Miért van az..
Miért van az, hogy lehetek 11, vagy 13, akár 15 éves, minden egyes alkalommal épp olyan kibaszottul fáj mint legelőször, 8 évesen.
Pedíg akkor mégcsak fel sem tudtam fogni.
Mert, akár 1 hónapra, akár csak 1 napra döntöttél úgy hogy eltűnsz, bennem épp olyan mély nyomot hagyott, mint amikor 3 évre itthagytál
Elmentél búcsúzóul hozzám vágtad a szótárban talált első pár sort és az agyam úgy érzi azóta sem láttalak viszont.
Összeszorul a szívem, gombóc van a torkomban, nem kapok levegőt és legszívesebben állatmódjára ásnám bele magam a földbe, amikor üzenetet kapok tőled.
Egyszerre kívánok minden más evilági teremtmény bőrébe bújni azokban a percekben, mintsem a sajátomat kelljen elviselnem.
Azt a heti, vagy éppen havi 1 sziat is remegő kézzel olvasom el már 7. Éve
És amikor újra látlak mindíg belém hasít a gondolat, hogy hogy fájhat valami ennyire ami sosem volt valódi?
És hogy miért esik ilyen szarul amikor nem szeretlek?
Én esküszöm, hogy próbáltam.
Minden erőmmel próbáltam megfelelni és próbáltalak szeretni, de egyszerűen nem megy.
Melletted nemtudom ki vagyok, és nem tudom ki vagy,
Hogy hova tartunk, vagy miért beszélek még mindíg amikor már régen levágtad a füleidet.
Sosem ismertelek, ahogy te sem engem, egymásnak idegenek vagyunk, te mégis váltig állítod, hogy mindent értem tettél és hogy örökké szeretsz.
Emlékszem amikor 6 éves voltam.. 6 éves voltam? Odakuporodtam melléd, megfogtam a kezed, megsimítottam a hátad és azt mondtam "nem lesz semmi baj, ne itasd az egereket"
Nekem ki fogja ki fogja a kezem (apa) ?..
YOU ARE READING
szarfaszgeciszar
PoetryNa csumi! Szóval ez egy régi account és a platformot már semmilyen formában nem használom egy jó ideje. De most úgy néz ki nyitok egy uj fejezetet a wattpadom történetében és kihányok-vetek elétek néhány szart. Kerülhetnek ide kedvelt idézeteim, gob...
