Ez nem igazság "?"

Viccelsz?

Bekísértem a szobámba, vagyis a szobánkba és megakadt a szeme Amani-n. Na itt vette kezdetét a félelmem. Amani köszönt neki,
Amani - csumi Luis! -
Luis - Szia A-Amani? - mondta halkan és bizonytalanul. Néztem Amanira gyilkos szemekkel, azt jelezve, hogy menjen ki a szobából.  Amani tipik nem az a lány aki majd hallgat egy magamfajta  lányra, úgyhogy vállat vont és  bedugta a fülébe a fülhallgatóját.

Majd mondtam Luisnak, hogy üljön le az ágyamra és érezze magát otthon. Mikor elhelyezkedett észrevette, hogy képek vannak a falamon Samuelról.
Luis - Na várj, ez mit jelent? - kérdezte kicsit meglepődötten és feldúltan. Én meg nem tudtam rá felelni. Igaz, hogy tetszett Samuel, de már abban is biztos voltam, hogy Luis is tetszik. Ilyen létezik? Egyszerre 2 fiú?

Amani - Na ez már nekem kínos. Azért vannak képek Ruby falán Samuelról mert nekem tetszik, csak túl színes az a fiú az én falam színéhez. -

Még ennyire nem voltam hálás senkinek sem, ez a pillanat után kezdtem abban hinni, hogy Amani nem is olyan rossz dolog az életemben.

Luis - óó, így már értem. - és az a feszültség felhő el is szállt. Luissal egészen jól elbeszélgettem. Este anyám rohant be a szobánkba, ahol éppen Luis keze csücsült az enyémen. De amint betoppant anyám, egyből le is ugrott a keze az enyémről.

Anya - KICSIM!!! VAGYIS DRÁGÁIM, GYERTEK KI A NAPPALIBA! LUIS SAJNÁLOM DE HAZA KELL MENNED! -

Én értetlenül néztem anyára de Amani a kezemet fogva kirohant a szobából. Luis pedig a lehető leggyorsabban távozott a házunkból.
Én - Mi az anya? Mi történt?! -
Anya - Nos, Ruby ezt később szerettem volna elmondani, de ezt már nem halogathatom.
Nem tudom, hogy volt- e benned bármi olyan érzés ami apáddal kapcsolatos de az a helyzet, hogy ő nem az igazi apád... -
Ruby - MI?! Komolyan?!?! -
Anya - igen, de ne örülj nagyon... sajnos a mai nap vesztette életét. Iszonyatosan sajnálom. -
Ruby - m-mi?... K-kh-komolyan?... h-hogyan?... -
Anya - repülő baleset... sajnálom kicsim. De tudd, hogy Peter és én nagyon szeretünk. -

Ezután fogtam és berohantam a szobámba... Ennyire még életemben nem sírtam mint most. Iszonyatosan rosszul éreztem magam. Mindig is tudtam, hogy Peter nem az igazi apám. De ez azt is megmagyarázza, hogy miért más a színem. De amit vagy ebben az esetben, akit nem ismerünk az nem fáj. Próbáltam ezzel a gondolkodással felfogni az egészet.

Majd Amani bejött a szobába és leült mellém az ágyra és szótlanul átölelt.
Amani - tudd, hogy mi itt vagyunk neked, Apu, Anyu, és én. - majd az ölelésből fogta és a saját ágyára feküdt telefonozni.

Majd elaludtam. Másnap 10 órakor keltem és 11-kor keltem ki az ágyból. Ami azt jelentette, hogy a suliból már javában elkéstem. De nem is nagyon érdekelt. Aznap már nem mentem be suliba sőt az ágyból sem keltem ki egészen 13:00-ig. Felvettem egy random fehér pulcsit egy piros mackó nadrággal. És ettem egy tál müzlit. Gyorsan bepakoltam az iskola táskám, hogy ne este kelljen ezeket a dolgokat megtennem. Majd egy pár órával később észrevettem, hogy 3 nem fogadott hívásom van Luistól.

Nem volt erőm válaszolni úgyhogy hagytam az egészet. Másnap úgyis találkozom vele az iskolában. És vártam, hogy haza jöjjön Amani, hogy ne érezzem magam annyira egyedül.