My Ice Prince [Sunghoon ff.]

Chapter 6

-Átveszem a korcsolyád. - vette át egyből.

-Köszönöm. - mosolyogtam rá. - Hogy tetszett a mai edzés?

-Nagyon féltettelek. - sóhajtott, ahogy a buszon leültünk. - De te nagyon ügyes voltál és lelkes. Egyáltalán nem tűntél úgy mint, aki fél. - mondta.

-Úgy éreztem kellett neked támogatás, így próbáltam megadni neked azzal, hogy én erősnek látszodom. - mondtam.

-Köszönöm. - hajtotta hátra a fejét.

-Kell a vállam? - húztam ki magam, hátha akkor nem kell kitörnie a nyakát ahhoz, hogy a vállamra tudja dönteni.

-Attól félek ez csak fordítva működik. - kacagott. - Nem vagy fáradt? - kérdezte.

-De. Valójában órákon majdnem elaludtam. - erre felnevetett, majd lejebb eresztette hatalmas vállait. - Sunghoon, miért vannak ilyen rohadt nagy vállaid? - néztem fel rá. Nevetni kezdett ezen.

-Neked miért van olyan vékony derekad? Majdnem körbe érem. - kuncogott.

-Szerintem csak neked túl nagy a kezed. - néztem meg őket. Ő próbálta cáfolni a dolgot de tényekről beszéltünk.

Az úton tényleg talán egy kicsit elaludtam Sunghoon vállán, mivel tök komás fejem volt utána.

A házba kinyitva az ajtót csak bement, letette a korcsolyánk és a cipőjét levette. Követtem, de furcsáltam, hogy nem köszönt hangosan, hogy mindenki tudja, megjött.

-Szia anya, itt van Bora is. - ölelte meg anyukáját.

-Ah, szia. Daeun vagyok, Sunghoon anyukája. Yeji, itt van Bora! - szólt neki anyukája Sunghoonnak, feltételeztem.

-Bora?! - állt meg előttem meg. - Rengeteget mesélt rólad Sunghoon! Tényleg olyan vagy mint egy hercegnő és egy ballerina keveréke. - ölelt meg. Felkuncogtam. - Olyan akarok lenni mint te! - mondta.

-Ha keményen küzdesz jobb is lehetsz. - - simogattam haját.

-Yeji. Kérlek ne tapadj rá így. Hagyd levegőhőz jutni. - mondta Sunghoon.

-Engem egyáltalán nem zavar. - öleltem magamhoz.

-Látod? Ő szeret. - Sunghoon megforgatta a szemét.

-Erre nem számítottam. - mondtam, miközbe leültem az ebédlő asztalukhoz, ahova Yeji ültetett.

-Csak össze vesztek tegnap este. - legyintett anyukája.

-Min vesztetek össze? - fordultam feléjük.

-Mondtam, hogy jössz, hogy jobban megismerjük egymást és ő csatlakozni akart. Én meg erre mondtam, hogy inkább kettesben akarok veled lenni.

-Szerintem lehet velünk Yeji. - húga felkapta rám a fejét.

-Tényleg? - kérdezte. Bólintottam. - Ha! Ennyi! - nyújtotta ki a nyelvét bátyja felé. Sunghoon sóhajtott.

-Együnk. - állt fel szedni durcásan. Szedett magának aztán felém fordult. - Szedjek neked? - kérdezte kedvesen.

-Kérlek. - adtam oda neki a tányért. Szedett nekem aztán a húgának is és az anyukája is leült mellénk enni.

-Bora, hogy viselkedik veled Sunghoon? - kérdezte anyukája.

-Velem egy úriember. Beszédes is és törödő, na meg a fantasztikus humorát sem felejthetjük el. - mondtam.

-És romantikus? - egy pillanatra Sunghoonra néztem, akivel találkozott a tekintetünk.

-Anya, ne kérdezz tőle ilyeneket. Csak barátok vagyunk. - mondta kicsit flegmán.