Szakító Próba

4.

Elszaladtam. Szólnom kell valakinek. De kinek? Váry-nak, ő tudja mit tudunk tenni most azért, hogy ne kapjak idegösszeroppanást.
Jó akkor felhívom, de vajon vége van már a nyolcadik órának? Még 10 perc van kicsöngőig akkor írok neki, hogy a metrónál találkozunk.
'Szia! Nagy fontos, hogy beszéljünk. Kicsöngő után a metrónál? M.'
Hála az égnek 2 percen belül jött is a válasz: 'Ok. G.'
Siettem a megállóba és leültem a padra. Erre vajon ki a franc jött arra? Tomi haverja... csak ne köszönj pls. Csak ne köszönjön pls. Óóó dehogynem...
- Csáó Mia!- istenem nemááár...
- Helló....- ne gyere ide! Nehogy ide jöjjön. De. Lepacsizott néhány sráccal majd leült mellém. Megcsapott a pia szag. Sejthettem volna, vele piált és füvezett Tomi.
- Mizu van?- aaaaaaajjj mi a szent szarért kell most ez?
- Semmi. Veled?- próbáltam a lehető legnyugodtabb maradni. Hát nem nagyon sikerült eddig.
- Hallottam egy s mást.- frusztrált a mosolya...- ugye milyen szép napunk van?
- Ja. Az van.- ehe.. flegmaság befigyel.
- Emlékszel mindig azt mondtam, hogy elmajd egy szép napom a Tamás kidob.- a krva anyát...
- Igen Krisz. Emlékszem.- ne csak könnyezzek előtte... nyugiiii... hűűű.
- És hát mint mindig most is igazam lett.
- Krisz ne legyél már ilyen paraszt.- ez a Váry volt a hátunk mögül. Hála az égnek.
- Ja már is találtál mást aki megvéd?
- Fogd be. Ehez sincs semmi közöd. Ahogy ahoz se, hogy szakítottunk Tomival. Húzz el Krisz.- mostmár magabiztisabb voltam mint eddig.
Megöleltem Váry-t és elmeséltem mi történt. Elkerekedett a szeme a végére.
-Jesszus ez beteg.- naaa ne xd
- Mit csináljak?- kérdeztem megszeppenve.
- Először is nyugi. Másodszor is ne hogy írj neki. Harmadszor is rúgd tökön legközelebb.- na jó ezen még én is röhögtem.
- Istenem te is beteg vagy.- mindketten röhögtünk ezen.
- Lassan haza kell mennem..- mondta végül.
- Aaajjj...-már is újra rossz kedvem lett.- Miért kell?:(
- Mert megigértem apámnak, hogy segítek neki a garázsban.
- Jaaaa értem. Akkor menjél nyugodtan.- egy szelíd mosolyt bigyesztettem és kisöpörtem a szememből a homok szőke tincseimet. Búcsúzás képpen még megölelt majd felszált a metróra. Én pedig haza mentem.
Otthon nem tudtam mitcsinálni... leültem az ágyra és sírtam. Értelmes vagyok. Kimentem kaját csinálni magamnak elsőre nem direkt vágtam meg a kezem... egyszerűen csak kiesett a kezemből a kés ami felhasította a bőrömet az alkaromon onnan pedig kiszökkent a vér. Lerogytam a földre. Kezembe vettem a kést és most már szánt szándékkal vagdostam a kezem. Miutá befejeztem kitört belőlem a sírás.
Istenem... én miért vagyok ekkora hülye?
Egy sportoló nem csinál ilyet... lehet nem vagyok ezek szerint sportoló.
Csipogott a telefonom néhány perccel később. Tomi írt. De miért?
'Szia' Aha örülök neked is. Vissza írtam. 'Szia' könyörgöm ne írj vissza. Kérlek ne.
Óóó dehogynem... kösz. Ennél szarabb napom már nem is lesz.
'Mostmár alkalmas az idő, hogy megbeszéljük ami történt?' Aaaaaajjj.... ' Miért lenne az?' De köcsög vagyok istenem.
'Meg szeretném beszélni. Mia. Kérlek.' Alig bírok neki még így is ellenállni. 'Mit?' Basszuuuuus légyszi hagyd abba.
'Gyere le. Kérlek.' Én hülye pedig lementem.