Törékeny lelkem

Rémálmok

Esténként az ablakon beszűrődő fények mentenek meg engem a sötétségtől. Attól a sötét érzéstől ami elkap engem édredéskor.

Ilyesztő álmok kísértenek, melyek nem eresztenek, s olykor vissza rántanak azon pokoli helyre,ahonnan oly nehezen szabadultam!

Rémálmomból felébredve olyan érzés, mintha testem lángolna, de mégis remegek, hisz félek! Nem elég ki nyitom szemem, hisz félálomban még bármikor vissza eshetek!

El jönnek értem! Fel kell üljek, hogy ismét tudatomnál legyek, de ilyenkor még meg mozdulni sem merek. Túl sok szörnyű gondolat fut végig fejemben!

Mintha vissza rángatna engem a rémálmom. Olyan mintha mesélni akarna, mondani valamit vagy csak figyelmeztetni, hogy valami nincs rendben.

De nem értem mit akar mondani. Félek! Kérlek hagyd ezt abba! S oly sok rémálom után hagyd, hogy álmodjak valami szépet, mely megmelengeti lelkem és reménnyel tölti meg a sötétséget!