Ritmusra!

Távol

A próbák másnap folytatódnak. Heti kettő próbánk van Louissal és kettő kötelező közös próba Lisával és egyszer egy óra külön-külön. Lisával hamar térünk közös nevezőre és nincs közöttünk rivalizálás. 

-Jó reggelt.- köszönök nekik a heti első próbánkon. Louis csak biccent Lisa pedig kedvesen mosolyog. Már tegnap is próbáltunk együtt és jól ment. Tudjuk egymást segíteni. 

-Halljam mire jutottatok tegnap.- mondja Louis. Lisával egyhelyre lapozunk és a második felvonás szólórészét kezdjük el játszani. -Szép, de még kell csiszolni. Kezdjük újra.-mondja nyugodtan, ami baromi furcsa számomra. 

Lisával újra játszani kezdünk és még elég sokszor eljátsszuk így. 

-Oké, most csere. Lisa te játszd a szólót.-mondja mire mind a ketten értetlenül nézünk rá. 

-Úgy még nem próbáltuk.- szólal meg Lisa és örülök, hogy nem nekem kell vele vitatkoznom.

-És? Akkor most kipróbáljuk. Mehet.- int és mi játszani kezdünk. Valami baromi hamis volt, amikor leint.- Nézzétek meg a hangokat és mehet újra. -És mi újra játsszuk, most már jó, ugyanis én fogtam félre az előbb. Biztos, hogy hallotta, de nem ordított le. Nagyon furcsán viselkedik az egész próbán.

Nem ordibál, nem követel hanem kér. És nyugodt, baromi nyugodt az egész próba alatt. 

-Térjünk vissza arra, hogy Harryé az első szólam, úgy lesz az igazi rendben?- kérdi inkább Lisától.

-Persze.- bólogat a lány mosolyogva. Louis viszonozza ezt a mosolyt és kedves gesztikulálásokkal bólint is egyet. 

-Lisa kérlek menjünk a 88-as ütemtől, Harry te pedig szállj majd rá a 97-esben. 

Lisa buzgón veszi fel a hangszert és már játszik is, amikor én felocsúdok. Most képzeltem vagy ezek flörtöltek egymással? Az kurvára nem lehet. 

Rászállok és Lisa vissza is fogja magát, hogy az én szólóm legyen hangsúlyos. Jól szólunk. Nem tökéletes koránt sem, de jó.

-Hát ezen van még mit dolgozni. Ezzel foglalkozzatok a héten, jó? -kérdi és megint csak Lisára néz. Hát beszarok. 

-Rendben.- válaszol a lány kedvesen. Mintha itt sem lennék. 

Lisa előbb pakol össze és megy ki a teremből.

-Louis.- szólítom meg.

-Nem, nem akarok beszélni Harry. Nyilvánvaló, hogy nem lehet közöttünk semmi, a te érdekedben. 

-Lehetne, hogy erről nem te döntesz egyedül?- csattanok fel.

-Nem.- néz végre rám.- Nem akarok tőled már semmit.- mondja én pedig szétesek. Elnyílt ajkakkal nézek rá és nem hiszek a fülemnek. 

-Nem mondhatod ezt komolyan.- motyogom. -Louis kérlek.

-Vége az órának Harry.- mondja komolyan, szemrebbenés nélkül. 

Szemeimben könnyek gyűlnek és úgy megyek a szobámig. Nem hiszem el, ami történik. Teljesen szét vagyok csúszva minden területen.

***

Az elmúlt hetekben ez így ment. Csak úgy kezelt, mint mindenki mást és azóta nem is hoztuk szóba azt, ami kettőnk között történt.  Emellett baromira frusztrált, hogy a közös próbáinkon Lisával flörtölt és nem, nem én képzeltem be. 

Egy hónapja próbálunk így külön és ma lesz az első olyan próba amikor mind a négyen együtt próbálunk, ami azt is jelenti, hogy most változhat a felállás, ugyanis Louis csak kettőnk teljesítményéről tud. 

-Kezdhetjük?- lép be a terembe és végignéz rajtunk mosolyogva. Mindannyian felvesszük a hangszerünket és várjuk, hogy mit kér.- Jó akkor nézzük meg a második felvonásban a szólórészt. Harry tőled azt kérem, hogy játszd hangosan a többiek pedig visszafogottan, mert sokan vagytok. Mehet.-utasít minket. 

Elkezdünk játszani, de már az első hang baromi hamis.

-Oké állj. Előbb halljam a harmadik negyedik szólamot.  -mondja és feszült lesz egy pillanat alatt. Játszani kezdenek, de valami nem stimmel, pedig összehangoltunk.-Állj. Szerintetek ez milyen volt?

-Nem jó.- mondja Rob egyből.

-És mi nem volt jó?- firtatja tovább Louis.- Hm?- kérdi újra mert mindenki csendben ül.- Szerintetek?- néz ránk és mivel látom, hogy Lisa nem fog megszólalni, ezért  én szólalok meg.

-Valamelyik szólam folyamatosan alatta volt.- mondom, mire bólint.

-Így van, méghozzá Jasminé. Tartsd a szádat rendesen és hallgasd magadat. - utasítja és int, hogy mehet újra. Megint elkezdik és megint hamis. - Most szórakoztok?- akad ki.- Húzzatok ki innen gyakorolni amíg nem tudjátok normálisan fújni a kurva hangokat.-mutat az ajtó felé.- GYERÜNK!- ordít nekik, mert nem mozdulnak. Lehajtott fejjel kullognak ki mi pedig csendben várjuk, hogy mi fog jönni.

-Annyira felidegesítettek, hogy most nincs hozzátok sem idegzetem.- mondja ránk nézve. - Holnap találkozunk.

Hát ez gyors volt. Összepakolom a cuccaimat, majd a szobám felé tartok, amikor meghallom Rob és Jasmin veszekedését az egyik terembe. Bekopogok, majd meg sem várom, hogy válaszoljanak benyitok. 

-Sziasztok.- csukom be magam mögött az ajtót.- Hogy haladtok?

-Sehogy. Sehogy nem jó.- csattan fel Jasmin. 

-Talán jobban kéne figyelned.- vádaskodik Rob.

-Baszódj meg Robert.- vágja hozzá Jasmin.

-Ennek semmi értelme srácok. Segíthetek nektek?- kérdezem, mire érdeklődve néznek rám.- Senkinek nem jó ha valaki rossz és nem tudunk haladni. Segítek nektek helyretenni a hangokat.

-Oké én benne vagyok.- mondja egyből Jasmin.

-Én is.- bólogat Rob.

-Na akkor kezdjük. 

Sorban haladva nézzük át a részeket és én mindenhol elmondom, hogy alatta vagy fölötte vannak a hangoknak. Semmi másra nem koncentrálunk csak erre. Nem jutunk sokáig, mert nagyon bizonytalanul fújják a hangokat és sok helyen baromi hamis.