My Ice Prince [Sunghoon ff.]

Chapter 17 (End)

Lementek a szóló előadások, amik mind remekek voltak. Azt mondták nekem, hogy ez kis verseny, ahhoz képest rengetegen voltak. Mint a versenyzők, mint a közönség.

Mikor Sooyunt felkonferálták, mind hangosan szurkolni kezdtünk. De mindenki úgy mint soha. Sooyunnak láttam régi fellépéseit és ott is a mosolyáról volt híres. Itt is gyönyörűen és szélesen mosolyodott.

-Yoi, that's my girl! - üvöltötte Jungwon torka szakadtából. Eldőltünk mind a nevetéstől. Viszont, ahogy beállt a kezdő pózba, elkomolyodott az arca.

-Profi. - szólaltam meg, elcsodálkozva. Csodálattal néztem végig az előadását. Messze ő volt a legjobb mindenki közül. Jobb volt bárkimásnál. - Uh. Dinamikus és kecses. - mondtam. Sunghoon csak kuncogott. Az előadás végét hatalmas tapsvihar követte, ami érthető volt. Sooyun, ahogy lement egyből Jungwon nyakába omlott, de úgy, hogy a közvetítők még őket vették és a közönség elolvadt. - De édesek. - karoltam bele Sunghoonba kuncogva.

-Azok. Lassan mi jövünk. Ne izgulj. Csak hozd magad. - simogatta mind két karom. - Jól vagy? Nem fázol? Szomjas vagy? Éhes?

-Rendben vagyok, ne aggódj. - mosolyodtam el.

-Yeona, Sunghwan! Készüljetek, ti vagytok a következők. Ügyesen. - mondta Mr.Park megpaskolva gyengén a vállukat.

-Igenis. - válaszolta Sunghwan. Aztán ők jöttek. Utánuk meg rögtön mi. Odaálltunk korláthoz. Remegtem mint a kocsonya és levegőt is alig kaptam. Sunghoon megölelt és puszikkal hintette be arcom és nyakam szépen lassan. Nem tudtam, hogy lehetett olyan nyugodt a fellépés közbe, de engem is sikerült megnyugtatnia.

Yeona és Sunghwan nem voltak a legjobbak, de azért rosszak se. Elérték azért a jó szintet.

-Ti jöttök. Bízok bennetek. - mondta Mr.Park aztán a pályára léptünk. Mentünk még egy kört, ahol Sunghoon végig mosolygott, így nekem is el kellett.
Beálltunk mi is a kezdőpózba, ami úgy indul, hogy Sunghoon átölel hátulról.

-Te vagy a leggyönyörűbb, jéghercegnő ma és én a herceged. Miénk lesz a nap. - szavai olyan gyönyörűen hatottak rám, hogy mindenem beletettem.

Egész végig éreztem benne a biztonságot, az összhangot, a bizalmat és szerelmet. Emellett, imádtam az előadás minden percét. Minden ragyogott körülöttünk, csak Sunghoont láttam magam előtt és a célunkat. Ahogy a zene a végére ért és lecsillapodott, lassan mi is lassítottunk a forgással és egyre közelebb került arcunk is. Sunghoon a befejezésnél, makacsul eltért a tervtől és nem engedte a tervezettként befejezni, helyette ajkait az enyémnek nyomta. Egyből lecsuktam szemeim egy pillanatra megfeledkezve mindenről, ami körülöttünk volt. Miután meghajoltunk, a barátaink konkrétan megörültek, azt hittem szét szedik a sorokat...na jó túlzás, de messze ők voltak a leghangosabbak. Pirosan jöttem le a pályáról, majd szinte egyből leváltottam a korim a cipőmre.

-Miért váltod le? - kérdezte Sunghoon.
-Még kell a mikor kiosztják a helyzeteket.

-Tudom. Csak össze vagyok zavarodva. - mondtam. Sunghoon kuncogva vissszakötötte a korcsolyám.

-Semmi baj. Remélem nem leptelek meg túlságosan. - álltunk fel. - Nem szokásom az ilyen, csak...emlékezetes első csókot akartam neked. Amit soha nem felejtesz el. - fogta meg mindkét kezem.

-Köszönöm. Szinte képtelen vagyok elhinni, hogy létezik egy olyan srác mint te. - Sunghoon tarkómra rakta kezét és lassan ajkait enyémnek nyomta. Egyből mozgatni kezdte ajkait. Kicsit ügyetlenül próbáltam én is utánozni azt amit csinál. Sunghoon erre belemosolyodott a csókba és egy pillanatra elvált, aztán nyomott a számra még egy csókot. - Ennyire rossz vagyok? - döntöttem oldalra a fejem. - De ciki. - takartam el arcom kezembe.

-Nem! Dehogy! Édes vagy. De belejössz már a következőnél. - mondta.

-Miért, te már csókoloztál valaha? - kérdeztem. Kinosan felnevetett.

-Még a te korodban. - mondta. Olyan öregesen hangzott, hogy kinevettem. Aztán leültünk Sooyunhoz, aki Jungwonnal kéz a kézben ültek és Heeseung meg csak magányoskodott.

-Sooyun bámulatos voltál! - ugrottam rá. Kuncogva átölelt.

-Köszönöm. De te se panaszkodhatsz.

-De Sooyun, ha nem te nyered, akkor mérges leszek a zsűrikre. - mondtam. Sooyun ezután szorosan átölelt. Kicsit meglepődtem, mert úgy éreztem ezúttal a támaszt kereste bennem. - Mi az Sooyun? Hisz remek voltál.

-Nem érzem annak, de köszönöm. - mondta. Ezután végig mellette ültem. - Amúgy, ti is lenyügőztetek.

-Végig bögte az előadásotok a végén meg azt hittem elájul. - mondta Jungwon. Elmosolyodtam.

-Sooyun, ne vedd annyira magadra a kapcsolatunk. - mondtam.

-Tudom. De annyira láttam Sunghoont, hogy oda van érted. - mondta. Sunghoon erre megsimogatta a fejem és leült mellém aztán Heeseunggal kezdett beszélgetni.

Az előadások lemenetével jött az eredmény hirdetés. Rögtön Sooyun nevét kerestük a kivetetítökőn, de ott nem láttuk. Ők már kint sorakoztak megkapva az oklevelet és a minden ilyen uncsi dolgot. Sooyun félve nézett ránk, majd összerakta tenyerét imádkozva, hogy övé az első hely. Bejelentették a harmadik helyet a női versenyzők közt, aztán a másodikat. Ekkor vetettem egy csúnya pillantást a zsűrikre, aztán újra Sooyun felé pillantottam. Az első helyként Sooyun nevét jelentették be. Jungwon meg sem lepődött.

-Ezzel Sooyun megkapta első aranyérmét. - kommentált Sunghoon.

-És ott voltam abban a szentpillanatban. - ámultam el, mire mindenki kuncogni kezdett. Aztán volt a férfi, utána a mi kategóriánk.

-Készen állsz, hogy az első helyen álljunk mind ketten? - húzott a jégre Sunghoon a sorba.

-Ha ezt mondod, csak még izgatottabb leszek, amúgy is mitől vagy ilyen biztos benne. Kizárt dolognak tartom. Mindenki jó volt, sőt remekek.

-De a miénkbe volt a legtöbb érzelem.

-Azért a pontszámok is számítanak. - mondtam.

-Jó lesz. Hisz egy tehetség vagy. - suttogta, aztán összekulcsolta az ujjaink. Vettem egy mélylevegőt és megszórítottuk egymás kezét. Annyit készültünk vele. A hét összesnapjában, míg éreztük a lábunkat, nem csináltunk mást, mint korcsolyáztunk. Mr.Park egy jó edző volt, kemény mellette pedig kedves. Nem tudtam örülök-e vagy sem, mikor mások kapták a harmadik és a második helyet.

-Park Sunghoon és Kim Bora, az első helyzetet kapják. - mondták be. A barátaink megőrültek, Jayt és Ni-kit idáig hallottam, ahogy üvöltöznek torka szakkadtukból, de Jake sem volt halk.

-Igen! - húzott egyből Sunghoon az első helyre. Nagyra tágult szemekkel sokkoltan, próbáltam szedni a lábaim. Sunghoon felsegített a dobogóra, majd átadták nekünk az aranyérmeket. Sunghoonra néztem ugyan azzal a tekintettel. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra. - Tudtam, hogy nyerünk. A zsűrik mindig szeretnek engem. - mondta. Lehajtottam a fejem, majd sírni kezdtem és megöleltem őt. - Bora? Sírsz? - vette el kezem arcom elől. -Ah. Hercegnőm. - ölelt magához, mire végleg kifakadtam. - Nem sírhat egy hercegnő a képein, nem igaz?

-Igaz. - mondtam. Ő addig vígan pózolni kezdett, mire vállba csaptam. Elmosolyodtunk aztán mind ketten. Végül, akár egy igazi herceg a dobogó legtetején letörölve könnyeim ajkaimra hajolt.

Park Sunghoon, legjobb barátom, korcsolyapárom, barátom és később életem szerelme és gyermekeim apja lett. Egy örök életre elválaszthatlanok lettünk, a jégkorcsolyázásnak köszönhetően.

❄️End❄️