szarfaszgeciszar

🔺️Szokások és hiányok🔺️

Vannak dolgok amiket idővel megszokik az ember. Például amikor a 60. Délutáni rosszullét után felülsz a reggeli 103-as tükére. Egy idő után már nem a hátsó ajtónál éhező zombiként rád vadászó tömeget látod, akik csak azt az alkalmat várják hogy kinyíljanak az ajtók és elragadhassanak. Hanem az embereket akik épp úgy mint te minnél előbb haza vágynak jutni. Nem féled a néniket, akik fúrcsán hosszú ideig bámulnak és megjegyzéseket tesznek a hajadra vagy az öltözékedre, mert ha elég ideig hallgattad a szavaikat, tudod hogy a gyerekeikre vagy a fiatalságukra emlékezteted őket. Hogy a létezésed felidézi bennük valami emlékét. Vagy valami hiányát. Ahogy ők megszokják. Az emlékekbe kapaszkodást. A hiányt. Nekem is. Nekem is meg kell szoknom? Nem akarom hogy értéktelenné váljon az érzés ami akkor kap el amikor nem tudok nem arra gondolni hogy nem vagy itt. Tegnap itt voltál. Ma miért nem vagy itt? Nem az lenne a dolgod hogy mellettem legyél? Nem úgy kellene lennie? És honnan tudnám hogy mellettem kell lenned ha megszoknám hogy nem vagy itt? Érezni akarom amikor itt vagy és amikor üvöltenék a hiányodban. Ahogy érzem az illatod szokatlan helyeken szokatlan időkben szokatlan egyre hosszabb ideig. Megszoknám. Néha mintha a fejemben hallanám. A "Ne engedj el. Ne engedj el soha." És a "lennék a tiéd" mondatokat. Így beszél. Így érint. Így érzem. És igen a végére teljesen elvesztem. Elvesztem a szavaidban elvesztem a hiányodban elvesztem. Benned. És ezek után. Mégsem vagy itt. Ma miért nem vagy itt? Amikor tegnap itt voltál. Ma miért nem vagy itt? Amikor tegnap itt voltál. Ma miért nem vagy itt? Tegnap itt voltál. Ma miért nem vagy itt? Tegnap itt voltál. Miért nem vagy itt? Itt voltál. Nem vagy itt. Itt voltál. De ma nem vagy itt.

Februar 24?