bögdös. Kinyitottam a szemem és rá néztem az illetőre.
-Elaludtál. -mondta halkan Aaron.
-Oh... bocsi, már nagyon fáradt vagyok. -vakartam meg a tarkómat kínosan és felkeltem az ágyról.
-A ruhák ott vannak a szekrényben, törölközőt meg találsz a fürdőben. -mondta és lefeküdt az ágyra.
-Köszi. -válaszoltam.
Nem tudom, hogy fogok kibírni vele egy éjszakát. Egy rohadt trikóban és alsó nadrágban volt!
Beérve a fürdőbe, kiszedtem egy törölközőt a csap alatti szekrényből és megengedtem a meleg vizet.

Forró vízben lehet a legjobban elgondolkodni. Akár mélyebb dolgokon. Boldogság. Mindenkinek más. Van egy mondás amit nem tudok pontosan, de valahogy úgy szól: "A pénz nem boldogít". Vagy valami ilyesmi. Na hát elmondom, hogy ez egy rohadt nagy hazugság. Jó na, nem pontosan. Inkább ember függő. Pénzből nagyon sok dolgot lehet venni ami boldoggá tehet. De csak egy ideig. Aztán azért mondtam, hogy ember függő, mert valakinek az a boldogság ha utazik és belátja az országot, ahhoz még csak pénz kell. Valakinek meg a család, vagy esetleg ismerősei, szerettei, barátjai jelentik a boldogságot. Mindenki más és máshogy gondolkodik. Senki sem ugyanolyan.

Elzárva a vizet, kiléptem a zuhany alól és egy fehér törölközőt tettem derekam köré. Párás tükröt kezemmel töröltem le valamennyire. Mit ne mondjak elég izmos testem volt. Azért nem olyan durva, mint Aaron-nak. Na ő így néz ki mint egy félisten. Vagyis csak a teste. Már amennyit láttam a trikón keresztül. A személyiségén meg lehetne javítani. Elég sokat.
Kijöttem a szobából, de nyitva hagytam az ajtót, mert még úgyis vissza megyek felöltözni. A szekrényben keresgéltem valami pólót meg egy hosszú nadrágot, hogy ne úgy nézzek ki, mint Aaron. Szemem sarkából láttam, hogy Az előbb említett személy engem néz. Legalább 3-szor mérte fel kinézetemet mire megszólaltam.
-Ennél feltűnőbben nem tudnál bámulni? -röhögtem el magam és vissza mentem felöltözni, mit sem törődve reakciójával. Mondjuk kíváncsi voltam.

Pár perc múlva teljesen felöltözve tértem vissza Aaron szobájába. A matracon már volt lepedő és mellé volt terítve egy takaró és egy párna.
-Köszönöm. -mondtam mosolyogva és lefeküdtem. Aaron lekapcsolta a villanyt és lehunytam a szemem.
-Jó éjt. -mondta utoljára.
-Jó éjt. -ismételtem el és pár perc múlva el is nyomott az álom.