Már régen nemcsak hiszem hanem tudom hogy bennem valami nagyon mélyen eltörött. Hogy egy elcseszett fületlen bögre vagyok. Nem az egészségem jele, hogy minden nap már-már komikusan válogatva váltogatom a pityergést és a zokogást közte mindennel ami csak belefér. Amég még nem volt elég öröm a sós könnyek marta arc fájdalma, egyszerűen a falba vertem a fejem. Azt a fejet amit most a válladra hajtok. Azt amit megannyi kéz ért már bántón és kedvesen, köztük a sajátjaim ígyis-úgyis. Ezek a kezek nyomtalan, rengeteg heget rejtenek magukban. A penge nem sebet, nyomott hagyott és az éles nyelvek vágta nyomok végigszántanak itt mindent. Itt a hátamtól a talpamig. Itt benn a szerveim és az elveim körül. Ha kiválasztanék egyet magam közül, nemtudnék olyat mutatni aki sebtelenebb lenne a többinél. Valószínüleg ezt a leginkább meggyötört ént küldeném ki mint bolondot a királyok elé. Vetném magam, gondolnám neki már úgy is mindegy. Csontokat rágcsáló majmok vagyunk, majd a már éhhalál szélén mikor a társaink csontjaival már nem tudunk mit kezdeni a sajátjainkkal játszadozunk. Gyermekek, felnőttek és élők egyszerre ütik a rácsokhoz láncaikat. A békió benned van születéstől ahogy apáidban és fiaidban maradt. Te teszed ellenfeleddé a világot. A világ tesz ellenfelévé téged.
YOU ARE READING
szarfaszgeciszar
PoetryNa csumi! Szóval ez egy régi account és a platformot már semmilyen formában nem használom egy jó ideje. De most úgy néz ki nyitok egy uj fejezetet a wattpadom történetében és kihányok-vetek elétek néhány szart. Kerülhetnek ide kedvelt idézeteim, gob...
