Ez nem igazság "?"

Csak tőlem függ

Eltelt egy negyedóra de még mindig fenn voltam, és csak a plafont bámultam. Nem tudtam másra gondolni csak is Luisra és a történtekre. Lassan felültem, és a tőlem telhető legesleghalkabb zajt csapva próbáltam ezt megvalósítani. De persze tipikus Ruby megint hozta a formáját. Bevertem a könyököm ami éppen akkora hangot adott ki, hogy Luis felébredjen rá.

Luis - Na mi az? Nem tudsz aludni. — mondta suttogva.
Én - Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Csak... na mindegy. — mondtam neki szintén suttogva. Majd felkapcsolta az éjjeli lámpáját, és elmondta, hogyha esetleg félek vagy nem tudok aludni, nyugodtan keltsem fel őt. Megköszöntem neki, aztán szépen az oltott lámpa társaságában elaludtunk.

Reggel úgy keltünk, hogy én Luis kezeiben feküdtem lent a földön. A keze át volt fonva a testemen és erősen egymáshoz voltunk bújva.
Hogy, hogy történhetett ez? Fogalmam sincs, valószínű bekövetkezett amit mondtam. Leestem az ágyról, és Luis nem keltett fel.

Egyből "kimásztam belőle" amire fel is kelt.
Luis - Jó reggelt Rub!
Én - Miért nem szóltál, hogy rád estem?! Ez olyan kínos. — mondtam neki dühösen.
Luis - Olyan cuki vagy, de az a helyzet,hogy te másztál bele az én ölembe. — Na erre nem számítottam. Talán alvajáró vagyok? Na mindegy. Most nem is ez a legrosszabb, hanem, hogy megint beégtem előtte.

Én - o! akkor bocsánat. Én nem voltam magamnál. — Vagyis gondolom nem, de talán a tudatalattim beleszeretett Luisba? Nem érdekel, hiszem tőlem függ minden.  Amúgy is én Samuel szívét akartam, nem Luisét.

Luis - Semmi baj. Cuki voltál. — aztán észrevettem, hogy még mindig csak egy szál boxerban volt.
Én - Na várjunk, te úgy aludtál velem, hogy nem volt rajtad ruha?! — nevetett és azt mondta,
Luis - Hogy én aludtam veled? Had javítsalak ki, te aludtál velem. De ez nem nagy dolog. —
Na itt az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon hány lánnyal aludt együtt, hogy ez ne legyen nagy dolog. Mindegy, ami már megtörtént, megtörtént.

Majd reggeliztünk és haza mentem.

Mikor a kinyitottam a ház ajtaját, ott volt Amani. Basszus! Már el is felejtettem, hogy ez itt van. Amúgy elmondok pár dolgot Amaniról, csak hogy tudjátok.
Barna vállig érő haj, sötét barna szem, 15 éves, kb 166 cm magas.
A lány nagyívből sz@rt rám. Tipik tini csaj. A nappalinkban tv-t nézett. Valami vámpírosat.

Anya - te meg hol voltál?! Nagyon aggódtam érted. —
Én - ja biztos. De te inkább törődj Amanival. — mondtam neki bunkón, majd elsétáltam a szobámig. Benyitottam és láttam, hogy a szobám fele fekete. Ami csak 1 dolgot jelenthet, Amani és én egy szobában fogunk élni. Már csak ez kellett. Majd egy 3 óra múlva bejött a szobába Amani.

Amani - Cső hugica. Úgy látszik tesók leszünk. — majd a rágóját kivette a szájából, és a falra kente. Inkább nem mondtam neki semmit mert látszott,hogy ő nem ez az enyhe lány. Fekete szoknya egy fekete hosszú,bő pólóval. Na és ne hagyjuk ki azt az ember taposó nagy láncos csizmát. Egyszóval, ijesztő volt. Úgyhogy kénytelen voltam hallgatni azt a fura rock szerű zenét. Szólhattam volna neki,hogy halkítsa le, de féltem tőle.