Ez nem igazság "?"

Nem hiszem el

Este nem aludtam túl sokat, Amani egész este azt a fura rock szerű zenét hallgatta. Úgyhogy úgy néztem ki mint egy zombi. Így nem akartam mutatkozni senki előtt úgyhogy eldöntöttem hogy otthon maradok.

Egyszercsak megcsörrent a telefonom megnéztem, Luis írt.
" Szia lenne kedved átjönni? Vagy mehetek én hozzád? "
Hát gondolhattam volna. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen akinek sosem úgy jönnek ki a dolgok ahogy akarja. Természetesen igent mondtam neki. Azt mondta olyan délután kettő körül átjön. Szóval gyorsan el kellett készülnöm. Most próbáltam úgy megzuhanyozni hogy ne verjem be a kislábujjam. Sikerült is. Gyorsan megmostam a hajamat, majd kicsit kisminkeltem magam, hogy legalább emberileg nézzek ki. Mikor az arcom már teljesen rendben volt, jött a ruha választás. Azért nem úgy akarok kinézni mint egy csatorna patkány, mégiscsak először jön hozzám. Ennek meg kell adni a módját.

Előkotortam egy rikító piros színű haspólót aminek a közepén volt egy sárga csillag. Úgy döntöttem nem nadrágot veszek, hanem szoknyát. Egy hosszú fekete lábhoz simulós szoknyára esett a választásom. Aztán felhúztam a lábamra a mamuszomat. A hajamat gyorsan kontyba fogtam.

Majd jöhetett a pakolás. A szobám, vagyis szobánk... Úgy nézett ki mint egy... egy... hát na, igen. De úgy gondoltam Amani részén nem pakolok el. Az már nem az én dolgom. Úgyhogy a ruháimat, amik a földön hevertek, gyorsan berúgtam az ágyam alá. A sok papír zsepit pedig a kukába próbáltam be nyomorgatni, félig kilógott belőle de nem zavart. Aztán szóltam anyukámnak hogy jön át egy barátom, úgyhogy csináljon kaját. Hát anyukám... Megint próbált kedveskedni de nem nagyon jött össze.
Anya - Rendeljetek valamit, itt van 5000 Ft. —
Majd a kezembe nyomta.
Én - Na persze. Megint nincs rám annyi időd, hogy csinálj valami kaját. Tipikus anya. Kösz. — majd visszamentem a szobámba.

Amani az ágyon ülve furán rángatta a fejét a rock szerű zene ritmusára. Majd rám nézett és rákezdett,
Amani - Na mi az? Csaknem egy fiú? - kérdezte nosztalgikus arckifejezéssel. Magamban gondoltam, hmm... ebben lehet egy kis rutinja, ha ezt ennyiből leszűrte.
Én - igen, egy fiú. Vagyis... nem tudom, talán egy fiú. - mondtam elbizonytalanodva.
Amani - talán? - nézett rám furán.
Amani - talán több fiú van a pakliban? - 

Mivel tesóm lett Amani, ezért őszintének kellett vele lennem. És egy 10 perces beavatás után egy halk kopogtatást hallottam kintről.
Én - Basszus!!! Itt van!!! -
Amani - Luis?! Vagy Samuel??! -
Kérdezte Amani. Majd választ nem adva rohantam az ajtóhoz.
Az ajtó előtt megálltam és a hajamat gyorsan a fülem mögé tűrtem. Az ajtót kinyitottam és az emlegetett szamár állt az ajtóban. A kezében egy kisebb virágcsokrot tartott amit már vettem is volna ki a kezéből, mikor fogta és elrántotta a kezét.
Luis - Ne haragudj Rub, de ez nem neked lesz... - eléggé kínos volt de nem tudtam mit tenni.

Beengedtem és anyám már mögöttem állva köszöntötte is a fiút.
Anya - Üdv!!! Érzed otthon magad! Rubyka anyukája vagyok, te pedig biztosan Luis. - a fiú átadta a csokrot anyámnak és megköszönte a szívélyes fogadtatást. Majd levette a cipőjét és megölelt, halkan közben a fülembe súgta,
Luis - "Rubyka" - nevetett és elengedett. Majd bekísértem a szobámba.