Ez nem igazság "?"

Kitudja?...

Este nyolc körül az ágyamban töprengtem, hogy vajon hogy fog alakulni a kapcsolat köztem és Luis között. Nagyon boldog voltam, hogy bevallotta az érzéseit, amit valljuk be, nem sok fiú tesz meg mostanság.

*Csörög a telefonom*

Felvettem és egy ismeretlen számot irt ki. Nem tudtam ki lehetett az. Felvettem.

Ruby- igen? Helló! - 
*csend*
Ruby - igeen? Helló! - ismételtem, de senki nem válaszolt a vonal túloldaláról.

Majd egy kis zörgés és csörgés zaj után megszólalt valaki.

- szia, Hello! Bocsi csak nem volt térerő. -

Ismerős volt a hang, igen.  Luis volt az. Elfelejtettem lementeni a számát. De nyugi, már megvan oldva. ;)

Ruby - Lu, sziaaa. Mizus? -
Luis - Szia Rub! Úgy gondoltam elmehetnénk valahova beszélgetni. - mondta kicsit félénken, félt, hogy talán nemet mondok.

Ruby - Hmm. Ez jól hangzik, hova megyünk? -
Luis - úgy gondoltam mivel már este van, lemehetnénk a Duna-partra. Mit szólsz? -

Ugye milyen határozott? Igazi férfi, a maga módján persze. Tetszett az ötlet tehát beleegyeztem. Majd leraktuk a telefont, hogy készülődni tudjak.

Mivel csak a Duna-partra hívott, így nem akartam kiöltözni. Egy fehér-rózsaszín kockás rövid ujjú inget vettem fel, amit a derekamnál felkötöttem. Ezt egy fekete farmer rövid nadrággal társítottam. A hajamat szokásosan kontyba kötöttem és indultam is.

Anyám nem volt otthon szokásosan. Petert szokásosan nem izgatta a dolog, hogy elmegyek. Egyedül Amani kérdezett rá, hogy hova is igyekszem.

Amani - Hova hova ? - kérdezte miközben a telefonját bámulta.
Ruby - Jaa... csak megyek tudod... Luis...-
Mondtam neki halkan, nehogy Peter meghallja.

Amani kacsintott egyet, ezzel jelezve, hogy érti. Majd integettem neki, mire ő vissza integetett.

Mikor sétáltam le a Duna-partra, már láttam Luist közeledni velem szemben. Odafutottam hozzá és vele szemben megálltam. Egy puszit adott az arcomra, mire én elpirultam.

Luis - Szia Rub! Gyönyörű vagy. - mondta miközben végig mélyen a szemembe nézett.
Ruby - Amúúúgy - mondtam elhúzva a szót.
Luis - Igen, beszélnünk kell a suliban történtekről. -

A számból vette ki a szót. Így hát leültünk egy szép kis padra.