Legyen Folytatása? •-•'

Horgkereszt és a Sarló

Talán este vagy talán csak dél már nem is emlékszem pontosan. De arra igen hogy hideg volt azon a napon. A hó is leesett az előtte lévő nap. A madarak se csiripeltek a gyerekek sem játszottak vidáman az utcán.

A kis szobalányok csak úgy sűrögtek forogtak a nagy kastélyban így jelezvén az ártatlan kis gyermekeknek hogy közeleg szent este. Vidáman pattantam ki hatalmas ágyamból majd vézna kis lábaimat kapkodva egymás után futottam be szüleim szobájába.

- Fiam mi szél hozott hozzánk ilyen korán? - kérdezte apám a számomra hatalmasnak dolgozó asztala mögül.

- Már meg se látogathatóm kedves szüleimet? - kérdeztem én is vissza. Majd kedves anyám mellé ültem a hatalmas bársony székre.

- Mond nekem anyám mi jót csinálsz két kezeddel? - kérdeztem kíváncsiságom nem leplezve.

Mire kedvem anyám föl állított S rám adta a kabátot melyen oly nagyon ügyködöt.

- Pont jó rád életem. Ma jön hozzád egy férfi. Megfogja kérni a kezed kérj tőle három ruhát S miután el ment vedd föl ezt a bundát s fuss el! Ne gyere vissza! Ne félj apáddal tudni fogjuk merre jársz. - mondta anyám.

Majd csókot hintett homlokomra. Szédülve lépkedtem szobám felé. Nem bírtam felfogni anyám szavait. Még hogy hagyjam itt szeretet hazámat, népemet, szüleimet s emlékeimet? Ezt nem kérheti tőlem senki fia!

Kezemben a bundával melyet anyám két kezével varrott nekem S bús lelkemben még csak most tudatosult mit is kell ma tennem.

- Hercegem! Édesanyja hivatja a nagyteremben. - jött be szobámba felénken egy kis inas.

- Már kértem hogy a nevemen szólítsatok. Nem számít a rang! Anyám is boldogabb lenne ha nem éreznétek ez miatt rosszul magatokat
- mondtam mosolyogva.

- Rendben hercegem igyekezni fogok. - felelte az inas.

Majd fejet hajtva sétált ki szobámból. Még megköszöni se tudtam hogy szólt nekem.

- Anyám hivatál. - mondtam.

Miután beléptem a terembe majd körbe pillantottam. Anyám mellett egy teljesen idegen férfi ült. Öreg volt! Arcát mindenhol ránc borította ősz színű bajszát pödörgette a testes alkata volt.

Még úgy is látszott kigömböjődő hasa hogy ült. Már értem hogy anyám miért szeretné ha elszöknék.

- Ez az úr azért jött hogy megkérje a kezed fiam. Szeretnél valamit kérni kezedért? - kérdezte apám a trónon ülve. Mire szemem anyám felé tereltem.

- Kérnék három ruhát. Egy aranyat mint a nap, egy ezüstöt mint a hold, és egy vöröset mint a frissen nyílt rózsa. - mondtam.

Mire az öreg bajszos úr elköszönve tőlünk távozott is. Aztán vártam. Talán percek vagy talán órákat az a pillanat örökké tartót nekem. Talán vártam valamire talán egy mondatra hogy semmi baj ne menj sehova.

De nem kaptam. Szomorúan sétáltam szobámba magamra terítve a bundát futottam ki a kastélyból. Nem tudom mennyit is futottam vagy mere de egy idő után lábaim annyira el fáradtak hogy el borultam a hidegnek ható földön s el aludtam.

Reggel kinyitván szemem föl ültem a szememből próbáltam ki dörzsölni a havat. A nap csak úgy világítót S a hó még hideg volt alattam de azért már érezni lehetett hogy olvadozik.

Majd két reszkető lábamra álltam léptem párat de újra földre borultam mire valami erős nyomodott hátam közepére. Nem mozdultam még levegőt is reszketve vettem.

- Feleség még sose láttam ilyen vadat. Mondja mi legyen vele? - kérdezte egy mély tónusú férfi hang.

- Még én se láttam ilyet. A bundája ezer állatéból tevődik össze. Lőd fejbe s nyúzd meg. - ez a hang. Ugyan olyan ismeretlen mégis nyugtatóbban hat fel zaklatott szívemnek.

- Képesek lennének megölni e szegény paraszt hogy megszerezék minden vagyonát? - kérdeztem.

Mire éreztem hogy eltávolodik tőlem a gyilkos fegyver melyel oly sok szegény állatot ölthetek már meg.

- Egy paraszt e bunda alatt? Kösd hát a lovak után! Csak jó lesz valamire. - mondta az idegen nagy úr.

Hiszen hangjából csak úgy sütőt a gúny. Föl rángatak a földről majd lovaik után kötöttek mint egy lelőtt fenevadat. Volt olyan pillanat is mikor úgy éreztem sírva fakadok a kezembe nyilaló fájdalom miatt de nem tettem. Nem tehetem meg ezt az én drága édesanyámmal.

- Ezer szőr! Ezer szőr lesz a neved! Most pedig menny a lovakhoz ott talán hasznod is lesz. - mondta az idegen.

Majd kezeimet lekötve nevetve lökött fel. Szomorúan néztem a két nagy hatalmú úr után. Talán ők is hercegek lehetnek vagy talán királyok de még sose hallottam róluk.

- Gyere kelj fel had nézem a kezed. - mondta egy kedves gyermek. Majd föl húzott a földről és nézegetni kezdte kezem.

- Szép és ápolt körmök a bőröd is puha. Gyere neked a konyhában van a helyed! Ez a kéz nem végezhet alja munkát. - mondta a fiú. Majd kezemet húzva arra sarkalt engem hogy kövessem.

- Minden munka ugyan olyan fontos. Hiszen minden munkát ember végezi. A rang csak egy szó ahogy a felség és a szolga is. - mondtam. Mire az ifjú megállt S sírva borult vállamnak.

- Arany szívét rejt ez a sok bunda! Bárcsak a véred is aranyból lenne. Akkor talán tényleg csak egy szó lenne a felség S a szolga. - mondta a fiú. Majd újra elindult velem maga mögött.

~•~•~•~•~

Sziasztok! Gondolkoztam és szerintem lehetne ebből a történetből több is. Mit gondoltok róla?

~•~•~•~•~