Nem lesz annyi szívem amennyi kell, hiszen nem bírok el ezzel az eggyel sem és nem fogok megcsalni mindenkit mindenkivel, csakmert magamat sem bírom megtartani, de benn tartom a levegőt, szigorúan rekesz izom és lebegek a semmiben.
Talán ha nem tenne jobbá, vagy többé a többesszám, elég lennék neked, vagy magamnak, bár nekem már így is sok, hogy nem tudom tartani a lépést, mikor néha a láb emelés is nehezemre esik, csak csoszogok, toporgok, visszafelé haladok, vagy épp magamba fordulva csikorgatom a fogaim.
A külvilág a kívűlről érkező ingerek, a te meg én, vagy az ők és ti, de a sohasem semmiképp sem mi már kiborította a bilit párszor, de semmibaj menj taposd el az érzéseit és nyomd el magad, mint egy jól megérdemelt szál cigit. Attól úgyis jól érzed majd magad, ja, vagy talán mégsem, mert ha magad be is tudnád csapni ezzel, senkit sem érdekelne tudod, ez itt egy mindennapi dolog.
Fejet le, lábak összezár, kellően görnyedt hát és dobhatod be magad a tömegbe, mint mindenki más. Semmi sem bánt vagy ingerel csak épp amennyire mindenki mást, de ne érezd már magad jobban attól, ha mindenki bánt.
YOU ARE READING
szarfaszgeciszar
PoetryNa csumi! Szóval ez egy régi account és a platformot már semmilyen formában nem használom egy jó ideje. De most úgy néz ki nyitok egy uj fejezetet a wattpadom történetében és kihányok-vetek elétek néhány szart. Kerülhetnek ide kedvelt idézeteim, gob...
