Ritmusra!

Jövő

-Itt a teád baby.- mosolyog rám és leül mellém, majd kezét a combomra helyezve simogat nyugtatóan. -El tudod mondani, hogy mit történt?

Nagyot sóhajtva nézek rá és kortyolok párat a teából.

-Azt hiszem örökre elintéztem, hogy anya semmibe vegyen.- mondom ki tényszerűen. 

-Nem teljesen értem.- ráncolja rám a szemöldökét.

-Anya beállított, hogy van egy üzleti vacsorája és én is vele megyek. Ezen nem lepődtem meg, mert nem újdonság.-bólint.- Majd az autóban közölte, hogy az üzleti partnerének ott lesz a lánya és szerinte jó párti, szóval ismerkedjek meg vele.- Louis megfeszült mellettem, de csak csendben figyelt tovább. - Nagyon kínos volt az egész vacsora, éreztem, hogy a lány tudja mit kell csinálnia, de engem nem érdekelt. Anya végig a számba adta a szavakat és játszotta a kellemetlen kerítőt. Majd már nem bírtam tovább és kiakadtam és elmondtam, hogy meleg vagyok és soha nem leszek együtt nővel. 

-Értem. És édesanyád hogy reagált?

-Nem vártam meg, hogy reagáljon, elrohantam.- vallom be őszintén. 

-Harry..- sóhajt. -Lehet hogy pozitív lesz a véleménye. 

-Még nem keresett. Szerintem ez egyértelmű.- húzom el a számat. 

Louis elgondolkodva  néz rám és közben nem hagyja abba a nyugtató simogatást. Hosszú percekig csend van körülöttünk és csak nézünk egymásra. 

-Mit tervezel az akadémia után? - kérdi egyszer csak és meglep a kérdéssel. Ma már erre valaki válaszolt helyettem. 

-Őszintén?- teszem fel a költői kérdést.- Fogalmam sincs Lou. Zenész szeretnék lenni, mint te, de az sem baj ha nem leszek világhírű, csak legyen értelme ennek a pár év tanulásnak. 

-Értem. Duón, kvartetten gondolkodtál valakikkel? - kérdi és nem igazán értem hova tart ez a beszélgetés.

-Semmin sem gondolkodtam még. Egyenlőre csak remélni tudom, hogy valaki felfigyel rám a koncert után. De miért kérded?- nézek rá értetlenül.

-Nem akartam még elmondani, mert nem tudom, hogy milyen terveid vannak és hogy ezek az információk hogyan hatnak rád. -vezeti fel, én pedig izgulok. - Nekem már vannak terveim. Mint tudod a koncert után indul az újabb turném, viszont már saját darabokkal, átírásokkal. 

-Igen ezt tudom.- mosolyodom el. 

-Viszont azt nem tudod, hogy ezeknek a daraboknak a nagy része nem szóló. Duónak írom őket.- mondja mire megértem. 

-Szóval úgy gondolod, hogy nekem is kellene keresnem valakit akivel összeállok és úgy könnyebb lenne?- kérdem tőle. 

Louis felkuncog és megrázza a fejét. 

-Nem, úgy gondolom, hogyha te is benne vagy akkor bejárhatnád velem a világot.- mosolyodik el.

-Mi? -kérdem kikerekedett szemmel.-E-ez..ezt.. mi?

-Kürt és hegedű duókat komponálok Harry. Megértem ha nem akarod, vagy nem tudod. - bizonytalanodik el egyből. - Nem tudom mi alakul közöttünk, vagy mi lesz belőle, de ha semmi én akkor is szeretnék veled dolgozni, mert tehetséges vagy. Az agyad valami egészen más szinten érti és jegyzi meg a zenét, mint másoknak és ez csodálatos.- simít végig az arcomon.

Szemeimben könnyek gyűlnek, mert még soha senki nem fogalmazta meg így ezt. Mindenki úgy gondolta eddig, hogy ezt majd meg kell tanulnom, fejlesztenem kell és akkor majd lehetek tehetséges zenész. Ő pedig pont ezért mondja azt, hogy tehetséges vagyok. 

-Baromi hálás vagyok neked Louis. Ez..nem hiszed el hogy mennyit jelent nekem.- fogom a kezembe a kezét.- Lehet hogy anyával most mindent elrontottam, de az hogy te az életem része vagy a legjobb dolog ami történhetett.

-Ha anyukád nem támogat én itt vagyok baby. Van pénzem, van hol laknod és ez mindig itt lesz, bármi is történjék, oké?- hajol hozzám közelebb.-Mindig itt leszek neked.

-Köszönöm.- tapadok a szájára és lágyan, érzelmesen vesszük egymás száját birtokba. 

Nem tudom, hogy mi lesz a jövőben, nem tudom, hogy valaha is elismert zenész leszek-e, de egyet biztosan tudok. Tudom, hogy ő itt lesz nekem, hogy rá mindig számíthatok és hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a legjobb lehessek neki, hogy a legjobban szeressem, hogy mindent meg tudjak neki adni és hogy egy ritmusra hangolódjunk rá.

-Vége-

Sziasztok!

Elértünk a végére és bár nem így terveztem a végét, mégis emellett döntöttem. Írhattam volna még sokkal többet ebbe, de számomra ez így kerek. 

Meg kell mondanom, hogy nem érzem a legerősebb történetemnek, viszont a legjobban ennek az írását élveztem. Valóban meghallgattam a szóban forgó darabot és a kottát olvasva tettem bele a próbákon elhangzott dolgokat. Szerettem benne, hogy bár Louis sokszor hidegen viselkedett Harryvel, végig vele tervezett a jövőben. Azt is szerettem, hogy Harry a rossz tapasztalatok ellenére nem félt Louistól és végül talán mondhatjuk, hogy meg is érte neki.

Elöljáróban annyit mondanék a jövőt tekintve, hogy most picit megpihenek. Olvasom a ti történeteiteket, amiket imádok és ha egy újabb biztos történetem van akkor jelentkezem. 

Köszönöm, hogy itt voltatok velem, nagyon-nagyon sokat jelent, remélem a jövőben is "találkozunk"! ❤❤