-Bora, tegnap mondtad, hogy beválalod a hajnali edzéseket, máris megszeged az ígéreted? - nyitott be anyukám. Idegesen fejemre húztam a párnám. - Átgondolod még, hogy meddig nézz KDramat, igaz? - nevetett ki.
-Nem akarok~ aludni akarok~ - mondtam.
-Két percet kapsz. Új közeg, új edzőkkel. Nem lenne jó első benyomás a késés. - csukta be maga után az ajtót. Idegesen sóhajtva felkelltem.
Imádok jégkorcsolyázni, de eddig nem vettük olyan rémesen komolyan anyával. Most kezdtem a középiskolát, ami egy sport gimnázium. Fiatal korom óta műkorcsolyázom, és egy elég fontos hobbim lett, mindennél jobban érdekel és úgy döntöttünk bevállalom végre a hajnali edzéseket suli előtt, majd suli után is. Így lyukadtunk ki így. Az első napom a suliba és egyben az első edzésem is, mivel teljesen új csapatba kerültem. Sokkal szigorúbbak, de profibbak is sokak szerint.
Felöltöztem, összepakoltam a korcsolyám és aztán lementem anyához, aki már az asztalra rakta lekváros kenyeret. Minél gyorsabban próbáltam megenni, mivel már így is félő volt, hogy elkésünk. Anya elvitt a pályáig, majd a recepciónál hagyott miután bejelentkeztünk.
-Anya, miért hagysz itt? - fogtam meg a karját.
-Nagylány vagy már, Bora. Menni fog. Megmutatják merre kell menned, aztán neki látsz az edzésnek. - adott egy puszit és elment. Tágra nyílt szemekkel, sokkolva álltam a bejárat előtt. Olyan életképtelennek éreztem magam.
-Szia, Bora ugye? - kérdezte egy lány, megérintve a vállam.
-Umm...igen. - fordultam meg mosolyogva.
-Sooyun vagyok, én leszek a legjobb barátod, egyben aki most körbe vezet. - mondta. Pislogtam egy pár nagyot. A lánynak igazi műkorcsolyázó alakja volt, barátságos, de karakteres arca és széles mosolya.
-Benne vagyok. - kuncogtam fel.
-Erre gyere. - intett. - Látni rajtad, hogy nem vagy hozzá szokva a korán keléshez. Átvegyem? - nézett a csomagomra.
-Ah köszönöm. - adtam oda a korcsolyám, mivel az könnyebb volt. Felkuncogott erre.
-Itt az öltözőnk. - alig volt már az én dolgaimnak helye. - Bocs, kicsit sokan vagyunk. - tolt arrébb pár ruhát.
-Semmi gond...
Mindent bemutatott, rengeteg gépet is és eszközt, ami az edzéshez kellett. Voltak akik még a száraz földön gyakoroltak mozdulatokat, aztán akik még csak bemelegítettek, aztán pedig erősíteni kezdtek. Alig vártam, hogy a pályához érjünk végre és a jégre léphessek. Sosem láttam még ilyen hosszú előkészületet egy korcsolya edzés előtt.
-Bora vagy ugye? - jött ide az edzőnk. - Ms.Yoo vagyok. Arra kérlek, hogy egyenlőre nézd meg, hogyan telik egy edzés, a tanulóknál. Az óra tízenöt percében fogod bemutatni a tudásod. - bólintottam. - Sooyun, te pedig állj be. - ha jól emlékeztem Sooyun a haladóba volt már és versenyezni is szokott, ahol néha dobogos eredményeket szokott elérni. Inkább álltam végig, közelről figyelve, ahogy mindenki fellép a pályára és elkezd kicsit bemelegíteni.
Mindenki egy mozdulatot gyakorolt ki, miután több kört is megtettek a pályán. Ragyogó szemekkel figyeltem őket ahogy suhannak a jegen.
Leginkább lányok voltak, szigorú tekintettel és rémesen komolyak voltak. A mozdulataik kecsesek, de határozottak voltak. Velem egy korúak vagy nálam idősebbeknek néztek ki.
-Most jöhetnek a szóló előadások. Ti menjetek le edzeni. - mondta a csoport egyik felének az edző. Pislogtam nagyokat. Fél órát, ha voltak a jégen és már mentek is. Sooyun megállt mellettem kuncogva.
YOU ARE READING
My Ice Prince [Sunghoon ff.]
FanfictionBora 15 éves, elkezdi a gimnáziumot, ami azért különleges mert egy sport gimnázium, ami azért jött létre, hogy a fiatal sportolok álmait támogassa. Bora tipegő kora óta imádta a korcsolyát, de sosem kapott lehetőset arra, hogy bemutassa tegetségét é...