Szakító Próba

1.

Oké, rendben nem biztos, hogy a feszültség levezetésére az a legjobb dolog, hogy minden ajtót becsapok magam után (ez még egy enyhe kifejezés volt). De hát azért az eléggé gázos szerintem, hogy a pasimat egy másik csajjal látom 'ölelkezni' a suli folyosóján és az a legpoénosabb, hogy egyikőjuk szerint se gáz az, hogy mindkettőjüknek van párja de azért egymáshoz tapadnak es köztük semmi sem történt. Aha. Az elmúl 5-6 ugyan ilyen alkalommal is ezt a választ kaptam. Megnyugtat az biztos.

Jól van Mia, nyugi.. nyugi..-szokásom magamba mondani, hogy nyugodjak meg, de ahogy általában most se segitett. Rám tört a sírás amint becsaptam magam mögött a szobám ajtaját is.

Gyorsan összekéne raknom az edző cuccom . Ööö... milyen nap is van? Hétfő, akkor a vivó és az úszó cuccom kell. Igen, igen menjünk edzésre hisz a barátaimon kivűl az öttusa a menedékem. Az én igazi és egyetlen szerelmem. Aha, igen tudom, hogy hülye vagyok, de hát na van ilyen.

Gyorsan bedobtam még a Vámpírakadémia utolsó kötetét a táskámba és leszaladtam a lépcsőn. Anya várt a kocsiban. Ma kivételesen elvisz edzésre mert késésben vagyok.

Ledobtam magam az ülésre és elindultunk. Bámultam ki a fejemből... és a gondolataim csak Tomin jártak nem bírtan elhinni, hogy arra amit láttam megint ugyan azt a választ fogom kapni: ' nyugi van Mia, semmi sem történt köztünk Krisztivel, csak barátok vagyunk.' Előkaptam a telómat es írtam neki messengeren.

"Szép látvány volt... nem unod már?"

Majd válaszol úgyhogy eltettem a telefont és anyára néztem.

- Kislányom ideges vagy?-kérdezte halálosan nyugodtan.

- Nem, dehogy is!- na jó ez nem volt valami meggyőző, de hát ez van.- Minden okés csak farádt vagyok és izgulok.- bár nem tudom mitől.

- Miért? Időre úsztok ma?- mosolygott. Annyira megnyugtató volt ez a beszélgetés most. Ritkák voltak az ilyen alkalmak. Kevés időt töltöttünk együtt, de mostanában egyre többet.

Bekapcsolta a rádiót és pont a Children of Distance új számát játszották: Tegnap láttalak. Elkezdtem énekelni és rappelni. Imádom ezt a számot. Annyira igaz és gyönyörű.

Edzésen nem úsztunk időre aminek azért örültem egy picit, hisz eléggé esemény dús napom volt ami lefárasztott. Az edzés még jobban kicsinált de ez azt jelenti, hogy jól megcsináltam.

Este bekapcsoltam a gélet és egy üzenet várt:

'Nem érdekel!' Óh vajon ez kitől jöhetett? Naná, hogy Tomitól. Mindig ilyen.. semmi soha nem érdekli.

"Sejtettem, hogy ezt fogod írni. Ezek szerint az érzéseim se érdekelnek?!?" Ez volt a legkedvesebb amit írni tudtam most neki... Mia próbálj megnyugodni...

Hirtelen még egy chat ablak ugrott elő. Az egyik barátom volt aki szintén a suliba járt és most jön a furcsaság... 18 éves. Egy 18 éves srác miért beszélget 14 éves lánnyal? Logika az van a dolgokban.

Na mindegy, lazán dumálunk aztan mondom Gergőnek a vitát Tomival és, hog valszeg ennek mi lesz a vége..

- Nyugodj meg Mia, minden remdben lesz.- ez a nyugtatgatás inkább csak idegessé tett.

- De mi lesz ha még se?- na igen ez inkább volt köcsög kérdés mint félénk.

- De ha minden rendben lesz mi a szent szarnak aggódsz ezen? Nincs az az Isten, hogy ti szakítsatok.- Aha. Biztos. Ez megnyugtatott. Nagyon is.

- Rendben van Váry!- írtam még néhány röhögős fejet ezzel is bizonyítva milyen perfect kedvem van.

- Na de hát így hívni??:')- uhh végre nem Tomiról beszélünk, kész boldogság ez így. Írtam neki néhány mosolygós fejet majd ki ikszeltem a chat fejet. Kikapcsoltam a gépet mert már fájt a szemem a sok pixeltől.

Előkaptam a VA könyvemet a táskámból és elkezdtem olvasni.

Istenem, imádom ezt a könyvet. Olyan jól ír az iró nő és annyira esemény dús a sztori, hogy hűű ha :D.

Rose és Dimitrij második.. öhmm.. szeretkezésénel tartok és hát... na szóval inkább hagyuk.

Hirtelen csipogott a telóm. Ja a messenger volt az, megnéztem ki üzent és Tomi volt az. Azt mondta, hogy majd holnap megbeszjük. Aha. Jó. A megbeszélés egyenlő lesz a szakítással. Na mindegy majd holnap meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok

Lehet megkéne próbálnom aludni hátha reggel jobb kedvem lesz.

Jóccakát!