Ritmusra!

Újra! Újra!!ÚJRA!!!

Miután Louistól kijöttem már csak dacból is újra és újra az első felvonást hallgatom. Meg fogom csinálni Tomlinson. A kotta elején csak kísérő szerepem van, vagyis az összes kürtnek. Nagyjából az első felvonás felénél van egy rész ami fontosabb és meg kell nyomni rendesen. Szégyen szemre a dallam kezdeti hangjai fölé kell írnom, hogy milyen hang is az, de utána már megvagyok. 

Egész este ezt hallgatom, mert holnap reggel és délután is lesz vele különórám. Nem mondom, hogy nem tartok tőle, de remélem, hogy menni fog valamennyire. Amit eddig hallottam róla, hogy a zenében nem ismer kegyelmet. Nem babusgat senkit, keményen az arcába mondja az embernek, hogy mi a rossz és elvárja a tökéletességet. 

Este a fülemben a fülessel alszom el és egész éjjel a darabbal álmodok, ezért reggel koránt sem kipihenten kelek. Egy fekete inget és egy passzos fekete farmert veszek fel, majd a cuccaimat és a kottákat fogva indulok el a próbaterem felé. Még van fél órám, de az pont elég lesz arra, hogy befújjak és rendesen kipakoljak. 

Kilenc óra előtt tíz perccel libben be Louis és látom rajta, hogy meglepődik, hogy itt vagyok.

-Jó reggelt.- köszönök mosolyogva.

-Nagyon pontos vagy.- jegyzi meg, letegezve engem. - Készültél?- kérdezi.

-Igen.- válaszolom. 

-Remek.-bólint.- Akkor kezdhetünk is a harmadik felvonással. -mondja , mire lever a víz.

-É-én. Mr.Tomlinson az elsővel készültem. -mondom halkan, mire rám emeli a tekintetét. Látom, hogy át suhan rajta a feszültség. Egy nagyot sóhajt, majd kezébe veszi az első felvonást.

-Remélem nem kell benne sokat javítanom. -jegyzi meg kimért hangon. - Kezdjük a háromnegyedes hatnyolcados váltakozó résznél.-kéri én pedig oda lapozok, majd felveszem a hangszerem.- Hallgatom. 

Levegőt véve kezdem el játszani a részt. Lejátszom a négy ütemvonalnyi kottát majd leint. Hát nem jutottam sokáig.

-Négy ütemnyi dallamban millió hiba. Az első ütemben milyen jelzés van?- kérdi

-Forte.-válaszolom egyből.

-Igen. És még?

-Hangsúlyozni kell a hangokat.

-Igen, az összeset. Te staccatoban játszottad, de ez nem az.  A hatnyolcadba beleültél, sokkal tempósabban kell. Újra.

Megint a számhoz veszem a hangszert. Próbálom csinálni amit kért, de megint nem jutok sokáig. 

-Használd a nyelved. Újra.-mondja és fel sem néz a kottából. Eljátszatja még vagy tízszer, majd előveszi a hegedűjét a tokjából. 

-Most pedig indulok három ütemmel előtted, te pedig szállj rám.- mondja és már játszani is kezd. 

Játszi könnyedséggel játssza le a  koránt sem egyszerű dallamokat. Koncentrálok, de megint elbukok elsőre.

-Újra.- utasít és játszani kezd. Sokszor ismételjük meg, amíg teljesen pontosan nem szállok rá és nem számolnom kell hanem éreznem az ütemet ahhoz, hogy tudjam merre jár. Louis tényleg nem könyörög és nem is vár, hanem követel. Az egész próba alatt esélyem sem volt gondolkodni, hiszen folyamatosan utasított. Egy óra múlva oda jutottunk, hogy a darab elejét végig kísértem neki.

-Mostanra vége. Délután a másik felét is át akarom venni. -mondja én pedig csak bólintok. 

-Három órára jöjjek ugye Mr.Tomlinson?

-Igen, úgy van a próbarendben. Addig ne gyakoroljon, mert el fog fáradni a szája. -mondja megint magázódva. Szerintem ő sem tudja eldönteni, hogy hogyan akar hozzám szólni.