Legyen Folytatása? •-•'

Ez a valami is a miénk.

II. Rész

- Szia Soviet. - köszöntem „baràtomnak“. Mire Soviet mérgesen pillantott rám.

- Minek neked telefon? Amúgy is tegnap miért rohantál csak úgy el? - vont kérdőre barátom.

Majd le vette sàljàt így rálátásom nyílt lilàra szívott nyakára. Hirtelen túl szorosnak éreztem ingem így kigomboltam felülről két gombot ingemen. Ha nem tettem volna félő lett volna hogy a torkomban lévő gombóc megfojt.

- Meleged van Nazi? - kérdezte Soviet. Majd elém állt és vissza gombolta ingem.

- Ne nyúlj hozzám kérlek. - mondtam halkan. Majd Soviet kezét eltolva hajtottam le fejem.

- Miért ne? - kérdezett vissza Soviet.

Mert még jobban össze törnéd a szívem és esélyes is lenne hogy el sírnàm magam.

- Csak nem szeretem ha fogdosnak. - mondtam még mindig lehajtott fejjel. Ha Sovietre néznék elsírnàm magam.

- Még hogy nem szereted! - cicent föl Soviet. Majd a falnak lökött. - Tudod láttam hogy tegnap előtt beszàlltàl annak a taplonak a kocsijàba. Megbaszot mi? Megbaszot te utolsó kis szélhámos kurva? - kérdezte kiabálva Soviet.

Mire döbbenten néztem föl rá. Mi-mit mondott rám?

- Hogy mersz velem így beszélni? - kérdeztem én is kiabálva.

Majd amennyire tudtam eltoltam magamtól Sovietet. Igaz hogy sose voltam valami erős ember de néha nagyon megtudnàm ütni Sovietet hiába szeretem mindennél jobban.

- Na mi az nem tetszik az igazság? Mivan az én faszom már nem is kell? - kiabálta még mindig Soviet.

Mire hozzá vágtam a legelső dolgot ami a kezembe akadt.

- Nem baszot még senki és a faszod sem kellett soha! - jelentettem ki ordítva. Mire Soviet a nyakamnàl fogva emelt fel.

- Még hogy nem baszot még senki azt olyan tág a picsàd hogy a karom is belédfér. - fröcsögte Soviet.

Majd jobban nyakamra szorított. Én meg csak úgy lógtam magatehetetlenül és sérülten a levegőben. Hiába kapkodtam szaporàbban a levegőt Soviet még az orromat is befogta.

Talán az fájt a legjobban ahogy Soviet rám nézett. Olyan gyűlöletet még életemben nem láttam mint amivel Soviet nézet rám.

- Hülye vagy Soviet? Megfojtod Nazit! Enged már el! - kiabálta Japán Empire.

Mire Soviet ennél is jobban szorítani kezdte nyakam. Legalább Sovietet láthattam utoljára ha meghalok lesz legalább egy közös emlékünk.  Majd lecsukodtak pillàim.

Legalább magammal vihetem Soviet csodás arcát a halálba.

- Hé Nazi kelj fel angyalom! Nem én nem akartam megtenni. Én nem! Kérlek! Kérlek szépen! Csak nyisd ki azokat a baszot nagy szemeidet. Én mindenben jó leszek hozzá csak egyszerűen nem lehet màsé! Nem bírom elviselni hogy tudom bárki más is hozzá nyúlhat. Azt hiszem azt hiszem én szeretlek szóval kelj már fel! - sírta fölöttem Soviet.

Éreztem ahogy könnyei potyogtak arcomra. Én is sírtam volna. Sírva üvöltöttem volna vele a boldogságtól de valamiért nem tettem valaki ugyanis vissza tartót ettől az állapottól. Biztos csak megijedt hogy megölt hiszen ő nem tudna szeret engem.

Emlékszem mikor Sovietet hulla részegen nekem kellett haza cipelnem azt mondta megcsókolna de nem teszi mert nem tud engem szeretni. Aznap este nagyon sokat sírtam úgy éreztem boldog vagyok de közben mélyen legbelül fájt ez az egész is.

Még arra is emlékszem mikor Soviet be feküdt mellém azt mondta megnyugtassa az illatom és furán hat rá a közelségem. Egyszer csak óvatosan kezdtem nyitogatni szemem és az első amit meg éreztem az Soviet szája volt a sajàtomon.

- Nagyon sajnálom amit tettem. Őrölnék ha még bocsátanàl nekem. - mondta Soviet szipogva. Mire fejem fogva ültem fel a kanapén.

- Nem haragszom Soviet nincs semmi baj. - mondtam Sovietre mosolyogva. Majd Japán Empire jött be mögötte Olaszal.

- Reich biztos ne hívjunk neked orvost? - kérdezte kételkedve Japán Empire. Mire föl néztem rá.

- Jól vagyok. - feleltem majd fel állva öltözködni kezdtem.

- Mit csinálsz Reich? - kérdezte döbbenten Olasz.

Mire felé fordultam és végig szugeràltan szövetségesem. Olasz csak nyakát vakargatva pillantott le a földre.  Biztos vagyok benne hogy elég csúnya most a nyaka dehogy már rám nézni se lehessen miatta ez eléggé szar érzés.

- Majd holnap találkozunk. - feleltem.

Majd könnyeim rejtegetve léptem ki a szobából. A kijáratnál még egyszer vissza fordultam majd ki léptem a hidegben. Havazik erről is az az idióta jut eszembe.

- Um bocsánat. - jött oda hozzám egy lány. A hangja olyan ismerősen cseng.

- Szia miben segíthetek? - kérdeztem amennyire tudtam kedvesen.

Majd egészen számig fel tekertem sàlam. Még véletlenül sem szeretném ha látszana Soviet kezének a nyoma. Majd be hunytam szemem és mosolyogva rá néztem a mellettem állóra.

~•~•~•~•~

Sziasztok! Ezt is kicsit módosítottam remélem így is jó. Ennek is dolgozom a 3 részén.

~•~•~•~•~