Mikor kimentünk a pálya mellett megállva kerestem meg szemeimmel Heeseungot. - Ott van. - suttogtam Sunghoonnak, aki a korcsolyáját kötötte.
-Elnézést, segíthetek? - kérdezte az edzőjük. Kicsit sem tűnt szigorúnak.
-Csak egy régi barátom van itt, őt keresem.
-Név szerint?
-Lee Heeseung. - mondtam. Megfújta a sípját, mire mindenki megállt egy sorba.
-Heeseung a csinos barátnőd keres. - mondta az edző. Mindenki rám nézett, mire kicsit össze húztam magam mivel elég kellemetlen volt ennyi fiú előtt a koris ruhámba áldogálni. Sunghoon egyből felállt és átkarolt hátulról, ami kicsit vigasztalt. Heeseung sóhajtva kijött hozzánk, majd elfordított aggresszívan.
-Mit keresel itt? - kérdezte.
-Neked mi bajod? Ide jöttelek megnézni és így viselkedsz. Amúgy Sunghoonnal jöttünk próbálni.
-Örülök, hogy látlak, de ennek a bagázsnak nem kívánok lányt a közelébe. Nem véletlen ilyen agresszív ez a játék. - mondta miközbe megölelt.
-Akkor se beszélj velem csúnyán. - szóltam fejbe lökve.
-Csak féltelek. - kócolta össze a hajam. - Nagyon vigyázz rá. - mondta Sunghoonnak.
-Úgy lesz. Na gyere. - fogta meg a kezem Sunghoon. Az elkülőnített kisebb pályára mentünk. - Néha elcsodálkozom a fiúk milyen hülyék tudnak lenni. - rázta a fejét rosszalóan. -Mivel kezdünk?
-Throw Axel. - mondtam izgatottan.
-Elfelejtheted. - vágta rá és elő vette zsebéből a telefonját. - Nem fázol amúgy? Mindig csak cicanadrágba vagy és egy vékony kabátba, na meg ez a sport szoknya ízé. - nézett rá.
-Kicsit hüvős van de nem baj. - vontam vállat. Bemelegítésként tettünk egy pár kört közösen.
-Add a kezed. - nyújtotta ki a kezem, amit megfogott és másik kezét meg a derekamra rakta. Meleg kezétől libabőrös lettem, amit ő nem láthatott mivel azzal volt elfoglalva, hogy helyesen menjünk. - Jól megy. Egyszerre lépünk. - mosolygott rám.
-Valóban. - hajtottam le a fejem. Aztán kinéztük a legegyszerűbb forgásokat. Mókásak voltak, de nem kihívásosak. Ezek egy kezdő is megtudta volna csinálni.
-Krokodil forgást kéne megpróbálnunk. - mutatta meg a forgást.
-Olyan idióta neve van így, mondanád angolul? - sóhajtottam.
-Crocodile Spin, tök mindegy. - forgatta meg a szemét, de mind ketten nevettünk. Az első próbálkozásnál elveszettük az egyensúlyunk és elestünk.
-Én hibám, bocsánat. - álltam fel, nyújtottam a kezem.
-Ez meg az enyém. - húzott le ezzel megint ráesve.
-Yah! Élvezel elesni? - kérdeztem.
-Csak ha beléd esek. - kacsintott játékosan. Felnevettem erre és leszálltam róla.
-Na gyere te szívtipró. - álltam fel segítve neki. Következőnek már egy fokkal jobban ment, csak nem épp voltam biztos, hogy jó helyen fogdossuk egymást mivel elég zavarba ejtő volt. -Sunghoon. Biztos, hogy végig a belső combomat kell taperolnod? - kértem el a telefonját.
-Nem vagyok vak. - mondta felháborodottan. Megnéztük és a derekamat kellett fognia. Jól kinevettem. - Ha bele gondolsz nem sokkal jobb. - mondta. Átgondoltam és egyből kipirultam és megvakartam a tarkóm.
-Valóban. Minek szólaltam meg. - erre ő nevetett ki.
-Let's goouur. - mondtam. Ezután jó volt kezdéstől a befejezéséig. Azon kívül, hogy kicsit kellemetlen volt. Mivel volt még lendületünk ezért elmélyíthettük a mozdulatot. - Hát nem vagyunk ügyesek? - kérdezte zsebre dugott kezekkel.
VOCÊ ESTÁ LENDO
My Ice Prince [Sunghoon ff.]
FanficBora 15 éves, elkezdi a gimnáziumot, ami azért különleges mert egy sport gimnázium, ami azért jött létre, hogy a fiatal sportolok álmait támogassa. Bora tipegő kora óta imádta a korcsolyát, de sosem kapott lehetőset arra, hogy bemutassa tegetségét é...