Ritmusra!

Részletek

Aludtam, de nem kellett volna. Liammel álmodtam és nem akartam. Kimerülten kelek fel, hogy elinduljak a próbaterembe, de amikor nyitom az ajtómat éppen Louis kopogásra álló kezével találom szembe magamat. 

-Szia.- mondja és beljebb lép, a cuccommal a kezében.

-Nem próbálunk?- kérdem értetlenül állva az ajtóban.

-Nem. Beszélgetni fogunk.- mondja és lepakol, majd leül az ágyamra. Sóhajtva ülök le az ágy másik oldalára. -Sajnálom.

-Őszintén Louis nem érek vele semmit. Szóltam neked, szóltam, hogy nem akarok vele kettesben lenni, de te nagy ívben szartál rá és úgy gondoltad baromi vicces ezzel büntetni, csak mert valami nem úgy történt ahogyan te akartad.- fejezem be, ő pedig csak bólint. 

-Tudom és hidd el, hogy veszettül sajnálom, hogy ezt át kellett élned. Hogy tudok segíteni Harry?- kérdi lágyan. 

-Sehogy. Tüntesd el innen. -mondom komolyan. 

-Már elküldtem. Innentől majd újra kell terveznem mindent. Elmeséled?- kérdi érdeklődve. 

-Nem akarok róla beszélni.- mondom halkan. 

-Ő azt mondta, hogy te másztál rá.- mondja halkan rám nézve. 

-Tessék?- kérdem lefehéredve.- Nem Lou. Ez nem igaz,é-én nem..nem..-dadogom.

-Tudom, tudom.- mondja gyorsan. 

-Ahj istenem nem hiszem el, hogy mindig utolér a kurva múltam. Le akartam már zárni. Szégyenlem.- motyogom. 

-Micsoda? Harry ez nem szégyellni való. 

-De igen, mert gyenge vagyok vele szemben. Nem tudtam magamat megvédeni. Megvert engem és semmit nem tettem. Utána pedig még ki is használt szexuálisan. És most is úgy nézett rám. Elborul az agya és nem foglalkozik azzal, hogy mi van velem.-motyogom lehajtott fejjel. 

-Harry.- kezdi halkan.- Nem a te hibád. Ő egy állat oké? Nem te tehetsz róla. Sajnálom, hogy visszahoztam az életedbe.-mondja megtört hangon. Rá nézek és látom, hogy komolyan gondolja.

-Ha nincs a közelemben akkor rendben vagyok a gondolattal, csak ne kelljen látnom. -mondom neki, mert tényleg így vagyok vele. Lassan mozdulok felé és érezni akarok valami mást. Ő is mozdul és félúton találkoznak az ajkaink.

Lágyan csókol, miközben az ágyra dönt és fölém magasodva simul hozzám. Kezeivel az oldalamat simogatja és erre most szükségem van. Lassan tolja fel a pólómat és a csípőmnél cirógat. 

-Akarlak Lou, kérlek.- nyögöm neki, mire megrázza a fejét. Döbbenten nézek rá és egyből dühös leszek.

-Ez nem változtat a kettőnk ügyén baby.- motyogja a nyakamba. 

-Szállj le rólam.- mondom neki érzelemmentes hangon.

-Mi?- kérdi értetlenül.

-Szállj le és menj el innen.- mondom és tolom őt el magamtól. Louis sóhajtva teszi amit kérek. Utálom őt ezért is. 

-Csak el kellene mondanod.- mondja halkan.

-Csak abba kéne hagynod, hogy az én dolgaimmal foglalkozol.- válaszolok durván. Az ágyról felpattanva nyitom ki neki az ajtót. -Szia.- mondom ingerülten. Louis csak a fejét rázva megy ki rajta. Idegesen csapom be utána az ajtót és vetem magamat a párnáim közé.

***

Másnap reggel muszáj próbára mennem. A terembe beérve látom ahogyan Louis pakolászik és megtorpanok, mert kettő szék van a teremben az egy helyett.